A volfrám-karbid az egyik legkeményebb fémkerámia az iparban. Nézzük, hogyan munkálják meg ezt az anyagot a CNC Titánjai!
A volfrám-karbid, más néven vídia, porkohászati úton előállított kerámia, mely rendkívüli keménységgel rendelkezik, emellett azonban nagyon rideg is. Jó tulajdonságai miatt előszeretettel használják váltólapkák anyagaként, de lyukasztó- és kivágószerszámok is készülnek belőle. Bár bizonyos technológia alkalmazása lehetővé teszi az anyag hagyományos megmunkálását esztergán és marógépen, a legjobb választás az esetek túlnyomó részében a szikraforgácsolás lesz.
A kisméretű és emellett nagy pontosságot igénylő munkadarab gyártásához megfelelő készülékezésre van szükség. A szikraforgácsoló gépeken a kád oldaláról a munkatérbe lógatva van lehetőség a munkadarabok rögzítésére. Ebben az esetben egy derékszögű szorítóelemet használnak. A munkadarab bemérése a huzal érintésével történik. A megmunkálás alatt a huzal és a munkadarab között létrejövő kisülések erodálják a kobalt részecskéket, melyek kötőelemként működnek. Ezáltal a volfrámrészecskék is kihullanak a kötésből. A vágáshoz bevonat nélküli rézhuzalt használnak, a nagyoló vágások után 5 simító megmunkálás következik a tökéletes felületi minőség eléréséhez. Erre a mikrorepedések eltüntetésében van szükség.
A munkadarab leválasztásában kihasználhatjuk annak rideg tulajdonságát. Ha a huzallal egyszerűen levágnánk azt a befogott darabról, a vékony ujjak letörését kockáztatnánk. Így egy apró összekötő részt meghagyva a huzal eltávolítható a megmunkálás végén, a munkadarab pedig kézzel letörhető.
A megmunkálás befejeztével a lyukasztószerszám egy kézi polírozást kap. A felületi érdességmérés Ra 0,25-ös értéke is bizonyítja: a hasonlóan kemény fémek megmunkálásához a szikraforgácsolás az ideális választás.