Egy új tanulmány szerint a gyártócégeknek globális ellátói láncaik és termelési hálózataik átalakítására vagy reformációjára van szükség, amennyiben át akarják vészelni a COVID-19 világjárvány okozta helyzetet és versenyelőnyre akarnak szert tenni.
A vírus hatása azt mutatja, az üzleti kockázat csökkentése érdekében, a globális gyártói konszerneknek át kell állniuk az egyetlen helyszínre – például Kínára – korlátozott, nagy gyártelepek működtetéséről a világ több pontján elhelyezett, kisebb létesítmények fenntartására. A stabilitás, a megbízhatóság, az ellenállóképesség és a kiszámíthatóság ugyanis kritikus jelentőséggel bírnak az olyan globális termelési hálózatok tervezésében, amelyek képesek a kiegyensúlyozott kockázatkezelésre és ezen fő faktorok figyelembevételével határozzák meg gazdasági értékeiket.
A Birminghami Egyetem kutatói a “Tijdschrift voor economische en sociale geografie” (Gazdasági és Társadalomföldrajzi Folyóirat) tudományos lapban közölték a kutatás eredményeit.
John Bryson, az egyetem professzora és a tanulmány társszerzője megjegyezte: “Valódi feszültség húzódik a globális termelési hálózatok optimalizálása és a teljes világra kiterjedő kockázatok között. A COVID-19 járvány nyomán pedig ezek a kockázatok most először minden országra és a földön élő emberek döntő többségére kihatással vannak.
Sajnos a vállalatok, kormányok és földrajztudósok a 2002-es SARS járvány idején nem tartották fontosnak egy olyan tesztrendszer kiépítését, amely lehetőséget adott volna új kockázatkezelési stratégiák fejlesztésére. A közel két évtizeddel korábbi események alatt a számtalan kockázatot rejtő termelési hálózatok és offshoring szerepét figyelmen kívül hagyták.
A földrajz területén jelenleg egy roppant fontos társadalomtudományos vita zajlik, amelynek tárgya a globális termelési hálózatok jelenlegi szerveződésétől való elmozdulás egy olyan új keretrendszer felé, amely felismeri, hogy alapvető szemléletváltásra van szükség a globális gyártókonszerneknek részéről.”
A kutatók 91 amerikai vállalatot vizsgáltak, amelyből kiderült, hogy nemzetközi stratégiájukat tekintve csupán 25%-ukra nem jellemző a jelenleg domináns globalizációs trend.
Megállapították azonban, hogy a koronavírus-járvány okozta helyzet tekintetében a leghatékonyabb termelési hálózatok a költségeket a kockázatokkal szemben mérlegelik – egyensúlyt igyekeznek teremteni a központi piacok gyártólétesítményei és a túlzottan másra támaszkodó, olcsóbb országokba telepített létesítmények között.
A kutatók kiemelik, hogy az amerikai vállalatok körében a leggyakoribb operatív válasz a kínai-amerikai kereskedelmi háborúra a beszállítók áthelyezése volt Kínából egy másik olcsó országba. A COVID-19 hatására azonban a cégek az ellátói láncok zavarainak enyhítésére szolgáló stratégiák kidolgozásába kezdtek, így a nagyobb vállalatok regionális ellátói láncokat építettek ki. Ezzel a technológia szempontjából főként a kisebb cégekre támaszkodnak, fókuszuk pedig a hatékonyságra és az ellenállóképességre irányul.
“A globalizáció nem újszerű koncepció, de a COVID-19 rámutatott az emberek és helyek gazdaságon, politikán, kultúrán és környezeten átívelő, egyre nagyobb mértékű összekapcsolódásának veszélyeire” – tette hozzá Bryson professzor. “A jelenlegi gondolkodásmód a globális termelési hálózatok tervezésében a költségek minimalizálását és a gazdasági “érték” maximalizálását preferálja, ahelyett, hogy a profitot a lehetséges kockázatokkal szemben mérlegelné. Ennek a magas kockázatokkal járó megközelítésnek változnia kell. A globalizációról folytatott vitát újra kell értelmeznünk a mélyülő globalizációs trendek előnyeinek és kockázatainak fényében.”
ForrásBirminghami Egyetem