A gépészeti gyakorlatban szinte alapvetés, hogy a csavarkötéseket kilazulás elleni biztosítással kell ellátni, hiszen a működés közben fellépő vibráció a súrlódáson felülkerekedve képes kilazítani a menetes kapcsolatokat.
Az ékhatáson alapuló csavarok és menetes kapcsolatok nagy ellensége a vibráció, mivel a rázkódás rugalmasan deformálja az orsót, ezáltal a felfekvő felületek a másodperc tört részére eltávolodnak egymástól, és a csavar vagy anya tulajdonképpen apránként elkezd letekeredni.
Természetesen léteznek alakkal záró biztosítások, például koronás-anya, csapágyanya, vagy lemezes biztosítás és ezen módszer elvéből következik, hogy teljes mértékben meggátolja a csavarkötés fellazulását, azonban hátrányuk, hogy össze- és szétszerelésük hosszabb folyamatot vesz igénybe.
A Nord-Lock videójában bemutatja az általánosan elterjedt súrlódáson alapuló biztosítási módszerek vibrációs tesztjét. A videóban látható Junker-teszt lényege, hogy a meghatározott nyomatékra húzott csavarkötést egy vibrációs padon rázzák. A gép az idő függvényében méri a csavar által kifejtett szorítóerőt, ezáltal a vibráció lazító hatásának lefolyása megfigyelhető. A Nord-Lock megoldása szintén az ékhatáson alapszik, ugyanis lazításkor a radiális ék-elemekkel ellátott alátétek megpróbálnak egymásra „felmászni”, ezáltal összefeszítve az anyát a felülettel, megtartva a szorítóerőt. Ez a mérési diagramon is megfigyelhető.
Az eltérő megoldások láttán felmerül a kérdés, hogy akkor melyik alátétet használjuk, ha egyáltalán érdemes bármelyiket a Nord-Lock fölényes győzelme miatt. Természetesen a helyzet nem ennyire fekete és fehér. A teszt során alkalmazott intenzív vibráció a valós helyzetekben szinte sosem jelentkezik hasonló mértékben, ezért az ebből a szempontból enyhébb igénybevételű helyeken a hagyományos alátétek is kielégítőek. Azonban ha valóban nagyfokú vibrációval van dolgunk, és a könnyű szerelhetőség érdekében megéri az anyagi ráfordítás, a választás szinte egyértelmű.