A SIP által gyártott nagypontosságú gépek a 20. században a precizitás képviselői voltak szerte a világon.
Rotoptic körasztal
A genfi székhelyű, SIP – Société Genevoise d’Instruments de Physique céget 1862-ben alapították. Kezdetben precíziós mérőeszközöket és tudományos berendezéseket gyártottak, majd több ország mérésügyi hivatalának felkérésére belekezdtek a méteretalonok gyártásába. Ezután már egyértelmű volt, hogy a szerszámgépgyártás irányába indulnak el. Egyik első termékük az órakészítőknek szánt SIP MP-5 fúrógép volt, melyet a későbbi pozíciófúrógépek előfutárának tekinthetünk.
SIP MP-5 fúrógép
A termékpalettájukon az ipar minden területén hasznos műszerek megjelentek, precíziós mikrométerek, egy- és többtengelyű optikai mérőgépek, valamint lineáris- és körkörös osztókészülékek. Ilyen széleskörű tapasztalattal és tudással felvértezve nem csoda, hogy a világ legpontosabb szerszámgépeit gyártották, nem is kis szériában.
Korabeli SIP pozíciófúrógép 1919-1921
A pozíciófúrógépek elsősorban a pontos munkadarabpozícionálásra hivatottak. Kezdetben ezt a precízen megmunkált menetes orsók sűrűn beosztott skáláival igyekeztek megoldani. Az amerikai Moore Jig Borer Company ezen az elven gyártotta gépeit, azonban az orsók megnyúlása miatti méreteltérés maximum 500 mm-es löketet engedett meg. Így hát az asztal tényleges elmozdulását kellett nagypontossággal mérni. A SIP mérnökei ezen a gondolatmeneten elindulva alkották meg az optikai mérőrendszert. A szánokon elhelyezkedő mikroszkópokon keresztül olvashatta le a kezelő a nóniuszskálát, a kompenzációt pedig az asztal teljes hosszán rögzített etalon hivatott megoldani. Így az elmozdulást a bonyolult mechanikán keresztül még mindig az orsó elfordulása adta, viszont annak alakváltozásait az etalon folyamatosan korrigálta. A gép állandó hőmérsékleten tartása ennél fogva rendkívül fontos volt. A gépeket külön, rezgésszigetelt alapra telepítették, klimatizált helyiségben kellett működniük, és még napfény sem érhette őket. Ezen felül a kezelői precizitás is meghatározta a munkadarab pontosságát. Az 1930-as éveket követően a metrikus skálázású gépek pontosságát 20 °C-on garantálták, így könnyen elérve a mikronos pontosságot.
Ezt követően a következő lépés a teljes optikai mérőrendszer volt, ahol már a valós asztalelmozdulást mérték. Minden szán mentén egy hitelesített skála kapott helyet, ennek állását pedig ernyőre vetítve, vagy okuláron keresztül láthatta a gépkezelő. Így a menetes orsónak is búcsút mondhattak, átadva a helyet a hidraulikus asztalmozgatásnak, mely finom siklást biztosított. A két technológia kombinálása nyomán a széria neve Hydroptic lett. A koordinátamérés és a digitális útmérők megjelenéséig ez a módszer volt a legpontosabb módja a bemérésnek. Látható, hogy a SIP gépei ténylegesen egy mérőgép és egy szerszámgép kombinációi voltak. A gépágy és a portál öntvényeit több éven keresztül a Genfi tóban pihentették, hogy a belső feszültségektől természetes módon szabaduljanak meg. A csúszó szánrendszer pedig kézi hántolással készült a lehető legjobb pontosság érdekében.
Optikai mérőrendszer kezelőelemei
Az elsősorban pozíciófúrásra tervezett gép használata során felfedezték, hogy a konstrukció jóval robosztusabb, így künnyűmarási műveleteket is lehetett végezni rajta. Az előre nagyolt furatok és felületek tökéletes kiesztergálására is lehetőség nyílt, hiszen a géphez a legszélesebb választékban álltak rendelkezésre a különböző szerszámok.
SIP szerszámosszekrény kifordítható fiókokkal. A szersámok egyedi, kúpos befogóval rendelkeztek.
A 2. világháború alatt a britek fűzték szorosra a kapcsolatot a svájci gyártóval, hiszen Nagy Britanniában is folyt SIP gépgyártás. Az 1950-es évek elején született meg az automatikus pozícionáló rendszer, mely fotoelektronikus mikroszkóp révén az asztal és a főorsó beállítását önműködően tette lehetővé, igen nagy pontossággal.
Munkadarab bemérése főorsóra szerelt mikroszkóppal
A gyártás az 1950-es évek végén élte fénykorát, a csúcstermék a Hydroptic-8P volt, mely függőleges és vízszintes orsóval is szerelve volt. Az NC technológia is lassan utolérte a céget, kezdetben lyukkártyás módszerrel végezték a szánok pozícionálását, még később számos gépet CNC vezérlésűvé alakítottak át.
Hydroptic-8P
1980-ra lassan leállt az eredeti tervek alapján történő gyártás, a SIP pedig egybeolvadt riválisaival, a Hauserrel és a DEA-val.
Manapság igazi ipari műkincsnek számítanak ezek a berendezések. Első ránézésre egy letűnt kor lenyomatát láttatják, azonban, ha a helyzet megkívánja, azokon a helyeken, ahol még telepítve van egy-egy ilyen gép, esélyes, hogy előkerülnek a szerszámok és készülékelemek, hogy a leginkább precíz forgácsolási műveleteket elvégezhessük.
Forrás:lathes