Az APT a British Rail próbálkozása volt, egy nagysebességű vonat létrehozására.
Az egykoron úttörő, a mozdonyt és a vasúti közlekedés alapjait is megteremtő Nagy-Britannia jócskán visszaesett a fejlődésben a 20. század közepétől. A kesze-kusza vasúti hálózaton még általános volt a gőzvontatás, amíg a világ másik felén már javában a nagysebességű vonatok koptatták a pályát. A britek olyan fejlesztésre szánták el magukat, amellyel ismét a vasúti közlekedés élvonalába emelhetik magukat.
Ahhoz, hogy az autóval és repüléssel utazni vágyókat sikeresen visszahódítsa a vasút, elengedhetetlen a nagysebességű vonalak kiépítése. Japánban a Shinkansen, Franciaországban pedig a TGV már bizonyított, azonban Angliára nem lehetett egy az egyben ráhúzni a koncepciót, a sűrű, mindent behálózó, kanyargós vasútvonalak miatt.
A terv szerint a meglévő pályákon is közlekedni képes nagysebességű vonatot kell építeni, mely nem egyszerű feladat. A koncepció szerint a vonat bedől az ívekben, mely lehetővé teszi, hogy a kisebb sebességre szánt pályákon is a kisiklás veszélye nélkül közlekedhessen. Ehhez azonban fejlett szenzoros rendszer volt szükséges, mely a sebességtől és az ívsugarak mértékétől függően gondoskodott a forgóvázak hidraulikus döntéséről.
Több évnyi fejlesztést követően – amely még mindig nem volt elég – a rendszert forgalomba állították. A kezdeti sikereket követően azonban az utasok émelygésre panaszkodtak, a helyzetet pedig tovább rontotta, hogy a pálya leküzdése ellenére a vonat nem fért meg egyazon viszonylaton közlekedő, lassabb személyvonatokkal, a sebességkülönbség miatt. Így az Advanced Passenger Train fejelsztése során keletkezett szabadalmakat eladták az olaszoknak, így születtek meg a szintén dőlést alkalmazó Pendolino vonatok. A sors fintora, hogy később a British Rail a London-Glasgow viszonylatra maga is Pendolino járműveket vásárolt.
A kiváló animációkkal és történetmeséléssel bíró videójában Mustard ismét bemutatja ezen egyedülálló műszaki megoldás születését és eredeti formájában való hanyatlását.