Dr. Markos Sándor a BME Gyártástudomány és Technológia Tanszék korábbi oktatója, címzetes egyetemi docense, mindemelett pedig a Gravitás 2000 Kft. technológiai és nemzetközi kapcsolatokért felelős menedzsere. Több, mint 40 éves szakmai pályafutása során a gyártástechnológia számos területével került kapcsolatba, a forgácsolószerszámoktól a sugárterápiás berendezésekig. A gyakorlatorientáltság és a fejlődés híve. Interjúnkban a Tanár Urat kérdeztük, mik a meglátásai és tanácsai a magyar műszaki oktatás és ipar számára.
Dr. Markos Sándor a BME Gyártástudomány és Technológia Tanszék korábbi oktatója, címzetes egyetemi docense, illetve a Gravitás 2000 Kft. technológiai és nemzetközi kapcsolatokért felelős menedzsere
CNCMedia: Tanár Úr szakmai pályafutását a kettősség jellemzi. Egyetemi oktató és az ipari tevékenységekből is kiveszi a részét. Mi volt a fő motivációja fiatalkorában, hogy ezt a pályát válassza?
Dr. Markos Sándor: Valójában én történésznek készültem, aztán családi befolyásolás miatt kerültem műszaki pályára, amit végül nem bántam meg. 1975-ben végeztem a Műegyetem Gyártástechnológia szakon, egyidejűleg mérnöktanári diplomát is szereztem. Ezt követően két év ipari munka után Horváth Mátyás professzor, az akkori Gyártástudomány és -technológiai Tanszék vezetője visszahívott egyetemi oktatónak. Szerettem csinálni, mindig is volt bennem egyfajta vonzódás eziránt. A lehető legnagyobb lelkesedéssel csináltam, sok-sok tárgyat, kurzust szerveztem és tartottam Miskolcon, Gödöllőn, Győrben (akkori Gábor Dénes Főiskolán), Kecskeméten és természetesen a BME vidékre kihelyezett karjain is (Pakson és Zalaegerszegen). Emellett tartottam oktatási kurzusokat Ausztriában és Mexikóvárosban is.
Ezek mindegyike valahol a gépgyártási technológiákhoz kötődött, azon belül is elsősorban a forgácsoló szerszámok, a CNC megmunkálások, a CAD/CAM alkalmazások érdekeltek. Aztán jött egy fordulat és a gyógyászati berendezések irányába léptem előre. 1985-ben doktoráltam, publikáltam, jegyzeteket írtam és igyekeztem a lehető legtöbb dolgot elvégezni az egyetemen. A legnagyobb kitüntetés az, hogy a közel 40 év oktatás alatt sok száz hallgatóval kerültem közelebbi kapcsolatba, akik aztán mérnökként sikert sikerre halmoznak az iparban.
CNCMedia: Hogyan került a Gravitáshoz és mikor lett az ott végzett munkája a prioritás?
Dr. M.S.: 1996-ban kerültem kapcsolatba a Gravitással és Fülöp Zoltánnal, aki meghívott tanácsadónak a céghez. Ez volt a közvetlen kezdete az ipari tevékenységemnek, hisz a tanácsadói pozíció mellett a CAD/CAM csoportot is vezettem, mindezt úgy, hogy mellette főállásban a Műegyetemen oktattam. Akkoriban a cég döntően sajtolószerszámokat és egyedi alkatrészeket gyártott, ezután indult el a sugárterápiás berendezések alkatrészeinek a gyártása. Az ipar és oktatás kettőssége 2012-ben megfordult, akkor a nyugdíjazást követően az egyetemen már csak óraadó lettem és a Gravitás lett számomra a főállás. Ma leginkább a Gravitáson belüli oktatással, kutatással és fejlesztéssel és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozom.
CNCMedia: Az oktatásban és a szakemberként szerzett tapasztalat hogyan egészíti ki egymást?
Dr. M.S.: Legjobb példa talán az egyetemi hallgatók gyakorlata, akiket a Gravitáshoz hoztam diplomatervezési vagy szakmai gyakorlat céljából. Sokszor a gyakorlati oktatás is itt történik, mert a feltételek adottak. A hallgatók tapasztalatot gyűjthetnek, én pedig látom, hogy mennyire képesek az ipari környezetben megvalósítani azt, amit tanultak.
CNCMedia: A műszaki oktatás múltját, jelenét hogyan látja Tanár Úr? Mennyire van meghatározó szerepe a kommunikációnak, akár oktatás, akár ipar szempontjából?
Dr. M.S.: A felsőoktatás a 90-es évektől egy mély gödörben volt.Ennek egyik oka az ipari kommunikáció alacsony szintje. Nincsenek kiemelkedő egyéniségek, lecsökkent az oktatói létszám és a gyakorlatorientáltság is. Az oktatók, kutatók menedzselése megváltozott, az innováció pedig elmaradt. Nem történt meg a gyártóeszközök felújítása sem, a mély hullámvölgy alja pedig az volt, amikor a hallgatói létszámok is drasztikusan visszaestek. Mára valamennyire javult a helyzet. Sokkal jobb ma gépészmérnöknek lenni, mint korábban. Ennek egyik oka a FIEK, a felsőoktatás és ipar kapcsolatának az ápolása, amiből 8 darabot hoztak létre az országban. Ezek az ipar és egyetem kommunikációját igyekeznek megvalósítani. Céljuk, hogy az egyetemen születő eredmények ipari alkalmazásra kerüljenek.
CNCMedia: A FIEK létrehozása hasznos volt az ipar számára?
Dr. M.S.: Nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, éppen a kommunikáció tekintetében. Gyakorlatilag a nagy cégek, a Richter Gedeon, az Audi és a Knorr-Bremse szerződéseket kötöttek az egyetemekhez kapcsolódó intézetekkel, és próbálják előnyükre kihasználni az egyetemeken zajló kutató és -fejlesztőképzéseket, amikre az automatizálás miatt nagy szükség lenne. A probléma azzal van, ahogyan a FIEK kommunikációja a KKV-k felé történik, ahol a pénzügyi nehézségek mellet egyébként is van egy alapvető bizalmatlanság. Az ipar és egyetem közötti kommunikáció a legnagyobb problémája annak, hogy az innovációs siker elmarad. Vannak pozitív példák is, például a közelmúltban kerültem kapcsolatba a Safis cégcsoport Blokkwood innovációjával. Ez a start-up koordináló cég újfajta faanyag fejlesztésével foglalkozik, náluk tapasztaltam azt a fajta kommunikációt, amit hiányolok a közvetlen egyetem-ipar kapcsolatoknál.
CNCMedia: Oktatás tekintetében előremutató tendenciákat lehet-e látni?
Dr. M.S.: Meghatározó jelentőségű, hogy az összes Magyarországon képzett mérnök 60-70%-a a Műegyetemről kerül ki. A probléma az egyéniségek hiányával van, kevés olyan iskolateremtő névvel találkozni, mint régen volt Grúber József, Gillemot László, Strommer Gyula vagy éppen Horváth Mátyás. Csírájában talán megjelent az oktatók progresszív menedzselése, Ennek az az oka, hogy sokan rájöttek arra, talán leginkább Czigány Tibor, a Polimertechnika Tanszék volt vezetője, hogy a tudósgyárakat üzemeltető ázsiai és amerikai egyetemek módszereit kell követni a kutatás menedzselésében. Azaz biztosítani kell a tudósjelölteknek a lehetőséget a kutatásra, azok értékelésére, a publikálásra, a konferencián való részvételre, és ezt szervezetten kell csinálni… Az így menedzselt egyetemi felsőoktatás sikeresebb.
CNCMedia: A gépipar helyzetét hogyan látja? Mik a legnagyobb problémák az iparágon belül?
Dr. M.S.: Úgy gondolom, hogy a gépiparban 4 dologra van mindenképpen szükség. Kell egy jó termék, egy piac, egy gyártási környezet, kultúra, berendezés és kell a hozzáértő munkaerő. Ehhez képest mi történt 1990-ben? A jellegzetes termékek, – csak példaként említve az autóbusz vagy a forgácsolószerszámok – gyártása megszűnt. A piacok elvesztek, európai cégekhez kerültek.
Mindenki érzi, hogy iszonyatos tőkehiány volt, van és lesz is még egy darabig. Nyilván nem az Audi és a Knorr-Bremse, hanem a KKV-k esetében, ahol hiányzik a tőke a követőfejlesztések finanszírozására. A munkaerő területén is alapvető problémák vannak ma Magyarországon, hiszen rengeteg munkavállaló ment ki külföldre. A szakmai középiskolai képzésen változtattak, módosítottak, de nem volt sikeres, a fiatalok számára nem vonzó a reál pálya. Bár ma gépészmérnöknek lenni jó, mert ilyen magas bérezést iparon belül még soha nem kaptak a végzett hallgatók, ennek ellenére óriási probléma van a szakemberképzéssel. Szakember hiányában pedig minden erővel a robotizálás, automatizálás irányába kell mozdulni.
CNCMedia: Más tényezők is vannak az iparnál…
Dr. M.S.: Az ipar helyzetét természetesen a COVID is meghatározza, az ipari termékek árindexe katasztrofális helyzetben van. 2021-ben több, mint 20%-kal nőttek a termelői árak, az átlagos termelői árindex inflációja 13-15% körül van. Ezelőtt a termelői árak állandó értéken voltak, könnyen lehetett tervezni és anyagot beszerezni. Mára az anyag és alkatrészbeszerzésre egy napos árajánlatot kapunk, amivel lehetetlen tervezni.
CNCMedia: A Gravitást hogyan érinti ez az ipari helyzet?
Dr. M.S.: A Gravitás saját termékkel nem rendelkezik, a termékek a külföldi partnereinké, a termékinnovációt, termékfejlesztést ők végzik. A technológiai innováció terén mi gépberuházásokkal játszunk szerepet, illetve a tudásunkat próbáljuk hozzáadni a fejlesztésekhez, például, hogy hogyan lehet volfrámot sikeresen megmunkálni. A Gravitás 2000 Kft. elsősorban gyógyászati eszközök és alkatrészek gyártásával foglalkozik, az előállított termékek 75%-ban exportálásra kerülnek, svéd, angol, japán, amerikai cégek számára. Én nagyon szeretném, hogy ne csak egyedi alkatrészt, kisebb részegységeket, hanem fő alkatrészeket is gyártsunk. A Gravitásnál még talán ez odébb van, de kétségtelen tény, hogy az eszközállomány alkalmas arra, hogy a precíziós orvostechnikai berendezés gyártást megvalósítsa. Rengeteg 5-tengelyes géppel rendelkezünk és az utóbbi időben vásároltunk integrált eszterga-maró gépeket is, illetve közismerten nagy huzalszikra flottánk van. Én szeretném, ha a robotos automatizáció folytatódna, ez jó megoldásnak tűnik jelen pillanatban. A cobotok előtérbe kerülése már megoldotta azt a problémát is, hogy féltek az emberek a robotoktól.
CNCMedia: Ön hogy látja, mik azok a termékek, iparágak, ahol 10-20 múlva akár magyar termék is létrejöhet és mik azok, amik esélytelenek ilyen téren?
Dr. M.S.: A gyógyszeriparban és a hozzá kapcsolódó gyógyászati berendezések gyártásában például látok lehetőséget a kitörésre. A textilipar szerintem nem működőképes. A járműgyártás az egy nagyon érdekes terület, nagyon sok fiatal foglalkozik fejlesztésekkel. Mindig megcsodálom, amikor az egyetemi hallgatók a legkülönbözőbb hajtástechnikákat építik be tanulmány autóikba, a napelemes hajtástól a pneumatikusig. A magyar autó létrehozása esélytelen, de az egyértelmű, hogy az autóiparban jelentős elemeket tudnánk beszállítani. Az autómobil versenyszférája is alkalmas terület lehet, ahol additív technológiával gyártott alkatrészekre van szükség. Én hittel vallom, hogy a buszgyártás és a szerszámgyártás sem vihető sikerre újból. Sokan mondják, hogy a mezőgazdasági feldolgozott termékek terén afelé fordul a világ, hogy mindent ott termeljünk meg, ahol élünk. A szállítás csökkentésével, green szemlélettel egy valós alternatíva lehet, amiben a gépiparnak is lehet szerepe, de én ebben kevésbé hiszek. Én azt gondolom, hogy most sok KKV van, alapvetően beszállító pozícióban, és ha stabilizálni tudják a piaci helyzetüket, akkor folytatódhat a fejlődés és előbb-utóbb létrejöhet egy-egy magyar termék.
CNCMedia: A műszaki oktatás és a gépipar kapcsolatáról már volt szó. Hogyan változott a Kk munkák helyzete Tanár Úr szerint?
Dr. M.S.: Említettem, hogy a gyakorlatorientált kérdés háttérbe szorult. Korábban a „boldog” 70-es években százával gyártottunk KK munkában orsókat, szerszámokat az ipar számára. A KK munkák korszaka egy kapcsolat volt, mert az ipar az igényeit benyújtotta az egyetemi tanszékek felé, az egyetem pedig megcsinálta. Ehhez kapcsolódtak diplomatervek, szakdolgozatok, látogatások. A KK munkák korszaka véget ért, a 90-es években megszűnt. Ma elzárkózás van például a külföldi hallgatók esetében is.
Látok lehetőségeket most is, a cégek megkeresik az egyetemeket, nekik a robotizáláshoz, az automatizáláshoz mérnökökre van szükségük. A legjobb hallgatókat már gyakornokként alkalmazni kell; be kell illeszteniük őket a saját gyártási rendszerükbe. Tényleg elindult egyfajta együttműködés, a nagy cégek fizetnek az egyetemeknek, viszont a KKV-k vagy nem látják, vagy nem akarják, vagy nem tudják finanszírozni. Ez a kommunikáció hiánya, nincsenek meg a csatornák, a lehetőségek, a felületek.
CNCMedia: Önnek mi a tanácsa a fiatal műszaki hallgatók számára?
Dr. M.S.: Én azt vallom, hogy minden hallgatónak már BSc korában is, ha lehet, dolgoznia kell. Azonnal, amint lehet mérjék fel, hogy mit tudnak, helyezkedjenek el gyakornokként, diplomatervezőként és próbálják eladni a képességüket, a frissességüket, az új és új gondolataikat, mert ők azok, akik megújítják mindazt, ami adott esetben állóvízként jellemző egy-egy vállalatra.
CNCMedia: Egyel tovább lépve mi lenne a tanácsa a műszaki oktatók felé?
Dr. M.S.: A tanszékemen azt látom, hogy szemléletváltás történt. Nevezzük akár versenynek, akár törekvésnek, de a fiatalok észlelik a nemzetközi megmérettetést, éppen ezért erőteljes tudáshalmozás van jelen. Növelik a publikációk számát, próbálkoznak a kutatások nemzetközi szintre való emelésével és hosszabb-rövidebb tanulmányutakat szerveznek Indiába, Norvégiába, Svédországba. Ezek soha nem látott mértékben lehetővé teszik azt, hogy fölemeljük az oktatás színvonalát. Persze vannak hiányosságok, mert kevés az ember és probléma van a technikai eszközökkel, de hatalmas támogatások és szemléletváltás van. Azt tanácsolnám a fiatal oktatóknak, hogy vegyék észre és ragadják meg a változás szelét! Nagyon remélem, hogy a következő generációk ennek a szemléletváltásnak az előnyeit is élvezhetik majd.
CNCMedia: Utolsó kérdés a kettősségnél maradva: oktatáson kívül Tanár Úr milyen tanáccsal látná el a KKV-kat, a 3-4 fős cégtől az egészen nagy méretig?
Dr. M.S.: A cégeknek foglalkozniuk kell az emberek képzésével, hiszen nincs szakember a piacon, valamint technológiai fejlesztéseket kell végrehajtaniuk. Emellett pedig bizalmasabban, nyitottabban kell hozzáállniuk a hallgatók befogadásához.