A koronavírus járvány nyomán kialakult válság mindenkit eltérő mértékben érintett. Volt, akit hatványozottan súlytott, volt, akit kevésbé, de olyan is, aki profitálni tudott a helyzetből. Az Elemech Kft. egyértelmeűn megérezte hatásait, jó stratégiájuknak köszönhetően mégis sikernek könyvelhetik a 2020-as évet.
“Nem látom azt a V-alakú dolgot és a gyors visszapattanást, legvalószínűbbnek a gyökjel alakú válságot látom” – indítja a beszélgetést Gyöngy Attila, az Elemech Kft. ügyvezetője. Úgy látja, volt egy kezdeti megtorpanás, amikor sok cégnek nem volt munkája vagy visszaestek a megrendelései. Aki bajba került és igénybe vette a kurzarbeit-ot, tudta fizetni az alkalmazottait és túlélt. Majd az egyre jobb helyzetnek köszönhetően az év második felében stabilizálta működését. Jó hír, hogy a rendben lévő cégek kieső munkáinak nagy része mostanra visszatért és van aki már kapacitásbővítésben gondolkodik. A szumma rendelési állomány azonban a gyökjel szerű helyreállás szerint huzamosabb ideig alacsonyabb szinten fog maradni.
Gyöngy Attila, az Elemech Kft. ügyvezetője
A visszaesésre valamelyest már lehetett számítani a 2018-as és 2019-es év extrém pörgése után. Az Elemech számára a múlt év úgy indult, hogy májusig megtelt a rendelési állományuk. Ez a helyzet nem volt normálisnak tekinthető. “Már nekem volt kellemetlen, hogy mit mondjak a vevőknek, miközben igyekszünk mindenkit kiszolgálni” – teszi hozzá Attila, aki már 2019 májusban arra figyelmeztette a szektort, hogy képezzenek tartalékot, mert a 2020-as év nem olyan lesz, mint az utóbbiak.
Azzal ugyanakkor senki nem kalkulált, hogy ilyen jellegű és mértékű lesz a visszaesés. Az Elemech úgy tervezte, hogy a múlt évben a 2019-es évi forgalom körülbelül 80%-át fogják tudni realizálni, ami a jó indulás, majd az azt követő hirtelen visszaesés egyensúlyában nagyjából meg is tudott valósulni. Szerencsére teljesen nem kellett leálljanak a húzós tavaszi időszak alatt sem, bár a rendelési állomány náluk is elég változóan alakult ezidő alatt. Attila ezzel kapcsolatban egy korábbi főnökét idézi, aki azt mondta, ilyen helyzetben nincs más lehetőség, mint futni a falnak. “Amikor látod, hogy előtted van egy fal (rendelési állomány), akkor nem tehetsz mást, futni kell előre, és bízni abban, hogy a fal mindig távolodni fog. Bízni kell abban, hogy minimum annyival fog távolodni, mint amennyivel futsz felé.”
Így aztán az Elemech sem vett vissza a lendületből, és ez a stratégia végül kifizetődött. Voltak hetek, amikor alig volt mit a gépekre rakni, de a munkák azóta normalizálódtak. Összességében tehát Attila cége nem áll rosszul, és nem is elégedetlenek, nagyobb projektjeiket legkésőbb január végén hibahatáron belül le tudják zárni, s némi öröm az ürömben, hogy több időt tudtak fordítani a saját termékek fejlesztésére.
“Egyébként a kiszámíthatatlanságot éreztem a legmegterhelőbbnek a tavalyi évben. Hogyan igazolsz vissza egy rendelést, amikor azt sem tudod, hogy másnap jöhetsz-e még dolgozni? Lesz-e a rendeléshez alapanyag? Lesz-e szervizes, ha elromlik a géped, aki el mer jönni hozzád?” – emlékszik vissza Attila.
A cégnek problémát okozott az egyszerre rendelt darabszámok visszaesése. Komoly plusz munkát jelentett, hogy a kiszámíthatatlan jövő miatt a vevőktől gyakoribb, kisebb rendelések érkeztek. Attila bizonyos cégeknél erre is talált megoldást. Raktároztak az ügyfeleknek alkatrészeket, amiket az év folyamán később vittek el. Ezzel mindenki jól járt: Az Elemech-nek nem kellett többször ráállni, a vevő pedig változatlan áron tudott számolni a folyamatosan rendelkezésre álló alkatrésszel.
Változatos ügyfélkörrel a nagyobb felkészültséghez
Attila szerint az ilyen válsághelyzetek kezelésében kulcsfontosságú, hogy egy cég több megrendelőnek dolgozzon. Véleménye szerint az az ideális, ha legalább négy helyre dolgozik valaki, amik között a kellő diverzifikáció sem árt, így a cég nem lesz kiszolgáltatottja egyetlen ágazatnak. A Elemech-nél például a bevételek körülbelül 20%-át teszi ki az autóipari alkatrészek vagy részegységek gyártása, ráadásul ez is megosztott, hiszen ennek egy része már az elektromos autógyártáshoz köthető. Ennél valamivel nagyobb, körülbelül 30%-os bevétel érkezik a cég gyógyászattal kapcsolatos részéről, a fennmaradó 50% pedig minden egyéb, igencsak vegyes bontásban.
Persze önmagában a diverzifikáció sem jelent bombabiztos védelmet. Ami Attiláéknál problémát jelentett a nyári időszakban, abból adódott, hogy az alapanyag ellátás szinte mindenhol akadozott, főleg ahol olasz vagy kínai cégek felé volt kitettség. Volt példa arra, hogy megérkeztek a gépalkatrészek, amivel össze tudták ugyan rakni és be tudták állítani a gyártóberendezést, azonban a gép vásárlójának nem volt 1.000 munkadarabja, amivel egy próbagyártást le tudtak volna futtatni. Az olaszok a járvány csúcsán az ipari egységeket is teljesen lezárták, az újranyitásnál pedig ezeknek a cégeknek nem az volt az első teendőjük, hogy feltegyenek egy próba szerszámot. Emiatt jelentősen nehezedett a gép átadása.
Az erőforrások megfelelő felhasználása
A visszaesések ellenére Attiláéknak még fejleszteniük is sikerült. Sokan ezt idén a rögtönzött állami pályázati intézkedéseknek köszönhetően sikerült megvalósítaniuk, az Elemech Kft. azonban sem a hitelezés, sem a lízing lehetőségével nem él, így számukra a pályázás sem volt releváns opció. Ezért aztán önerőből fejlesztettek: úgy döntöttek, egy újabb megmunkálógép helyett inkább a gyorsabb programozásra fókuszálnak, és hat új, komoly munkaállomásba és szoftverbe fektettek.
Az Elemech Kft. esete jól példázza, mi a sikeres válságkezelés kulcsa. Nem tartoznak azon ritka szerencsések közé, akiket nem, vagy csak elhanyagolható mértékben érintett a válság, a megfelelő felkészültség, higgadtság és előrelátás kombinációjával azonban képesek voltak jól venni az akadályt. A változatos ügyfélkörnek köszönhetően eleve kevésbé érzékenyek az ilyen helyzetekre, az előrelátó piaci felmérésnek köszönhetően pedig tudták, hogy nehezebb évek következnek, ezért időben elkezdtek tartalékolni. A hirtelen visszaesések után sem torpantak meg, nem vettek vissza a lendületből és kitartóan folytatták munkájukat. A megcsappant megrendelések miatt felszabaduló kapacitást pedig olyan fejlesztésekre használták fel, amelyekkel felkészültebbek lehetnek a következő évek kihívásaira.
