Az ipar jelenlegi ütemes fejlődése alatt azt hihetnénk, hogy nem tudnak már nekünk újat mutatni munkadarab-befogók terén. Azonban az előző század derekán egy olyan satu szabadalma született meg, mely mindeddig szűk körökben volt csak ismeretes, de most, hála az internetnek, újra szárnyra kaphatott ez az igazi kuriózum.
A YouTube-on évek óta nagy népszerűségnek örvendenek a szerszámok, háztartási eszközök restaurálásával foglalkozó csatornák. A több milliós megtekintéseket generáló tartalmak azon túl, hogy mindig profi műszaki munkákat mutatnak be, meditatív hatással is vannak a nézőkre.
A fraktálsatu névre hallgató szorítóeszköz a Hand Tool Rescue-csatornán tűnt fel, ezzel ismét bekerült a köztudatba. A satu egészen új – vagy hát igazából régi – megközelítéssel végzi a munkadarabok szorítását. A szerkezet tulajdonképpen egy egyoldalra szorító gépsatu, hajtókarral és menetes orsóval, azonban a hasonlóságok itt már el is fogynak, főleg, ha a pofák kialakítását nézzük. A fraktál név egészen találó elnevezés, hiszen a pofák egyre csökkenő átmérőjű, félköríves elemekből állnak. Az illesztést a hengerpalástba mart fecskefarok-horonnyal érik el, így a pofák összeszorításakor a munkadarabbal érintkezve önbeállás valósul meg. Mindkét pofa 16 ponton érintkezik a munkadarabbal, így lehetőség nyílik nem párhuzamos oldalú hasábok, de igazából bármilyen geometriával rendelkező tárgy befogására.
Felmerül hát a kérdés, hogy egy elsőre ilyen nagyszerűnek tűnő ötlet miért tűnt el ennyire a köztudatból? Ha jobban belegondolunk, láthatjuk, hogy a munkadarabok pozícionálása nélkül még nem okoz gondot a befogás. Azonban, ha újra és újra meg kellene valósítani ugyanazt az ismétlési pontosságot, abban az esetben a satu jócskán elvérzik, hiszen a szorítás közben a beálló pofák eltolhatják a munkadarabot. De mi a helyzet, ha szabálytalan darabok síkmarására használnánk a satut? Akkor nem számít a pozíció, kész a síkolt felület, és bármit be tudunk fogni. Igen ám, de ne feledjük, hogy a sok darabból álló satupofák a legjobb illesztés mellett is jelentős játékot érnek el. A gépsatuknál alapból is nagy problémát jelent a satupofák megemelkedése szorításkor, ami ebben az esetben hatványozottan lesz igaz a sok illesztés miatt.
Ezen gondolatmeneten látható, hogy az elsőre jó ötletnek tűnő szabadalom miért is maradt meg mára inkább szerszámtörténelmi érdekességnek.
Jó hír viszont, hogy az internetes népszerűségnek hála egyszerűen szert tehetünk egy hasonló satura. A Teaching Tech YouTube-csatorna tulajdonosa ugyanis megalkotta a szerkezet 3D nyomtatható modelljét, mely teljesen ingyenesen elérhető és módosítható is.
Bár ritkaságszámba mennek manapság a hasonló megoldások, mégis, a Norgren cég Adaptix névre hallgató satuja meglepően hasonló felépítést követ. A fraktálos megoldás helyett, itt ujjak veszik át a pofák helyét, melyek kinyúlását a munkadarab kontúrjához kell igazítanunk. Ezután az ujjak nyomatékra húzása következik, miután a munkadarab végső befogása is megtörténhet.