A kisvállalkozásként működő, művészeti öntészettel foglalkozó cég országszerte számos műemlék megvalósítását tudhatja maga mögött hazánkban és külföldön egyaránt. Honnan indul, és mi kell a sikeres bronzöntéshez? Milyen kihívásokkal kell szembenézni az évek során? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ Meszlényi-Molnár Jánossal, Rajcsók Attilával és Gilly Tamással.
CNCMedia: Honnan indult, és milyen elgondolás alapján jött létre a cég?
Meszlényi-Molnár János: 1988-ban kezdtem a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakát. Tanulmányom épp a rendszerváltás idejére esett, így abban az időben nagyon sok minden változott. Már az egyetem alatt is foglalkoztam öntészettel, hiszen volt rá kereslet, köszönhetően annak, hogy a szocializmusból egyetlen öntöde maradt fenn, az Állami Bronzöntő Vállalat. Ekkor – hozzám hasonlóan – sok szobrász elkezdett saját maga önteni, annak érdekében, hogy függetlenedjen a nagy öntödétől. Így alapítottam meg az első kis üzemet, ahol néhány kollégával dolgoztam együtt. Ez végül annyira sikeres lett, hogy 1999-ben elindult a Plasztikum Bt.
CNCMedia: Milyen kihívásokat rejt egy öntöde üzemeltetése, fenntartása?
M.-M. J.: 2006-ban volt egy nagy ugrás a cég életében – az 1956-os forradalom évfordulója miatt. Ekkor annyi munkát kaptunk, hogy egy másik telephelyen is elindult a gyártás. 2013-ban megnyertük az Andrássy Gyula lovasszobor bronz kivitelezését, ami a Kossuth téren, a Parlament mellett lett kiállítva. Ez egy hosszú, 4 éves projekt volt, és már akkor látszott, hogy a régi hely nem lesz alkalmas ilyen munkákhoz, így váltottam a jelenlegi helyszínre. A fejlődés folyamatos volt, ekkor már 10-11 alkalmazottal dolgoztunk, nagyrészt idény-jellegű munkáink voltak, amelyeket a nemzeti ünnepek szoboravatásaira készítettünk többnyire önkormányzati felkérésre.
A legnagyobb kihívás a koronavírus-időszak alatt volt, amikor újra kellett definiálni a szerepemet, a céget és mindezt úgy, hogy a munkavállalók se szenvedjenek hiányt. Ezért jött létre az a konstrukció, mely szerint Attila és Tamás megcsinálják az Art Bronz Kft.-t, én pedig a működéséből jutalékot kapok. Ez meg is történt: a vevőkör, a cég, a gépek, a kemencék mind hozzájuk kerültek, így a céggel kapcsolatos napi teendőket kiadtam a kezemből.
Rajcsók Attila: A mi esetünkben mindenki a saját bőréért felel. Ha hozunk egy döntést Tamással, annak mi vállaljuk a következményeit, akár jó döntés születik, akár nem. Előnyös volt számunkra, hogy a közel egyéves átadás-átvétel időszak során elkezdtük megtanulni a cég vezetését, hiszen Tamással mindketten alkalmazottak voltunk, és nem igazán láttunk bele abba, hogyan kell tárgyalni, vagy árajánlatot adni. Ez nem a munkavállalók dolga. János egy év alatt megtanította nekünk. Ez a folyamat mindkettőnknek sok újdonságot jelentett.
CNCMedia: Elégedett vagy az új vezetőkkel?
M.-M. J.: A kollégáimban kellő szorgalom van, és mindenre odafigyelnek. Sokat változott a világ, a partnereket is máshogy kell kezelni, a beszerzések, rendelések is körülményesebbek, amihez én már nehezen alkalmazkodtam, ellenben nekik ez könnyebben ment.
CNCMedia: A művészekben és a mérnökökben közös, hogy kimagasló a koncentrációs képességük. A mai világban azonban egyre több dologra kell figyelni, ami kiszakít a fókuszból. Erről van személyes tapasztalatod?
M.-M. J.: Ez pontosan így van. Korábban a lakhelyem mellett volt a műhely, így akár este nyugodtan tudtam a saját munkáimmal is foglalkozni, a mai világban ez nem lehetséges. Napjaink ritmusa mellett nehéz összekoordinálni az öntöde ügyeit és a szobrászatot. Ez volt a legnyomósabb ok, hogy a szobrászat mellett döntöttem végül.
CNCMedia: Melyik az a munka, amire a legbüszkébb vagy? Melyeket emelnéd ki?
M.-M. J.: Az utóbbi időben a Cziffra-szobor volt a kedvencem, ami a XIII. kerületben, a Cziffra téren található. Ennek befejezésében Tamás sokat segített, a bronz kivitelezésben és a cizellálásban. Ezzel elégedett vagyok, bár itt is voltak kompromisszumok, amibe az önkormányzat, és a zsűri is beleszólt. Természetesen volt 1-2 kisebb munka, pár kültéri plasztika, amiket szintén szeretek. A Cziffra-szobor olyan megrendelés volt, amit nagyjából úgy valósíthattam meg, ahogy elképzeltem. Egy síremlékre dombormű is készült, amiben szintén szabad kezet kaptam.
CNCMedia: Milyen jellegű és méretű szobrokat készítetek?
R.A.: Alapvetően képzőművészeti alkotások bronz öntésével foglalkozunk, egészen az éremtől a lovasszobor méretig. Széles a spektrum, vannak magán és önkormányzati megrendelések, de az is előfordul, hogy cégek rendelnek. Szerencsére tudunk külföldre is dolgozni, mert néha ilyen megkeresést is kapunk.
CNCMedia: Arányaiban hogyan oszlanak el a megrendelések?
R.A.: Nyilván az állami, vagy az önkormányzati megrendelések vannak többségben, ez körülbelül 70 %-ot tesz ki, a többi pedig maradék szegmensből adódik.
CNCMedia: Hány fővel dolgoztok összesen?
R.A.: Jelenleg 9 alkalmazottunk van.
CNCMedia: Milyen anyagokkal, anyagminőségekkel dolgoztok?
R.A.: Elsősorban bronzzal, de alumíniumot is tudunk önteni. Míg az iparban szilikát- vagy homokformába öntenek, addig mi a művészeti szektorban viaszveszejtéses öntést használunk. Ebben az esetben 3-5 %-os zsugorodás lép fel, ami a szobrok szempontjából nem probléma, hiszen általában mindig összeállnak az alkatrészek, és a szobor emiatt nem veszít a kompozíciójából. Például egy 110 cm-es asztalnál ez a néhány százalék már millimétereket jelent.
A beszélgetés után betekintést nyerhettünk az öntőműhelybe, ahol a technológiáról beszélgettünk tovább.
R.A.: Az öntéshez egy viaszkópiára van szükségünk, ezért amikor beérkezik a szobor az üzembe, egy szilikonformát kell készítenünk róla. Ezt szétvágjuk önthető, illetve szilikonozható darabokra. A szilikonformák egy osztósíkos kivitelben készülnek, ami a szétszedhetőséget biztosítja. A másik technológiánál az agyagszoborról azzal az anyaggal vesszük le a negatívot, amivel öntjük. Ekkor az egyik szolgáltatásunkkal 3D szkenneljük a szobrot, így egyfajta biztonsági másolat is készül róla. Ha később valami probléma adódik a szoborral, azt elő lehet venni, és ki lehet nyomtatni. A kinyomtatott PLA anyagból is ki tudjuk önteni a szobrot. Ezt a technológiát már 2 éve alkalmazzuk. Nagyon előnyös, hiszen mindenhol egységes falvastagsággal tudunk dolgozni, és a viasz zsugorodásával sem kell számolni. Ez különösen fontos, hiszen az 5 mm-es falvastagság minimális anyagfelhasználás mellett kellő szilárdságot biztosít. A gipszformákat ezután ki kell égetni, hiszen semmilyen nedvességtartalmuk nem lehet az öntés közben. Az öntés után az összeállítás és a cizellálás következik, közben a kisebb nyomok eltávolításra, végül pedig az esetleges lyukak behegesztésre kerülnek.
CNCMedia: Egy köztéri szobornak mi a legnagyobb ellensége? Kell-e valami speciális bevonat, technológia, hogy megvédje az elemektől?
Gilly Tamás: A bronz azért szerencsés anyag, mert nagyon ellenálló, ahogy azt a fennmaradt többezeréves bronz tárgyak is mutatják. A cizellálás után minden esetben patinázni szoktuk a szobrokat, a megrendelői igény szerinti színekre. A patinára pedig egy védő viaszréteg kerül.
CNCMedia: Az elkészülő szobrok üregesek, ami egy zárt héjszerkezetet jelent. Emiatt az esetlegesen fellépő hőtágulás okozhat repedést?
G.T.: A modern hegesztési technológiáknak köszönhetően ez nem jellemző. Régebben a szegmensek szélén kialakított szerelősíkok segítségével csavarozták össze a szobrokat. A régebbi szobrok javításakor is a modernebb, rozsdamentes csavarokat használjuk, így nagyon tartós lesz a végeredmény.
R.A.: Az általunk használt szilíciumbronz nagyon rugalmas, ezért ki tudja mozogni a hőtágulási méretváltozásokat. Ez az összeállításnál, a hegesztésnél is igaz.
G.T.: Magyarországon még ma is elterjedt az ónbronz, ami szintén kellően rugalmas, de hő hatására törik, emiatt nagyon nehéz hegeszteni. Ezzel szemben a szilíciumbronz hidegen-melegen is kovácsolható és hajlítható, ami egy egyedi szobor elkészítésénél előnyös, hiszen a sok technológiai fázis során egymáshoz kell alakítani az alkotóelemeket. Legtöbb esetben védőgázas ívhegesztést alkalmazunk.
CNCMedia: Az elmúlt években az automatizáció nemcsak a tömegtermelésben jelent meg, hanem például egyes helyeken már a hangszerek is csupán minimális kézi munkával készülnek. Ti mennyire féltek az ipari automatizálás terjedésétől?
R.A.: A fém 3D nyomtatás egyelőre elég drága, így én nem tartok ettől.
G.T.: Amikor a 3D szkennelési technológia számunkra is elérhetővé vált, felmerült az ötletként, hogy a megrendelő agyagból mintázott szobrát a műtermében beszkenneljük, majd itthon kinyomtatjuk, beformázzuk, és folytatjuk a szokásos öntési technológiát. Így kihagyható lenne az a bonyolult és költséges lépés, mely során öntőformát veszünk le a szoborról. Viszont nagyon sok művész ezt nem akarja, mert azt szeretnék, hogy az agyagban lévő ujjlenyomatuk megjelenne (visszaköszönne) a bronzban is.
A samottnegatív-készítést előszeretettel használjuk, mivel nagyon gyors folyamat. Más technológia esetében, ha elkészül a szobor, arról veszünk egy gipsz negatívot, abból öntünk egy gipsz pozitívot, melyről le kell vésni a gipszet. Ezt szükséges retusálni, amiről egy szilikonnegatív készül, majd pedig a viaszt öntjük ki belőle, amit esetleg szintén retusálni kell. Így nagyon sok a köztes fázis. A samottnegatívnál közvetlenül az agyagról vesszük le a negatívot, aminek megvan az a veszélye, hogy az eredeti modell megsemmisül. Emiatt a bronz kiöntéséig nincs hibázási lehetőség, mert nem lehet új mintát venni.
R.A.: Szerencsére még nem történt ilyen probléma. A cizellálás után pedig a patinázás következik, amit kénmájjal, vagy kén-nátriummal végzünk, ha az egyszerű, barna patina a cél. Ezzel nyeri el a végső megjelenését a szobor.
CNCMedia: Hogy látjátok, milyen a technológia és a művészet kapcsolata? Hol vannak átfedések, és miben különbözik teljesen a két világ?
G.T.: A szobrászatnak megvan az a sajátossága a képzőművészetek közt, hogy anyaggal dolgozik. Az egy dolog, hogy a művész elképzeli, hogy mit akar elkészíteni, de azt utána meg is kell valósítani. Mire létrejön az adott kő-, vagy fémszobor, addig rengeteg technikai lépés történik. Nagyon szerencsés, hogy úgy öntünk szobrokat, hogy szinte valamennyien szobrászok vagyunk, így az elejétől a végéig átlátjuk a folyamatot. Aki alkotói szemmel cizellálja más szobrát, ő maga is alkotói szemmel és igényességgel tudja azt megközelíteni. A mi szempontunkból az az érdekes és izgalmas, hogy soha nincs két egyforma szobor. Az évek alatt elsajátított tudás egy-egy szoborhoz lett igazítva. Állandóan van benne kihívás, mert el lehet gondolkodni azon, hogy a felhalmozott tudást hogyan tudjuk egy új probléma megoldásához felhasználni.
R.A.: Ez egyfajta „anyagban gondolkodást” jelent.
További információ: