Repülő, vagy hajó? A nagysebességű ekranoplánok a víz felszínéhez közel repülve voltak képesek eltűnni a radarok elől.
Az 1960-as években Nyikita Hruscsov azzal hencegett, hogy olyan hajói vannak, amelyek képesek akár hidakat is átugrani. Rejtélyes szavai összezavarták a nyugati vezetőket, melyekkel egy titkos projektre utalt, ami mélyen a Szovjetunióban zajlott. A Mustard Youtube-csatorna egyik népszerű videója részletesen elmagyarázza e repülőgépek működését.
A szovjetek egy új járműosztályt fejlesztettek ki, amely olyan gyorsan tudott mozogni, mint egy repülő, de sokkal nagyobb hasznos terhet tudott felemelni, mint egy hagyományos repülőgép. Ezek a gépek méterekre a felszíntől repültek a párnahatásnak nevezett aerodinamikai elvet kihasználva. Ekranoplánnak, vagy határfelület-repülőgépnek nevezték el őket. A szovjetek az 1960-as évek elején kísérletekkel kezdték, és egy úttörő szárnyashajó mérnök, Rosztyiszlav Jevgenyjevics Alekszejev vezetésével gyorsan kifejlesztettek egy sor kisméretű prototípust, hogy finomítsák a koncepciót. 1966-ban elkészült a KM (Korabl Maket) azaz „hajómodell”, amely akkoriban a legnagyobb repülőgép címét is magáénak tudhatta. Az első nagyméretű ekranoplán elképesztő 544 tonna hasznos teher szállítására volt képes, több mint 600 km/h sebesség mellett.
A KM bebizonyította, hogy a párnahatás kihasználása skálázható, de emellett számos megoldatlan mérnöki problémát, valamint az ekranoplán üzemeltetésének korlátait is feltárta. E kudarcok ellenére Alekszejev és mérnökei folytatták a fejlesztést. Mire azonban a KM elkészült és készen állt a tesztelésre, a Szovjetunió politikai légköre teljesen megváltozott. Hruscsovot, az ekranoplán lelkes támogatóját Leonyid Brezsnyev váltotta fel, aki idegenkedett a kockázatoktól és nem volt érdekelt a szovjet fölényt demonstráló merész projektekben, sokkal kevésbé érdekelte az ekranoplán fejlesztése.
Alekszejev és mérnökei felhagytak a KM fejlesztésével, és gyakorlatiasabb alkalmazások, köztük egy kisebb csapatszállító, az A-90 Orlyonok, majd később egy nagyobb, rakétaindítókkal ellátott gép, az MD-160 Luny-osztály kifejlesztésével foglalkoztak. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után a néhány szolgálatba állt ekranoplánt kivonták az orosz haditengerészet flottájából.