Az első pendrive-omat 2003-ban vásároltam meg. A maga 64 MB-os tárolókapacitásával addig elképzelhetetlen távlatokat nyitott a kényelmes adattovábbításban a korábban használt 1,44 MB-os floppylemezekhez képest. Elfért rajta például egy teljes Groovehouse-album MP3-ban, vagy a zalakarosi nyaralás összes jól vagy éppen kevésbé jól sikerült fényképe is.

Ezzel egy időben egy németországi gépgyárban elkészült egy CNC megmunkálóközpont Sinumerik 840D vezérlővel és PCU 50-nel szerelve, amelyen már USB-port is volt. A két eszköz soha nem találkozott, de közös bennük, hogy a mai napig kifogástalanul működnek: a pendrive-ról még mindig megnyitható a diplomamunkám, a CNC-gép pedig továbbra is megbízhatóan forgácsolja az alkatrészeket.
Amikor az adatátvitel sebességét a sétatempó határozza meg
Pedig akár be is teljesülhetett volna a találkozásuk, hiszen a gyártásban a mai napig nem szégyen USB-adathordozón eljuttatni az NC-programot a megmunkáló gépre. A termelési környezetben ugyanis sok esetben lassabban adaptálódnak azok a megoldások, amelyek a hétköznapi elektrotechnikai eszközöknél már régóta megszokottak. Nem ritka például, hogy az NC-programok átviteli sebessége ténylegesen a dolgozó sétatempójának függvénye.
A közelmúltban olyan mérnökkel is beszéltünk, aki munkája részeként havonta körbejárja az összes gépet, egy hordozható USB-eszközre lemásolja a vezérlőn található NC-programokat, majd az irodába visszatérve egyesével összehasonlítja azokat az elvárt verziókkal valamilyen megfelelőségi szempont biztosítása érdekében. Minderre azért van szükség, mert az operátorok olykor módosítanak a programokon – ami közvetlen gyártásbiztonsági és minőségbiztosítási kockázatot jelenthet, ugyanis csökkenti az átláthatóságot, és sérti az auditálhatóságot.
Fontos hangsúlyozni, hogy egy tapasztalt gépkezelő beavatkozása nem feltétlenül hibás, sőt, sok esetben indokolt is lehet. Azonban ezek a változtatások nem történhetnek a központi nyilvántartó rendszer megkerülésével, illetve a gyártáselőkészítés tudta nélkül.

Programverzió-kezelés a shopfloor-on: miért jelent ez gyártási kockázatot?
A digitalizáció útján tett első lépésként a megosztott hálózati meghajtó bevezetése is elismerendő központi adattovábbító megoldás – már ahol a fizikai és információbiztonsági előírások ezt lehetővé teszik. A beszédes mappa- és fájlnevek segíthetnek eligazodni a munkadarabok, verziók és megmunkáló gépek között, ugyanakkor törékeny függőséget is teremtenek a nevezéktan feltételezett ismerőinél. A funkcionalitás pedig a nyers adatelérésnél ki is merül, megnyitva az utat a kifinomultabb megoldások előtt.
A Siemens Mcenter Manage MyResources /Programs (MMR /P) megoldása ebbe a körbe tartozik. Ez egy központi NC-programkezelő rendszer, amely biztonságos, átlátható és hatékony munkafolyamatot biztosít a CNC-megmunkálás során. Alapegysége az úgynevezett NC-csomag, amely az NC-programokon túl minden olyan információt tartalmaz, amely az adott munkadarab megmunkálásához szükséges: a posztprocesszált programoktól kezdve a befogási leírásokon át egészen a gyártást támogató dokumentumokig.
A csomaghoz tetszőleges csatolmányok adhatók (rajzok, PDF-ek, fényképek), és a programozó meghatározhatja azt is, hogy mely CNC-gépek férhetnek hozzá az adott tartalomhoz. A többi gépen az már meg sem jelenik, így biztosítva, hogy a programot ténylegesen csak a kijelölt berendezéseken lehessen betölteni. Emellett a rendszer tartalmazza a revíziószámokat, módosítási előzményeket és az audit trail-t is, amely egyértelműen rögzíti, ki, mikor és milyen módosítást hajtott végre. Ez kulcsfontosságú a hibák gyors beazonosításában és a gyártás minőségbiztosításában, valamint garantálja, hogy a CNC-gépekre mindig a jóváhagyott, aktuális programverzió kerüljön. Mindez természetesen feltételezi az Ethernet-csatlakozó meglétét.

Mi a helyzet a régi vezérlőkkel?
Vajon mi a helyzet azokkal a gépekkel, amelyek annyira régiek, hogy sem hálózati, sem USB-csatlakozóval nem rendelkeznek, és az egyetlen kommunikációs lehetőséget a soros port biztosítja?
Az elmúlt évben több ügyfelünknél is bevezettünk egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi a régi, de mechanikailag kifogástalan gépek integrációját. Ennek lényege, hogy egy viszonylag alacsony költségű eszköz (SIMATIC IOT2050) alkalmazásával áthidalható a fizikai és technológiai szakadék a soros és az Ethernet-kommunikáció között. Az IOT2050 gyárilag tartalmaz RS232-interfészt, valamint Ethernet-portot (RJ45) is, így nincs szükség külön soros–IP konverterre. Az eszközre fejlesztett alkalmazás megoldja az NC-fájlok fogadását, feldolgozását és továbbítását a megfelelő kommunikációs csatornán keresztül.
Az informatikai rendszerek elavulási üteme jellemzően gyorsabb, mint azoké a megmunkálásban alkalmazott gépeké, amelyekre ezeket telepítik, ezért az adatátviteli megoldások spektruma rendkívül széles. Ipari tapasztalataink alapján azonban sok esetben még a rendelkezésre álló lehetőségeket sem használják ki – a mozgástér gyakran nagyobb, mint azt elsőre gondolnánk.
Az Mcenter MMR /Programs bevezetése viszonylag alacsony implementációs költséggel jár, miközben előnyei gyorsan kézzelfoghatóvá válnak, és jól illeszthetők a meglévő gyártási folyamatokhoz.
Az evosoft – 100%-os Siemens-leányvállalatként – több mint 15 éve vesz részt ezen rendszerek fejlesztésében. Az itt szerzett tapasztalatokra építve az elmúlt években technikai tanácsadási, testreszabási és üzembehelyezési szolgáltatásokat is kínálunk kifejezetten az Mcenterhez kapcsolódóan.”
Ugyanitt pendrive eladó.
Bővebb szakmai tartalmak a „Digitalizáció a CNC világában” című CNC szakmai cikksorozatban találhatók — evosoft Hungary Kft..
Szerző: Pirigyi Levente, evosoft
További információ:
