Alábbi interjúnkban Penk Mártonnal, a Martin Metals Kft. ügyvezetőjével és Róna Gáborral, a Martin Metal Product Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk a könnyűfém- és alumíniumipar jelen helyzetéről. A beszélgetésekből arra is fény derült, mivel kell megbirkóznia egy másodnyersanyagot előállító és kész terméket forgalmazó vállalatnak a válságos időszakokban.
A Martin Metals Kft. a magyar alumíniumiparban tevékenykedő cégcsoport. Összforgalmát tekintve nyersanyag és elő- illetve félgyártmány termékeket állít elő, kategóriájában a harmadik, az Inotal Zrt.-vel együtt pedig a második legnagyobb magyar cég a területen. A vállalatok Magyarországon az egyre fejlődő alumíniumiparban tevékenykednek.
CNCMedia: Kérem, mutassa be a cégüket pár gondolatban! Milyen termékkörrel foglalkoznak, illetve mely iparágakba szállítanak be?
Penk Márton: A Martin Metals leginkább másodlagos nyersanyagokkal foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy hulladékkezeléssel hozzuk olyan helyzetbe a hulladékot, hogy annak megszűnik a hulladékstátusza és egyből a kohászat számára hasznosítható formába kerül, így minősítjük. A cég tavaly 56 ezer tonna hulladékot vásárolt, ebből közel 19 ezer tonna terméket állított elő olvasztással és ötvözetgyártással. A hulladékként megvásárolt anyagok 94%-át másodnyersanyagként értékesítette és csak 6%-át fémhulladékként. Míg 1 kg alumíniumtermék előállításához 11-14 kg kibocsátott széndioxid párosul, addig a hulladékból gyártottnál, a Martin Metals estében ez mindössze 0,26 kg, ami rendkívül nagy különbség. Cégünk fontos célul tűzte ki a zöld alumínium előállítását, így ezzel kapcsolatos K+F tevékenységet is végzünk.
Magyarországon és a régióban nagynak számító cégek hulladékait vásároljuk meg. A közepes és kisebb üzemek a közeli hulladékkezelőknek adják el a fémhulladékot, ők pedig hozzánk szállítják azt. 6 éve foglalkozunk öntészeti alumíniumgyártással. A régió öntészettel foglalkozó cégeit látjuk el előgyártmány termékkel, ilyen például a FémAlk, a Csaba Metál, vagy a V-Casting. 60%-ban a magyar ipart látjuk el és 40%-ban exportálunk is.
Penk Márton, a Martin Metals Kft. ügyvezetője
CNCMedia: Mit tapasztalnak a nyersanyag és előgyártmány piacon az árak, szállítás és hozzáférhetőség tekintetében?
P.M.: Magyarország még soha annyi alumíniumipari terméket nem forgalmazott, mint manapság, pedig az aranykort a rendszerváltás előtti időszakra teszik. Azóta maga a kohászat visszafejlődött, de magasabb szinten, nagyobb hozzáadott értékű termékeket állítunk elő. Az össztermék volumenét tekintve a 325 ezer tonna körüli éves termelés 1985 környékén a még konszolidált Kádár rendszer termelési szintje volt, ehhez képest most 375 ezer tonnát meghaladó termék kibocsátás van Magyarországon. Jelentős átalakuláson ment keresztül az ipar, azonban nem feltétlen kell válság szóval illetni a jelen állapotokat. Az alapanyagtermelés átvándorolt Ázsiába, Kínába. Látható is, hogy jellemzően erőművek mellé építenek alumíniumkohót a nagy energiaigény miatt. Dubai és Izland például úgy lettek jelentős exportőrök, hogy nincs is hozzá alapanyaguk, csupán az ott lévő földgáz és geotermikus energia miatt éri meg termelni. Ha úgy tetszik, a földgázt alumínium formájában exportálják.
CNCMedia: Önök mit látnak, a mostani acél és egyéb fém árak emelkedésének mik a faktorai?
P.M.: A COVID megjelenésekor nem a vírus miatt alakult ki az ipari átrendeződés, hanem a hisztéria miatt. Ahogy én látom, mindenki megijedt az ismeretlen helyzet miatt, ezért túlbiztosították magukat. Erre példa lehet pl. az Audi pánikszerű leállása. Ez termékhiányt eredményezett, nőtt a kereslet és felmentek az árak. És ha az autóipar just-in-time berendezkedését nézzük, érzékelhető a probléma nagysága. A járvány alatt inkább a személyi eszközökre nőtt meg a kereslet, így a gyártók is inkább az okoseszközökhöz gyártották a chipeket, nem az autókhoz. Ezután megjelent a háború. Fizikailag is több anyag tűnt el a piacról ennek kapcsán. Az Ukrán Azovsztal 4,5 M tonna acélt állít elő. A magyarországi termelés a Rákosi korszak idején önmagában is képes volt 3 M tonnát kitermelni, jelenleg mindössze másfelet. A teljes Ukrán acélgyártás nagyjából 20-25 M tonnát állít elő évente. Ha ennek egy kisebb része is megbénul, az árak elszabadulnak.
CNCMedia: 2020 óta volt már hasonló helyzet a nyersanyag-, acél piacon: a mostani helyzet miben más?
P.M.: Az alumínium és acéllobbisták elérték, hogy a kínaiakkal szemben dömpingvámokat vezessenek be. Ez azonnal magával rántotta az alumíniumárakat, teljesen függetlenül a járvány, vagy a háború történéseitől. Emiatt eltűnt 350-400 ezer tonna kínai alumínium félgyártmány az európai piacról. A kereslet megnőtt, főleg a járműszektorban, így az alapanyag főleg az autógyártásba áramlott. Valahol a nyersanyagelőállításban is ez lépett fel. Jellemzően 10 évente megkétszereződik az előállított alumíniumtermékek mennyisége. A termelés viszont nem nő ezzel arányosan, hiszen egyre nagyobb arányban forgatják vissza a már használt anyagokat. Az új termékek előállítása során is az anyagforrás 75%-a hulladék. A fő alapanyag még mindig a bauxit, amely bár jelen van a lelőhelyeken, egyre drágább. Ez a nap végén ismét a termékárak növekedését fogja eredményezni.
CNCMedia: Önök hogyan tudják segíteni ebben a helyzetben a partnereiket?
P.M.: Szállítottunk sok cégnek, akikről feltételeztük, hogy amíg megkapja a termékeinket, fizetni fog. De mi van, ha az ellenkezője derül ki? Ha leállunk a szállítással, az a termelés leállását is magával vonja, mivel a régióban az egyetlen ellátó mi vagyunk. Ezért elkezdtünk acéltermékeket is venni, jelenleg ezt is árusítjuk. Az Impol-lal épp egy 11 éves szerződésünk jár le, mely meglehetősen ritka a fémiparban.
CNCMedia: Mit tud tanácsolni az ipar szereplőinek?
P.M.: Ha kicsit makroközgazdász szemmel nézzük a dolgot, nekünk, mint alapanyaggyártóknak, figyelni kell arra, hogy csökkentsük a fajlagos költségeinket. Így a nyersanyag relatíve olcsóbb lehet. A feldolgozók pedig figyelmet fordíthatnak, nem csak a termékfejlesztésre és értékesítésre, de a termék újrahasznosíthatóságára is. A nyersanyagárak miatt is furcsa helyzetben vannak a magunkfajta cégek. Például egy évre előremenőleg lehetetlenség megmondani az alapanyagárakat, ami persze a banki finanszírozást is nehezebbé teszi. A nyersanyagok egyik fontos sajátossága, hogy tőzsdei áruk van. A kereskedelem tőzsdéket szervezett magának és velünk is előfordul például, hogy akár egy napon belül is más áron kell, hogy vásároljunk.
Mi minden könyvelésünket euróban vezetjük, de forintban is kell vásárolnunk a hulladék egy részét. Ezért lényeges a forint árfolyama. Így hedge-eljük a forintot, azaz biztosítjuk az árkockázatát. Ezt a közepes cégeknek is meg kéne tanulni. Manapság nincs olyan, hogy csak forintban kereskedünk. A kis és közepes cégeknek is ezt kellene megtanulniuk, hogy kezelni tudják az anyagi helyzetüket. Egy másik lényeges dolog, hogy amikor azt jósolom, hogy a nyersanyagoknak emelkedni fog az ára, akkor meg kell tanulni, hogyan finanszírozzam a készleteimet. Azt tudja János bácsi is, hogy nem akkor adom el a disznót, amikor süldőmalac. Majd ha eléri a 110 kilót, akkor fizetnek érte. Mi is vásárolunk alkatrészeket, acélszalagot az öntőlánchoz. Profilokat is akár. Csak a mi nagyságrendünkben nem számít, hogy 20-30%-kal drágábban vesszük az anyagot. Ellenben, ha 1 millió forintot veszít egy maszek lakatos, az neki nagyon fájó dolog.
CNCMedia: Mi a prognózis az elkövetkezendő hónapokra, Önök mire számítanak?
P.M.: Mi 2020-ban 42 ezer tonna terméket adtunk el, 2021-ben pedig valamivel többet, 46 ezer tonnát. Az árbevételünk viszont 62 millióról egészen 92 millióra nőtt. 10%-ot nőtt a forgalmunk és 50%-ot az árbevételünk. Ennyit drágult a hulladék. Az igazi drágulás pedig most van. Eddig a világon legmagasabb jegyzett alumínium ár 3.300 dollár volt. Ez idén, március 17-én elérte a 3.960-at, és ennyiért még nem is lehetett megvenni. Még 600 dollárt hozzá kellett tenni, hogy a tőzsderaktárból kiadják az árut. A 3.300 dolláros korábbi csúcs 2006-ban volt, mi akkor nyitottuk az üzemet, mert a MAL nem tudta tartani a tőzsdei pozícióit. A jegyzés jelenleg 3.100 dollár körül van. Ez nem egy magas szint, de erre is rá kell tenni nagyjából 630 dollárt. A Metal Bulletin Premium jegyzi az árakat, amiket a kereskedőknek is használni kell ahhoz, hogy primeralumíniumot adjanak el. Mindezt azért, mert nincs elég primeralumínium. Aki pedig akar, annak többet kell fizetnie a hivatalos árnál.
A Martin Metal Product Kft. színesfém elő- és félgyártmányok kereskedelmét bonyolítja. Róna Gábor ügyvezetőt a cég történetéről és kereskedelemben fellépő nehézségekről kérdeztük.
CNCMedia: Kérem, mutassa be a cégüket pár gondolatban! Milyen termékkörrel foglalkoznak, illetve mely iparágakba szállítanak be?
Róna Gábor: 10 évvel ezelőtt nagy űr volt a piaci félgyártmány disztribúcióban. A legnagyobb konkurensünk a Thyssenkrupp, akik főleg acél termékeket forgalmaznak, emellett kevés színesfémet is, ezzel helyet hagyva nekünk is. Ausztriában a Klöckner a konkurensünk, akik sok országban forgalmaznak intenzíven. A legkedvesebb konkurenciánk az Amari, amely tőlünk is vásárol alapanyagokat kisebb tételben, olyanokat, melyeket ők nem tartanak raktáron. Ők inkább a megmunkálásban jók, mi pedig a féltermékek darabolásával foglalkozunk. 2.800 féltermékünk van, sok sztenderd anyaggal. Raktári kereskedő cég vagyunk, tehát nagy tételben vásárolunk, kis tételben adunk el. Amíg ma egy alumínium félgyártmányra 5 hónapot kell várni, az ügyfél nálunk ezt raktárról megveheti. A konkurenciával ellentétben mi kis- és nagykereskedelemmel is foglalkozunk. A legnagyobb gyártók esetén is, annak ellenére, hogy legtöbbször ezek a vállalatok közvetlenül a gyártó cégekkel állnak szerződésben. Azonban a nagy cégek felmérték azt a tulajdonságot, hogy a hektikus igényeiknek megfelelően jól jön egy ilyen raktározó-kereskedő cég. 2.000 tonna igény esetén lehet, hogy 200 tonnát tőlünk fog venni. A mi feladatunk ennek a folyamatos pótlása, és gyors szállítása. A jelenlegi készlet 3 milliárd forint értékű. 1 éve csak 1,4 milliárd volt, hiszen idénre emelkedtek az árak. Ázsiából is kellett importálnunk, hogy a hiányt pótolni tudjuk. Az Orosz Föderációban található egy nagyon jó profil beszállítónk, azonban a jelen helyzet a szállítmányozásban okoz akadályt.
Róna Gábor, a Martin Metal Product Kft. ügyvezetője
CNCMedia: Milyen a megrendelők megoszlása, ha a különböző ipari szektorokat nézzük?
R.G.: Nehéz ezt pontosan megmondani. Az utóbbi időben nagyrészt leginkább az autóipar, az akkumulátorgyártáson keresztül. Volt aki olyan kéréssel jött hozzánk, hogy szüksége lenne 2-3.000 tonna alapanyagra, de ez már nem is a mi nagyságrendünk. Úgyhogy az autóipar nagyon szárnyal az elmúlt 2-3 évben, az építőipar messze a 2. legnagyobb, a 3. helyen pedig az elektronikai ipar. 95%-ban belföldön forgalmazunk, valamint a környező országokban.
Hitelbiztosítókkal dolgozunk, próbáljuk a vevői biztonságot fenntartani. Nehéz feladat, mert a biztosítók nehezen akarnak igazodni ahhoz a tényhez, hogy a félgyártmány árak 2,5 szeresére nőttek. Egy sztenderd lemez ára egy évvel ezelőtt 2.600 euró volt, ez most 5.600 euró. Úgy a Londoni fémtőzsde, mint a megmunkálási árak is megduplázódtak. A biztosítók ezt az árváltozást nem követik.
CNCMedia: Önök hogyan tudják segíteni a partnereiket a nehezebb helyzetekben?
R.G.: 80-90%-ban hitelkerettel dolgozunk a vevők felé, tehát halasztott fizetéssel. Mi már próbáljuk rövidíteni a határidőket, mert mi is ki vagyunk szolgáltatva a külföldi szállítóknak. A fizetési feltételek egyre rövidülnek. Ezt az egy említett szállítónkat leszámítva, szerencsére a háborús helyzet ennél jobban nem érint minket. A háború kezdetén elindult a pánikvásárlás. Az ipari résztvevők kétszer annyi alapanyagot táraztak be, mint amennyire szükségük volt. Mindemellett az eddigi legnagyobb bevételünk idén márciusban volt. A kollégák alig bírták az iramot, irdatlan mennyiségű ajánlatkérés futott be. Ha például nem volt elérhető egy adott profil, akkor kértek egy másikat, hasonlót. A szokásos forgalom 1,5-szeresét bonyolítottuk le. Ez mostanra lecsengett. Ennek mi is láttuk a kárát, mert aki betárazott, az nem fog jönni a következő hónapokban, így nekünk meg megcsappant a készletünk.
CNCMedia: Milyen tanácsot tudna adni az ipari résztvevőknek?
R:G: Pánikra semmi szükség. Európán és Magyarországon belül a piac és az ipar nincs orosz vagy hozzá kapcsolódó gyártókra épülve, nincs befolyása a helyi forgalmazásra. Azt, hogy mikor, hogy fog változni az ár, azt ne kérdezzék. Mindenesetre, ma nincsen látható indoka annak, hogy csökkenne az ár. A tovább emelkedést már inkább a kereslet-kínálat fogja szabályozni. De nem lesz olyan drasztikus emelkedés, mint korábban tapasztaltuk idén. Egy 5.500 eurós termék 5-10%-ot változhat. A távol keleti dömpingvámot júniusig felfüggesztették, így elkezdett beáramlani a kínai nyersanyag is, mi is vásároltunk. Hogy mi lesz utána, az még képlékeny, kérdéses, hogy fenntartják-e még a korlázozást. A nagyobb építőipari és gépipari, valamint járműgyártók biztosan nem fogják engedni, az EU-nak, hogy ezt sokáig fenntartsa. Az antidömping vámot például 7,5%-ról 49,6%-ra emelték. Persze, hogy ezzel nem lehet dolgozni. Az európai gyártók szövetsége kilobbizta, mert azt mondták, hogy becsődölnek, ha olcsón árulják a kínai anyagokat. Csak azóta átestünk a ló túloldalára. Vámolással el lehetne érni, hogy közelítsen a kínai ár az európaiéhoz. Csakhogy van egy nagy különbség: náluk van anyag, az európai gyártóknál meg nincs. El lehetne érni, hogy az európaiak eladják a meglévő kapacitásaikat, a maradék igényt pedig berendeljük kínából, közel azonos árszinten. Ez minden felhasználói iparágra igaz lehetne. Egy ésszerű mértékű védővámmal ezt ki lehetne egyenlíteni. Pláne, hogy valójában a dömpingvám nélkül sem jelent akkora árelőnyt a kínai forrás az iszonyatosan megemelkedett fuvarozási költségek miatt. Ha ezt még jobban kiegyenlítenék, szerintem ebből lehetne egy egészséges struktúrát kialakítani.
CNCMedia: Lát esélyt arra, hogy csökkenjenek az árak? Mik a kilátások idén és hosszútávon?
R.G.: Az, hogy a közeljövőben jelentősen csökkenjenek, kizártnak tartom. 10%-os fluktuáció elképzelhető, de van még egy faktor, ami az árképzés része, ez pedig a fém prémium. Ez az anyag elérhetővé válásának ára. A kitárolással együtt tőzsde plusz 60 dollár volt, most 480 dollár és ez még emelkedik, tehát az elérhetőség egyre szűkösebb. A tőzsdei jegyzésben sok a spekulativitás. Ül 2-3 ember egy Londoni irodában, életükben nem láttak alumíniumot, de több millió dollárért veszik és adják el. Ezek a spekulatív adásvételek befolyásolják a piacot. Tehát a tőzsdei jegyzés csökkenését másik oldalon kompenzálja a prémium. A félgyártmány termékek ára úgy néz ki, hogy tőzsde plusz prémium plusz megmunkálási ár. Ezt a gyárak is deklarálják, hogy nem azért emelnek, mert úgy gondolják, hanem mert a prémium emelkedett. És azért alakul így az ár, mert a tőzsdei jegyzésen felül a prémium, plusz megmunkálási ár lesz a félgyártmány anyag ára. Ez jelenti azt, amikor a féltermékből szelvények, lemezek lesznek. Viszonylag tiszta lapokkal játszanak a cégek, ezt átláthatóan kezelik az ügyfelek felé.
CNCMedia: Van valami észrevétel, tanács, amit megosztana a jövőre nézve?
R.G: Ilyen 2 évet a 41 alatt még nem nagyon éltem meg. Kihívásként, feladatként tekintek rá, nem negatívumként, bár az ügyfelek nem túl türelmesek. A réz tekintetében is olyan igénynövekményben vagyunk, hogy a jelenlegi lemez rendelésünkre a gyártómű decemberre ígérte a szállítást. Azt javaslom, hogy akinek most réz igénye van, azonnal kösse le és intézkedjen. Nagyon nincs kapacitás. A mi forgalmazásunkban 6.000 tonna az alumínium és 1.200 tonna a réz. Kisebb a piaca. A tőzsdei ár is 9.000 dollár, a megmunkálási ár 10%, tehát az alapanyag ár a dominánsabb. Ezen a területen látok most egyre inkább alapanyaghiányokat.
További információ:
A Martin Metals Kft. hivatalos honlapján.
Közlemény
A Martin Metal Product Kft., Róna Gábor ügyvezető az interjú megjelenését követően – az Amari Hungaria Kft. e tárgyban 2022. november 9. napján hozzá érkezett megkeresésére hivatkozással – az alábbi közlemény közzétételét kérte:
A Martin Metal Product Kft. és Róna Gábor ügyvezető tisztelettel megkérik azon olvasókat, akik az interjút olvasva, az abban leírtak alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az Amari, mint a Martin Metal Product Kft. konkurense, kizárólagosan a Martin Metal Product Kft-től vásárolná az alapanyagokat, ezen megállapításukat – a levont következtetés téves voltára tekintettel – haladéktalanul szíveskedjenek felülvizsgálni! Ilyen tartalmú kijelentést ugyanis az interjút adó ügyvezető sem saját nevében, sem a társaság képviselőjeként nem kívánt tenni.
Az Amari Hungaria Kft. – mint az közismert – tevékenysége során csak szűk körben vásárol alapanyagot a Martin Metal Product Kft-től, elsősorban azon termékeket, melyeket nem tart raktáron.