skip to Main Content
Menu
03 Robots Are The New Blue Collars V2

A robotok az új kékgallérosok?

A XXI. század ipari trendje egyértelműen az automatizálás és az ipari rendszerek korábban nem látott mértékű kapcsolódása. A robotizációnak köszönhetően megannyi munka- és feladatkör válik automatizálttá. A munkahelyek felosztásának változása nem csak ipari hatással bír, szociológiai következményeire is oda kell figyelnünk. Vajon a robotok alkotják majd a munkásosztályt? Ők lesznek az új kékgallérosok?

A munkaszociológiában a kékgalléros kifejezést a fizikai munkakörök jelölésére használják. Kékgalléros munkák a szak-, betanított- és segédmunkások által végzett feladatok, és ezek nagy részét érinti az automatizáció. A robotok által könnyen elvégezhető összeszerelési, illesztési műveleteket egyre több gyártóüzemben végeztetik gépekkel.

Felmerülhet a kérdés, hogy megéri-e automatizálni egy-egy műveletet. Mit nyerünk és mit veszíthetünk akkor, ha robotok dolgoznak helyettünk?

A robotok számára nem szükséges a pihenőidő biztosítása. Megfelelő karbantartás mellett ezek a gépek éjjel-nappal, akár megszakítás nélkül képesek végezni a feladataikat, nincsenek szünetek, szabadságolás és még sztrájkba sem kezdenének, ha nem találják megfelelőnek a munkahelyi körülményeket.

Ezzel szemben az emberi munkaerő többműszakos munkarendben képes dolgozni, a vonatkozó pihenőidőket pedig törvények szabályozzák. A monoton feladatok miatt azonban, főleg betanított munkakörök esetén igen nagy a fluktuáció, így kevés a gyakorlott és ezáltal kiemelkedően hatékony munkaerő.

A robotoknak ráadásul a teherbírása is nagyobb, így gyakran olyan helyeken is alkalmazhatók, ahol az emberek számára nehéz, vagy túl nagy tárgyak emelése történik. A robotoknak nem okoz problémát a pozícióntartás sem, így egy-egy művelet elvégzése lényegesen egyszerűbb gépekkel, vagy gépi segítséggel. Ilyen alkalmazásokban felbecsülhetetlenül nagy segítséget jelenthetnek a kollaboratív robotok, vagy a szenzitív robotok, amelyek az emberrel szoros együttműködésben képesek a munkavégzésre.

A teherbírás mellett a robotok bizonyos körülményekkel szemben is ellenállóbbak. Így alkalmazhatók veszélyes helyeken (teher alatt, magas, szűk helyen), változatos hőmérsékleti körülmények között (magas vagy túl alacsony környezeti hőmérséklet mellett). Kiválthatók tehát az emberek olyan gyártási helyzetekben, ahol a kockázat az egyéni védőfelszerelések kombinációjával is fennáll.

"A robotok által könnyen elvégezhető összeszerelési, illesztési műveleteket egyre több gyártóüzemben végeztetik gépekkel."

“A robotok által könnyen elvégezhető összeszerelési, illesztési műveleteket egyre több gyártóüzemben végeztetik gépekkel.”

Mindezen előnyöknek persze igen borsos ára lehet: egy-egy robot a tulajdonságaitól függően több ezer euróba is kerülhet. Attól függően, hogy milyen környezetbe és feladatra szánjuk, szükség lehet speciális környezeti elemek (alapozás, ketrec építése) kialakítására. Ezek tovább duzzasztják a befektetés költségeit. Sok területen azonban még a magas bekerülési ár is megtérül a bérterhekkel szemben. Ráadásul a piac szélesedésével és a robotok terjedésével párhuzamosan az automatizált eszközök ára is folyamatosan csökken.

Ahhoz, hogy a robotok váljanak az új kékgalléros munkásosztállyá azonban sokkal több fehérgallérosra van szükség. A robotok munkája, bár programozható és számtalan szcenáriónak megfelelően tervezhető, folyamatos szakmai felügyeletet igényel. Ugyanakkor előfordulhat, hogy több robotot tart szemmel egy ember. Ezeket a fehérgalléros munkavállalókat kell megfelelően kiképezni ahhoz, hogy az új munkavégző egységek megbízhatóan működhessenek.

A kérdés társadalmi vonatkozását tekintve viszont igen szomorú képet is kaphatunk. A világ fejlődő országaiban teljes ágazatok és szinte az egész gazdaság az összeszerelő- és betanított munkák olcsó és gyors elvégzésén alapul. Többmillió ember végez olyan munkákat a világban, amelyek robotokkal könnyűszerrel automatizálhatóak lennének, csak még nem jelent meg az igény a beruházásigényes leváltásukra. Az igény hiánya ez esetben gazdasági okokkal magyarázható: még nem olyan olcsó az automatizáció, mint amilyen olcsó ezen országok órabére, vagyis népességének munkája.

A társadalmi és gazdasági érvek ütközése azonban egyre több konfliktust generál a minőségi, hatékony gyártás mellett érvelve. Napjainkban virágzik a “kézműves” munka, miközben a tömegtermelés iránti igény soha nem látott mértéket ölt. A fogyasztás növekedése megköveteli, hogy gyorsan, olcsón, minőséget gyártsanak a vállalatok. A jelenlegi kékgalléros munkaerő azonban képtelen lesz lépést tartani az automatizált eszközökkel, amelyek kisebb helyen nagyobb volumen gyártására lehetnek képesek.

Azonban addig, amíg a kérdés társadalmi vonatkozásában nem születik konszenzus (alapjövedelem, robotadó), addig csak álom marad a monoton és unalmas fizikai munkák kiváltása automatizált eszközökkel. Ha pedig kialakul a szabályozáshoz szükséges világszintű párbeszéd, fel kell készülnünk arra, hogy egyre több “munkatársunk” automata lesz, végső soron pedig gondoskodnunk kell többmillió munkavállaló átképzéséről, munkahelyteremtéséről.

Contact