A szíjak az erőátvitel fontos elemei, melyek között válogatva könnyen elveszhetünk a részletekben és a funkció szerinti pontos megnevezésben. Hogy könnyebben tájékozódhassunk az elnevezések útvesztőjében, cikkünkben felsoroljuk az elterjedt szíjtípusokat.
A szíjakat elsősorban forgómozgás átvitelére használjuk. Olyan esetekben alkalmasak a leginkább, ahol némileg eltérő síkban vagy szögben helyezkednek el egymáshoz képest a szíjtárcsák. Mivel rugalmas gépelemek, a kis pontatlanságokat képesek kiegyenlíteni, emellett halk futást is biztosítanak. Ha csak az erőátvitel lényeges, legtöbbször lapos- de manapság inkább ékszíjakat alkalmazunk, míg, ha a forgásátadást szinkronizáltan kell megoldani – tehát csúszás nem fordulhat elő – akkor fogasszíjakat használunk.
Erővel záró szíjak:
Ezen megoldásoknál az erőátvitelt a szíjtárcsa és a szíj között fellépő súrlódás biztosítja. Az első, kezdetleges, ám mai napig alkalmazott szíjtípus a laposszíj volt, mely egyszerűen a tárcsa palástfelületére feszítve vitte át az erőket. Ezek régebben állati bőrből készültek. A szíj itt íves profilú szíjtárcsán fut, mely megakadályozza, hogy a szíj oldalperem nélkül se essen le a tárcsákról.
A később megjelenő modernebb gépek már megkívánták a nagyobb fordulatszámokat, ehhez azonban a szíjakat ki kellett feszíteni. A laposszíjak minimális feszítés nélkül, nagyrészt saját súlyuknál fogva feküdtek fel a szíjtárcsákra, azonban ez jelentős csúszást eredményezett. A súrlódás jobb kihasználása érdekében az ékhatást hívták segítségül. Mint ahogy nevük is takarja, az ékszíjak esetén az ékprofil a feszítőerő hatására befeszül a szíjtárcsa szintén ék alakú hornyába. Így az erőátvitelről a szíj két, szögben lévő fala fog gondoskodni. Ebben az esetben a szíj lapos része nem érhet hozzá a horony aljához, ott hézagnak kell lennie. Ha ez a kopás miatt megszűnik, a szíj nyikorogni kezd, mivel az oldalfala nem képes mindenhol ugyanolyan felületen, ugyanakkora erővel felfeküdni.
Az ékszíjak leginkább felépítésük szerint kerülnek csoportosításra. Megkülönböztetünk normál- és keskeny ékszíjakat. Nagyobb erő átvitelekor nem feltétlenül szükséges nagyobb keresztmetszetű szíjat alkalmazni, elegendő ugyanazon szíjtárcsákra több szíjat helyezni egymás mellé. A szíj tömegéhez viszonyítva így a súrlódó felületek nagysága – ezáltal az erőátvitel – tovább növelhető. Ezen elgondolás nyomán születtek meg a Poly-V, azaz bordázott ékszíjak, melyek kis keresztmetszetük ellenére hatalmas felülettel rendelkeznek, ezáltal igen nagy erőátvitelre képesek. Ezeket gyakran hosszbordás szíjakként is emlegetik. Fontos a különbség a fogasszíjak és fogazott szíjak között. Míg a fogasszíjak alakkal záró kapcsolatot valósítanak meg, addig a fogazott szíjak ékszíjak, melyeken a szíjtárcsákon való jobb felfekvés miatt fogazást helyeznek el, ezáltal kisebb ívben képesek behajlani.
Alakkal záró szíjak:
Ha a forgómozgás átvitelekor nagyobb a nyomatékigény, és pontos elfordulás mellett a halk működésre is szükség van, akkor fogasszíjakat alkalmaznak. Ezek hasonlóan a lánc-lánckerék kapcsolathoz alakos elemekkel illeszkednek egymásba, mely kisebb előfeszítő erőt tesz lehetővé. A szíjtárcsák között így sebességkülönbség nem lép fel, hiszen csúszás sem áll fenn. A feszítettségre azonban itt is ügyelni kell, mivel túl laza, vagy esetlegesen túl feszes szíj esetén a fogak ugorhatnak egyet a szíjtárcsán. Ez a jellemzően vezérelt tengelykapcsolatoknál – ahol a fontos a fix szögelfordulás – nem engedhetőek meg.
A különböző szíjtípusok hatásfokuk szerint is rangsorolhatóak, ebben az alakkal záró típusok emelkednek ki.
- Fogasszíj: 99%
- Lánc: 98%
- Laposszíj: 98%
- Fogazott ékszíj: 97%
- Normál és keskeny ékszíj: 96%
- Többsoros ékszíj: 94%
- Többtengelyes ékszíjhajtás: 93%
- Széles ékszíj: 92%
- Hexagonal ékszíj: 90%
Forrás:
https://www.plantengineering.com/articles/basics-of-belt-drives/
https://www.theengineerspost.com/types-of-belt-drives/#google_vignette