Nem elég a modern technológia, a megfelelő szaktudás is fontos a termelékenység hatékony növeléséhez. Az ENGEL Hungária Kft. fröccsöntőgépkezelői, robotprogramozói, technológiai, illetve karbantartói képzéseket biztosít ügyfelei számára. Interjúnkban Tutsch Tamással beszélgettünk a műszaki oktatás fontosságáról, a felnőttképzésről és középfokú oktatásban lévő hiányosságokról.
CNCMedia: Mely területeken végez az ENGEL oktatási tevékenységet?
Tutsch Tamás: Három fő iránnyal foglalkozunk: gépkezeléssel – ezen belül fröccsöntőgépek és robotok kezelésével –, technológiai képzéssel, valamint a karbantartók oktatásával. Ezen területeken vállalunk különböző oktatási struktúrákat, továbbá kisebb szegmensünk még a gépek távoli elérésével kapcsolatos oktatási programunk is.
CNCMedia: Hány főből áll az oktatási csapatotok?
T. T.: Jelenleg a tréningcsapat két fős, én, és a kollegám Zoltán végezzük az oktatásokat. Az alkalmazástechnikai csapatunk egy fővel bővült idén. Az új alkalmazástechnikus kollegát szaktanácsadásban alkalmazzuk, jelen pillanatban még nem oktat.
CNCMedia: Az oktatási csomagok közül melyik a legsikeresebb, mire van leginkább érdeklődés?
T. T.: A legnagyobb érdeklődés a gépek kezelésére, kezelői tulajdonságok elsajátítására van, de nagy figyelem övezi a robotkezelési, robotprogramozási területeket is. Ezek mellett a technológiai tréning egy feltörekvő oktatási terület lett az elmúlt években.
CNCMedia: Kezelői szinten oktatjátok a robotkezelést vagy integrátori tudást is átadtok? Ha az ügyfél a későbbiekben épít ki robotos kiszolgálást, az alkalmazottak utólagos képzésére is van lehetőség?
T. T.: A robot nélküli vásárlásnál csak arra képezzük ki a személyzetet, amire szüksége van a gép kezeléséhez. Viszont, ha a későbbiekben a berendezésre egy robotot telepítenek, vagy hozzákapcsolnak egy külső automata perifériát, amelyben helyet foglal egy ENGEL robot vagy automatizálás, akkor utólagos képzés keretein belül elvégezzük az ügyfél szakembereinek képzését.
CNCMedia: A trendek alapján több robotos képzés várható, mint operátori képzés?
T. T.: Az automatizálás térhódításának eredménye képen a gépek kiszolgálására tervezett csomagolószemélyzetet a jövőben sok cégnél robotok válthatják majd le. Vélhetően csökkeni fog az operátori személyzet, így fel vagyunk készülve arra, hogy sokkal nagyobb lesz az érdeklődés a robotkezelés, programozás, automatizálás iránt.
CNCMedia: Ha egy ügyfeletek új kollégákat szeretne betaníttatni az ENGEL gépekre, mi az a minimum szint, amit elvártok? Például szakma-, technikusi végzettség, vagy nincsenek ilyen belépési szintek?
T. T.: Nincsenek belépési szintek. Az elmúlt években nagyon sokan vettek részt képzéseinken mondhatni széles skálán. Voltak 8 általánost végzett ügyfelek, illetve diplomával rendelkezők is. Természetesen előny a szakmai előképzettség, de nem feltétel, nem követelmény.
CNCMedia: Ha érkezik mondjuk egy gépész- vagy villamosmérnök, akinek már van egy kialakult műszaki látásmódja, de mondjuk a műanyag gyártástechnológiában nincsen tapasztalata, abban az esetben nekik is tudtok újdonságot mondani?
T. T.: Rengeteg olyan képzés és tréning van, ahová mérnökök érkeznek nagyobb cégektől, illetve vannak olyan szakemberek is, akik úgy jönnek, hogy már az egyetemen célirányosan tanultak a műanyagokról. Büszkén jelenthetem ki, Nekik is tudunk újat mutatni, illetve azok a visszacsatolások a tanfolyam végeztével, hogy ők is kaptak olyan informatív tudást, amit a későbbiekben fel tudnak használni munkájuk során. Jó példa erre, ha valaki polimertechnika szakirányon végez és robotokról tanul egy tantárgy keretein belül, az nem biztos, hogy professzionális szinten tud majd robotot programozni. Többször jönnek úgy mérnökök, hogy megvan a műanyagos alapképzettségük, viszont a robotot nálunk tanulják meg haladó szinten programozni.
CNCMedia: Ha egy ügyfeletek elküldi a mérnökét, technikusát, operátorát képzésre, hogyan fog egy napja, az órarendje kinézni?
T. T.: Reggel kilenc óra környékén kezdünk. A tréning legelején tartunk egy köszöntéssel egybekötött rövid bemutatkozást. Minden tanfolyami résztvevő és tréner elmondja magáról, hogy pontosan mivel foglalkozott idáig, hogyan kapcsolódik munkájához a műanyag fröccsöntés. Ezt követően, van egy FAR- felnőttképzési regisztrációs folyamat, majd elkezdődik az oktatás, amely nagyrészt 1-2, ritkábban 3 napos szokott lenni. Nagyon sok időt töltünk a fröccsöntő gépeknél-robotoknál, mely a gyakorlati oktatás része. Ezt követi az elméleti tudás tananyagának elsajátítása, majd a szimulátorok kezelésével folytatjuk a szemináriumot. A képzési órák hozzávetőlegesen 50-55 percesek, amelyet 10-15 perces szünetek követnek. Fontos szempontnak tartjuk, hogy a résztvevő egy tanfolyami órát követően – miközben orientáltan ránk figyel – lehetőség szerint ki tudjon kapcsolódni. Délben kötetlen, baráti beszélgetés keretein belül megebédelünk, és rendszerint átbeszéljük a tanfolyamon hallottakat, illetve egyéb észrevételeket. A képzés délutáni része 16.00 órakor fejeződik be. Az oktatási kurzus végén, a résztvevőknek a tanfolyamon hallottakról egy rövid záróvizsgát kell tenniük. Ez nagy általánosságban jól szokott sikerülni, feltéve, hogy a hallgató figyelemmel kísérte az oktatást, szorgalmasan jegyzetelt. Ezt követi a tanulók egyik kedvenc eseménye, amikor is jutalmazzuk a tanfolyamon résztvevőket különböző ENGEL relikviákkal, amelyeknek óriási értéke van a tanítványok körében. Ami nálunk kiemelten fontos, nem szeretjük a másfél-, kétórás folyamatos tanórákat, maratoni tréningeket, mert ezek kimerítőek, sokszor nem érik el a céljukat. Ezek helyett előnybe részesítjük a szellős és olyan tudást átadó képzéseket, amelyre bármely tanuló, bármikor szívesen visszatérne vagy esetlegesen ajánlaná másnak is.
CNCMedia: Említetted a tananyag elméleti és gyakorlati komponenseit. Arányaiban hogyan oszlanak meg ezek?
T. T.: Nagyon sok tematikánk van – gép,-robotkezelés, technológiai képzések, illetve ezeknek is léteznek basic és advanced fokozatai – ezért nagyon fontos, hogy milyen tanfolyamra iratkozik be a résztvevő. Az elméleti és gyakorlati képzési aránya nagy általánosságban 50-50%. Ettől nem nagyon térünk el, csak külön vevői kérésre. Első körben a gépek felépítését mutatjuk be, majd a gépkezelői oktatás során a kezelőszerveket, vezérlést és a fontosabb funkciókat. A képzéseket tematikusan építjük fel, az alapismeretek megszerzésétől haladunk a bonyolultabb komponensek irányába. Attól függően, hogy alap, vagy haladó szintről beszélünk, megtanítjuk a műanyag fröccsöntés során használt követelményeket: mit jelent a torlónyomás, adagolási út, dekompresszió, intrúzió, stb. Magasabb szintet elérő tanulók esetében már fröccsöntési diagrammokat elemzünk, folyásszámról valamint oszcilloszkóp használatról adunk át ismereteket.
CNCMedia: Milyen szimulációt alkalmaztok az oktatásban?
T. T.: A szimulációra a CC300 verzió specifikus, saját, ENGEL által fejlesztett programját használjuk. Ezek akár régebbi gépekhez is elérhetőek, illetve olyan verzió is létezik, melyet az ügyfél igény szerint megvásárolhat. Ezek a benti tréninggépeinkre fel vannak telepítve, tehát amikor bent oktatunk, akkor ezeket a virtgépeket bent tudják használni, illetve a nagy benti kivetítőn ezeket a virtmódot mi is futtatjuk. Hogy átültessük az elméletet gyakorlatba, kijövünk ide a géphez, ahol élőben tudják kezelni ugyanazt a nem virtuális, hanem valóságos gépet, ahol már élő mozgások is létrejönnek.
CNCMedia: Specifikus oktatást is tudtok nyújtani? Mondjuk hibaelhárítás fröccsöntés során, szerszámoldalról, alapanyagoldalról, gépoldalról, ha valakinél esetleg már üzemben van a gép, de mondjuk selejtes darabokat gyártanak?
T. T.: Az oktatási tematikák között egy komoly szegmens fókuszál a minőségirányításra, a selejtképződés visszaszorítására. Ezek a tréningek egy vagy két naposak, és direkt, célorientáltan arra irányulnak, ha a vevő esetlegesen hibákat tapasztal gyártása során, milyen lehetőségei adódnak, hogy ezek számát közel nullára redukálja. Erre a területre fókuszálnak az úgynevezett IQ programjaink, amelyeknek az alkalmazása szintén közelebb viszi a megrendelőt ahhoz, hogy kevesebb legyen a selejt. Ezek az IQ programok a temperálásra, az optimális záróerő meghatározásra, az adagolási időre, utónyomásra és az alapanyag minőségének ingadozására vonatkoznak. Léteznek célorientáltan csak minőségspecifikus, minőségfejlesztésre kialakított programjaink is.
CNCMedia: Te mit tapasztalsz, hogyan változott az elmúlt 5-10 évben a magyar ügyfelek hozzáállása a kollégák, alkalmazottak továbbképzése tekintetében? Leköveti a gépeladások mennyiségét valamilyen módon a tanfolyamok száma?
T. T.: 5 éve foglalkozom oktatással, azóta folyamatosan felfelé íveltek a számok, mind résztvevők, mind pedig az általunk leadott tanfolyami napok tekintetében. A körülöttünk lévő gazdasági folyamatok erősen befolyásolják azonban az oktatásokat, nem mindig úgy, ahogy számít rá az ember! A COVID idején rekordidőszakunk volt például, hiszen a cégek kivonták az embereiket a termelő-tevékenységből és elküldték őket képzésekre, oktatásokra. A cégek nagyon sok pénzt, időt, energiát fordítanak a szakemberek képzésére, viszont nagyon nagy a fluktuáció. Ennek következtében mindig új embereket kell betanítani, mi pedig a tanfolyamataink révén, az emberek oktatásával segítjük igazán a cégeket.
CNCMedia: Milyen gyakorisággal indulnak nálatok tanfolyamatok?
T. T.: Általánosságban minden héten, minden második héten vannak képzéseink. Heti 2-3 napos tréningnaptár telítettséggel lehet számolni. Így jut a trénernek is ideje a felkészülésre és esetlegesen az önképzésre is.
CNCMedia: Az ügyfelek telephelyén, telepített gépeken is végeztek oktatásokat?
T. T.: Természetesen. Sőt, a képzéseink 70%-a az ügyfélnél, 30%-a pedig nálunk, a budapesti oktatótermünkben van lebonyolítva. A cégek előnyben részesítik a saját telephelyükön történő oktatást.
CNCMedia: A gépiparban van egy általános mondás, miszerint egy gépészből előbb lesz programozó, mint egy programozóból gépész. Ezzel egyetértesz?
T. T.: Azt gondolom, hogy nehezebb szembesíteni egy programozó szemléletű szakembert egy fröccsöntőgép szervizelésével, mondjuk egy szivattyúcserével, mint egy gépészt a programozói tudás megszerzésével. Persze a képzéseinken nagyon sok résztvevő rácáfol erre. Sok gépész végzettségű ügyfélből lett nagyon jó robot programozó, illetve láttam olyat is, amikor egy teljesen számítógép orientált emberből avanzsált valaki tökéletes mechanikus karbantartóvá.
CNCMedia: Miből tevődik össze a karbantartási tananyag? A tudást elsajátító tanulók esetlegesen elláthatnak majd szervizelési feladatokat is, mint komplett egységek cseréje?
T. T.: A karbantartási képzéseken is szinteket húztunk meg. Az első és legfontosabb, hogy egy karbantartónak is tudnia kell kezelni a fröccsöntő gépet, hiszen erre az alapvető tudásra épülnek a különböző preventív karbantartási munkálatok – egy egynapos tréning keretében, ahol különbséget kell tenni a hidraulikus, a hibrid és a tisztán elektromos gép között.
A karbantartási képzéseknek két iránya van: mechanikus és elektromos szakemberképzés. Az első esetben hidraulikus specialistákat képzünk, míg a második irány a szervohidraulikáról, szervohajtásokról szól. A struktúra legfelsőbb szintjén jönnek elő olyan tudások, mint mondjuk az oszcilloszkóp használata.
CNCMedia: Mennyit költenek a hazai cégek oktatásra a nyugati országokhoz képest? Rendelkeztek erre vonatkozó információval?
T. T.: A tőlünk nyugatabbra fekvő országokban jóval tőkeerősebbek a cégek, ott sokkal több invesztíciót, költséget tudnak fordítani arra, hogy az embereket képezzék, de világviszonylatban a magyarországi piac egyáltalán nincsen elmaradva. Megint csak a COVID a jó példa, hiszen a járványidőszak alatt arányosan Magyarországon volt az egyik legtöbb képzés.
CNCMedia: Oktatás, munkaerőhiány. Fehérgalléros munkavállalóból kevés van, kékgalléros munkaerőből még kevesebb. Ez hogyan befolyásolja az oktatásaitokat? A különböző tanfolyamokkal ezt a munkaerőpiaci nyomást tudjátok enyhíteni?
T. T.: Gyakorlatilag ez a fő csapásirányunk. A legfájóbb ezen a területen, hogy az érettségit adó, középfokú képzések esetében nem tudok műanyag fröccsöntő technikusi szakról. Ez nekünk akár lehet jó és rossz is, ugyanis, ha nincs ilyen technikusképzés, akkor gyakorlatilag egy általános képzettségű munkaerőből nekünk kell egy jó műanyag fröccsöntő szakembert képezni.
CNCMedia: Párhuzamot vonva a CNC gépkezelőkkel: azon a vonalon rengeteg továbbképzési lehetőség van, számos felsőfokú intézménynél van vizsgalehetőség is. Az kijelenthető, hogy a ti képzésetek hiánypótló a műanyagos szakmában?
T. T.: Így van, mivel a műanyagos vonalon, nincs ilyen strukturált képzés, ezért mi a piacon jelentkező embereket tudjuk felvértezni tudással. Ugyan nem tudunk nekik egy OKJ-s bizonyítványt adni, de mivel a felnőttképzési intézményben certifikáltak vagyunk, tudjuk igazolni, hogy a jelentkező megkapta a megfelelő képzést, majd letette a professzionális gépkezelő vagy robotprogramozó vizsgát.
CNCMedia: Mi lehet az oka annak, hogy nem épült be a hazai oktatási rendszerbe az OKJ-s fröccsöntő képzés?
T. T.: Idáig nem volt rá olyan kereslet, mint a CNC képzésre. Jelen pillanatban már van igény és nyomás is. Ha szétnézünk a hétköznapjainkban, bárhol a környezetünkben, azt látjuk, hogy mindenhol műanyagokkal vagyunk körülvéve. Ugyanezek remélhetőleg lebomló és újrahasznosítható formát kapnak majd a jövőben, de ugyanúgy fröccsöntéssel fogják ezeket a termékeket előállítani 20, 50, de akár 100 év múlva is. Szükség van szakemberekre, és ezt az oktatásba is bele kell építeni. Felsőfokú szinten már vannak képzési lehetőségek a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen vagy a Kecskeméti Neumann János Egyetemen, de középszinten hiányzik ez a szakemberképzés, utánpótlás.
További információ: