Az immáron több éve tartó kapcsolat az Iscar Hungary Kft. és a BME Gyártástudomány és -technológia Tanszék között segít kimozdítani a specializációs hallgatókat az elméleti oktatás mindennapjaiból. A tantárgyi laborgyakorlatot az Iscar nagytarcsai telephelyén tartják, a mostani alkalommal a hallgatók az egyedi szerszámok tervezésével, valamint a korszerű szerszámgyártáshoz kapcsolódó abrazív eljárásokkal ismerkedhettek meg, ipari környezetben.
Az Iscar telephelyén a hallgatók először egy rövid előadás keretében megismerhették az Iscar történetét és a vállalatcsoport felépítését. A magyarországi telephely az egyedi szerszámtervezésben és gyártásban játszott szerepéről is szó esett. Manapság az iparban a fő irányvonal az automatizáció, melynek szerepét és fontosságát is kiemelték az előadás során. A mesterséges intelligencia és a metaverzumok egyaránt olyan jövőt mutatnak, melyek komoly kihívás elé állítják majd a következő generációk mérnökeit. Az Iscar kiveszi részét az Ipar 4.0 rendszerek fejlesztéséből is, melyhez modern szerszámokkal és technológiákkal járul hozzá.
A közös együttműködés kialakulásáról, valamint a cég oktatásban és iparban betöltött szerepéről Kertai Krisztiánnal, az Iscar Hungary kereskedelmi igazgatójával beszélgettünk.
CNCMedia: Ha jól tudom, több egyetemmel, középiskolával is együtt dolgoztok. Milyen az Iscar kapcsolata az oktatási intézményekkel?
Kertai Krisztián: Számos szakközépiskolával, műszaki középiskolával vagyunk kapcsolatban. Diákjaik inkább kirándulás jelleggel látogatnak el hozzánk. Tartunk nekik egy üzemlátogatást, valamint gyakorlati bemutató során tanulmányozhatják azt is, hogyan dolgozik a szerszám a gépen. Egy általános ismereteket nyújtó előadást prezentálunk a szerszámok jellegéről, a keményfém szerszámok felépítéséről, a rétegekről és a fejlesztésekről. Az egyetemistáknak az oktatási anyagba beépülő szigorúbb programot tartunk, ami az egyik tantárgyuk laborgyakorlatának számít. A témakör az egyedi szerszámok tervezése, valamint a korszerű szerszámgyártáshoz kapcsolódó abrazív technológia. Az idő szűkössége miatt ők nem vesznek részt a teljes gyárlátogatáson, illetve bemutatón. A duális képzést biztosító intézményekkel is partnerséget ápolunk, az ott tanulóknak kihelyezett órákat szoktunk tartani.
CNCMedia: Miért láttátok hasznosnak, hogy időt és energiát fektessetek a partneri kapcsolatok kiépítésébe?
K.K.: Úgy látjuk, hogy az iskolák anyagi lehetőségei szűkre szabottak. Egy valódi ipari környezet bemutatásához az oktatási intézmények felszereltsége kevés. Ha mi átadjuk a tapasztalatainkat, akkor hozzá tudunk járulni a jövő hazai szakembereinek a fejlődéséhez. Meg tudjuk mutatni nekik az aktuális trendeket a piacon épp úgy, mint a forgácsolóipar területén.
CNCMedia: Te is BME-s hallgató voltál. Ha visszatekintesz az egyetemi éveidre, mennyire hasonlítottatok a mostani, feltörekvő gépészmérnök hallgatókra? Milyen különbségeket fedezel fel?
K.K.: Nehéz ezt megmondani, mert nagyon kinyílt a világ ahhoz képest, amikor én végeztem. Szélesebb körű lehetőségek vannak, az interneten minden elérhető, akár külföldi anyagok is. Ha valakinek megvan a kellő érdeklődése, azonnal elérheti a keresett információkat.
CNCMedia: A nyitóbeszédedben sok szó esett az ipari digitalizációról. Miért pont ezt a témát emelted ki?
K.K.: Úgy gondolom, hogy a téma ismerete hasznos a közeljövőben végző hallgatók számára. Tudniuk kell, hogy az ipari termelés területein mivel szembesülnek majd, és mire számíthatnak ezzel kapcsolatban a jövőben. Ha valaki ma nem rendelkezik például egy jobb webshoppal, akkor lehet, hogy szóba sem állnak vele. Ezekkel a változásokkal én is szembesültem, nekem is meg kellett birkóznom velük. Hiába szeretem a forgácsolást, hiába szeretek bebújni a gépbe és próbálgatni a technológiákat, emellett meg kellett tanulom az újabbnál újabb online katalógusok használatát is. Sok mindent CAD/CAM rendszerekkel programoznak, az alkatrészek jelentős része nem is gyártható számítógép vagy 5-tengelyes megmunkálás nélkül. Olyan gyors a fejlődés, hogy aki nem követi ezt megfelelő ritmusban, az lemarad és folyamatosan hátrányban lesz.
CNCMedia: Most a Műegyetem Gyártástudomány és -technológia Tanszékéről érkeztek hallgatók. Milyen visszajelzések érkeznek tőlük és az oktatóktól?
K.K.: Szerintem mindenkinek tetszik ez a projekt, ez látszik a pozitív visszajelzéseken is. Sok gyakorlati tudást a Műegyetemen sem szerezhetnek a hallgatók, ezért is értékesek ezek a rövid, de annál hasznosabb üzemlátogatások. Itt meg tudják figyelni a konkrét gyártás és fejlesztés folyamatát, kérdéseket tehetnek fel a helyszínen dolgozó személyeknek. Ilyen tapasztalatra nehéz szert tenni máshol, mert a laborban lévő gépeken nem lehet bemutatni a valós, üzemszerű működést.
CNCMedia: A rendszerváltás előtt a műszaki felsőoktatásnak volt egy olyan funkciója, amely kiszolgálta az állam különböző ipari szektorait. Emiatt szinte napi kapcsolat volt az ipar és a BME között a megrendelések, valamint a fejlesztések terén. A rendszerváltás után az oktatás nyugatiasodott, inkább a kutatások felé, illetve az elméleti tudást adó irányba indult el. Amikor az iparban érezhetővé vált a szakemberhiány, elindultak a duális képzések. Mit gondolsz, lehet ez egy szintézis a gyakorlati és az elméleti oktatás között, vagy visszatérünk a teljesen gyakorlatias felsőoktatási tematikához?
K.K.: Úgy látom, hogy középiskolai szinten a duális képzés jelentős gyakorlati hasznot hoz a fiataloknak. Megtanulnak egy cégnél esztergálni, különböző gépeket kezelni, ami egyértelműen hasznos tudás. Emellett a termelést végző cégeknél az aktuális, modern technológiákkal ismerkedhetnek meg. Hasonlóan jók a szakképzési centrumok, amelyeket bőséges anyagi forrásból modern gépekkel szerelnek fel. Egyetlen gond, hogy szériamunkát ők sem végeznek, a gépek többnyire csak állnak, így csupán a mintafeladatokat programozzák. Egyetemi éveimre visszatekintve kevésbé emlékszem arra, hogy szoros együttműködés lett volna gyártó cégekkel. Szakmai gyakorlatra, illetve a szakdolgozattal összefüggő anyaggyűjtésre volt lehetőség a vállalatoknál való elhelyezkedéssel, de ott is ritkán tudtunk ténylegesen a szakmánkban dolgozni. Megegyezés esetén, a diploma megszerzése után adódott alkalom a cégnél maradni. Az egyetemen tudtunk külsős megrendelőktől beérkezett fejlesztéseken dolgozni, ezekbe már akkor is bevonták a hallgatókat. Az Óbudai Egyetem Bánki Karával is volt együttműködésünk, nekik biztosítottunk szerszámokat, hiszen a vizsgálatra alkalmas gépekkel már rendelkeztek. Ez számos szakdolgozatot, valamint Tudományos Diákköri Konferenciára írott művet eredményezett. A hozzánk betérő fiataloknak ennél már több lehetőségük van, aki pedig nyitott szemmel jár, az interneten bármit megtalálhat. Ma már a cégek is nyitottabbak az efféle együttműködésekre.
CNCMedia: Napjainkban a legkiemelkedőbb innovációk közé sorolhatóak az energiatakarékossággal és az energiagazdálkodással összefüggő fejlesztések. A cégetek hogyan közelíti meg ezt a témakört?
K.K.: A forgácsot le kell választani a munkadarabról. Ez a tényező adott. A mai technológiáknál ilyen formában energiát megtakarítani nem lehet, erre kevés lehetőség van. Léteznek olyan szerszámgeometriák, melyeknek kisebb a teljesítményfelvételük, élesebbek, lágyabban, finomabban forgácsolnak, de lényegesen magának a gépnek nem fog változni az energiafelhasználása. Esetleg, ha valamit gyorsabban tudok megoldani, az hatékony lehet. Mi inkább a működésünket próbáljuk energiahatékonyabbá tenni. Napelemeket szerelünk fel, hőszigetelünk vagy a kompresszor által termelt hőt próbáljuk visszanyerni.
CNCMedia: A szerszámgyártás folyamatának magas az energiaigénye. Az energiaválság mennyiben fogja ezt befolyásolni? Van ennek jele a világpiacon?
K.K.: Az energia csak az egyik tényezője a képletnek. Ott van még az alapanyag ára, valamint az egyre emelkedő szállítási költségek is. Azt nem tudni, hogy a helyzet miként változik majd. Jelenleg mindenki árakat emel a világpiacon. Először a beszállítóink, aztán mi is kénytelenek vagyunk követni őket. Ezt teszik az ügyfeleink, és az ő megrendelőik is. Hogy ez mikor, és hogyan áll majd vissza egy egészséges értékre, az rejtély. A legtöbb cég igyekszik automatizálni, mert másképp nem tudja megoldani a munkaerőhiányból adódó problémát. Ez a fiatalok számára egy jó lehetőség ahhoz, hogy könnyen elhelyezkedjenek, hiszen nemcsak a gépek, hanem a robotok programozása is az ő feladatuk lesz.
CNCMedia: Mit javasolnál a pályakezdő fiataloknak?
K.K.: Elsősorban azzal foglalkozzanak, ami érdekli őket, amit szeretnek csinálni, mert ebből fakad a motiváció. Nagyon fontos a folyamatos fejlődés. Az egyetemet követő öt-tíz évben alakul ki az a biztos tudás, amikor azt lehet mondani, hogy hatékonyan használható az megszerzett ismeret. Én is – huszonöt éves munkaviszonnyal – a mai napig tanulok. A Műegyetem egy erős és jó alapot biztosít. Olyan gondolkodásmódot, folyamatszemléletet ad, amivel bármilyen rendszer átlátása egyszerű lesz, nem csak a gyártás területén. Ezzel az alappal könnyen elsajátíthatóak az innovatív ismeretek. Ezt bizonyítja az is, hogy a cégek előszeretettel alkalmazzák a Műegyetem egykori hallgatóit. Azt javaslom minden cégnek – természetesen akiknek van megfelelő forrása és kapacitása –, hogy valamilyen formában ossza meg a tudását és tapasztalatát a munkaerőpiacra frissen kikerülő pályakezdőkkel. Az Iscar pontosan ennek a tudásátadásnak a jegyében szervezi eseményeit, hiszen hosszabb távon ez jót tehet a magyar gazdaságnak is.
Az egyetemistákat kísérő tanszéki munkatársakat is megkérdeztük az együttműködés előnyeiről, az oktatás helyzetéről:
„Már hallgató koromban (8-12 évvel ezelőtt) is voltak gyárlátogatással egybekötött gyakorlatok a tanrendben, és az elmúlt években további tantárgyaknál sikerült bevezetni ezt a lehetőséget” – mondja Dr. Jacsó Ádám, a GTT munkatársa. „Fontosnak tartom ezeket az üzemlátogatásokat, mert bizonyos területeken az egyetemi eszközpark nem tudja felvenni a lépést a cégekkel. Viszont ezeken az alkalmakon a hallgatóknak lehetőségük van megismerkedni a legmodernebb technológiák termelés közbeni alkalmazásával is. A kihelyezett gyakorlatok másik előnye, hogy a szűkös oktatói létszám mellett nagy segítséget tud nyújtani a tanszék számára is.”
„Nagy különbség van az egyetem és a cégek közt. Amíg az egyetem egy mindenre kiterjedő, általános tudást igyekszik átadni, addig az ipari cégek produktív termelést végeznek, a hallgatóknak emiatt is fontos mindkét területről informálódnia” említi Dr. Póka György, a GTT munkatársa. „Sajnos nehéz motiválni a hallgatókat, mi több irányból is próbálkozunk, hogy lehetőleg mindenki nyitottá váljon egy-egy terület iránt.”
„A mesterképzés során is teszünk látogatásokat például a Gravitás 2000 Kft.-hez, vagy a veresegyházi GE-hez.” jegyzi meg Polyák István, tanszéki demonstrátor. „Fontosak ez efféle ismeretbővítések, mivel az egyetemen jellemzően az alapokat és a gyártás egyes részegységeit ismerik meg a hallgatók. Míg a teljes gyártási folyamatot csak egy “élő” gyártási környezetben lehet hitelesen demonstrálni.”
