Minden iparágnak megvannak a maga alapanyagai, melyek ingadozása (értsd: csillagos égig való emelkedése) egyre inkább kiszámíthatatlanná teszik a korrekt tervezést, ajánlat készítést. Míg korábban teljesen magától értetődő volt az, hogy egy ajánlat 30 napig volt érvényes, ma már azon sem kell csodálkozni, ha indoklás nélkül eláll valaki a teljesítéstől, szállítástól. Ha az ember nem figyel oda kellő körültekintéssel, akkor a projekt vállalási ára csúnyán deficitbe szaladhat.
Magánemberként is azt látja az ember már évek óta, hogy hónapról hónapra drágább minden. Az élelmiszer, az üzemanyag, stb. Hogy ennek mi lehet a kiváltó oka, nem tisztem fejtegetni, viszont az acél esetében tapasztalható emelkedést megpróbáljuk több szemszögből megvizsgálni.
Az okok rengeteg tényezőre vezethetők vissza. Növekvő igények, felgyorsult autóipari beszerzések, folyamatos árverseny, Kína és India hatalmas felvevő piaca, a kínai acélgyártás csökkenő tendenciája, globális acélgyártás csökkenése, pandémia, és most a szomszédos háború. Pontosan megjósolni, hogy hol fognak megállni az árak, egyelőre lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
A The Economic Times szerint a jelen kialakult helyzet egyik nyertese épp az acélgyártás lehet. Mármint Indiának. Az export lehetőségeik növekedése várható, ha a háború tovább folytatódik és az ukrán/orosz oldalról nem jönne elég acél, így nagyobb részesedést szakíthat ki magának az európai piacból. A fejtegetés ok-okozati összefüggése a következő: a teljes globális piac acél exportjának közel 10%-át Ukrajna és Oroszország biztosítja. Az euró zóna közel 30 millió tonna acélt importál, amelynek 20%-a Oroszországból érkezik és körülbelül 10%-a indiai acél gyártóktól. Ennélfogva, ha az Oroszországgal szemben alkalmazott szankciók hatására kiesne ez a 20%-os piaci részesedés, az javíthat az indiai acél gyártók export lehetőségein. Ez egy valószínűsíthető forgatókönyv, nyilván biztosat mondani nem szabad és nem is lehet, de gyanítható, hogy India számára hatalmas export lehetőségek nyílnának meg.
A World Steel Association (röviden worldsteel) cikkeit böngészve érdekes adatokra bukkanunk: már az is meglepő tény, hogy a nyers acél gyártásban – 64 ország jelentéseit figyelembe véve – 3.0% csökkenés volt megfigyelhető 2021 decemberében 2020 decemberéhez viszonyítva. (Egyébként az egész éves időszakot vizsgálva 2021-ben nőttek az igények 3,6%-ot 2020-hoz képest.) A meghatározó országokat tekintve a nyers acél gyártás a következőképp alakul, melyben szintén figyelemreméltó adatokra bukkanhatunk:
Forrás: https://worldsteel.org/media-centre/press-releases/2022/january-2022-crude-steel-production/
Érdemes észrevenni, hogy az első helyen szereplő Kína, a maga 1032,8 millió tonna legyártott nyers acél termelésével -3.0% csökkenést mutat 2020-hoz képest. A 2021-es globális nyersacéltermelést megvizsgálva, a világ teljes nyersacéltermelése 1950,5 tonna volt 2021-ben. Az éves termelés országonkénti teljes listájának első 40 helyezettjét ha megnézzük, alig-alig találunk olyat, ahol csökkentek volna a legyártott mennyiségek. Vagyis igény az úgy tűnik van bőven. Legalábbis a többi országban. Kínában valami történik, amiről már régóta lehet pletykákat hallani: fogynak az ércek, nőnek a munkabérek, a társadalom kezd átalakulni és egyben öregedni is, stb.
A SteelBenchmarker eladási története – amely egyébként az ukrán válság előtti időkből származik – szintén ezt az adatot látszanak alátámasztani. A melegen-hengerelt szalagok (HRB), a hidegen hengerelt tekercsek (CRC), a betonacél valamint az acéllapok is csökkenő tendenciát mutatnak. Csökkenésük okát nehéz lenne pontosan megmondani, illetve azt megfejteni, hogy ez valaminek a következménye, vagy az előidézője lesz. Megjegyzendő, hogy Kína komoly erőfeszítéseket tesz a szén-kibocsátás csökkentésére.
Pedig igény az volna. Globális szinten is, de lokálisan is látható. A rövid távú előrejelzések is azt jósolták, hogy körülbelül 2.2% növekedés várható a tavalyi évhez képest. Az emelkedő árak hatására sokakban felmerült az a gyanú, hogy vajon ez nem-e csak egy buborék. A JLL vezető közgazdásza, Ryan Severino azt nyilatkozta a GlobeSt.com-nak októberben, hogy nem az érződik, hogy buborékról lenne szó. „Sokkal inkább úgy tűnik, hogy gyorsabban növekszik a kereslet, mint a kínálat, amely jelenleg egy általánosan elterjedt probléma. Az igény az anyagfelhasználásra és késztermékekre gyorsabban jelentkezik kínálatnál.”
Az acél előállítását és annak költségeit meg kell vizsgálni egy másik aspektusból is: mégpedig az ötvözők irányából. Március 8-án felfüggesztették a Londoni Fémtőzsdén a nikkel kereskedelmét, mivel a piacon a kereskedése tonnánként meghaladta a 100.000 dollárt, és rövid fedezetű, nagyon alacsony tőzsdei részvényeken cserélt gazdát. Ennek egyik lehetséges oka, hogy súlyos szankciókkal sújthatják az orosz nikkelt, amely a világpiac kb. 10%-át adja. (Azonfelül, hogy az akkumulátor gyártás egyik fontos eleme, az acélgyártásban ötvözőként használjuk.) A Fastmarkets.com azt írja, hogy már jóval a felfüggesztett kereskedelem előtt is óriási hatása volt a nikkel árának emelkedése az ötvöző felárakra, melyeket az acél gyártó cégek már jóideje áthárítanak a vevőikre. Az Egyesült Államokban a magas szén-dioxid-kibocsátással járó ferrokróm is szintén minden idők legmagasabb árain mozog, vagy annak közelében. A ferrokróm szintén a rozsdamentes acélgyártás egyik alapanyaga magas krómtartalma miatt, melyből egyébként Oroszország is egyre többet gyárt.
Ezek a volatilis és magas árak természetesen elnyomják és lerombolják a keresletet is. Nemcsak a nikkel piacán érezhetőek az ellátási lánc problémái, azon jóval túlmutatnak. Mivel az orosz és ukrán vasipari beszállítók elérhetősége és lehetősége megszűnik, valószínűleg márciusban a hulladék tonnánkénti áráért is többet kell majd fizetniük az amerikai acélgyáraknak. Ugyanakkor említhetjük azokat az európai hengerműveket is, akik az Oroszországból vagy Ukrajnából importált lemezeket és öntecseket alakítják melegen hengerelt tekercsekké, és most új beszerzési forrásokat kell keresniük.
Tehát fémek tekintetében hosszútávon biztosan számíthatunk majd az ellátási lánc akadozására, melynek rövidtávú következményei már most is érzékelhetőek. Bárhogy is alakulnak az árak és a rendelkezésre állások, a szakma (és sajnos a végfelhasználó is) hamarosan meg fogja tudni… és érezni.
Források:
https://economictimes.indiatimes.com/news/economy/foreign-trade/ukraine-impact-crude-dependent-sectors-to-take-a-hit-while-steel-makers-may-gain-bigger-share-in-eu-imports/articleshow/89914296.cms
http://steelbenchmarker.com/history.pdf
https://worldsteel.org/steel-by-topic/statistics/short-range-outlook/
https://www.globest.com/2021/11/23/steel-prices-may-be-heading-higher-in-the-near-future/?slreturn=20220210144527
https://www.fastmarkets.com/insights/ukraine-crisis-drives-rush-to-secure-supply-in-global-metal-markets
https://worldsteel.org/media-centre/press-releases/2022/december-2021-crude-steel-production-and-2021-global-totals/