skip to Main Content
Menu
01 Historical Path V2

Gőzgéptől a robotokig – forradalom négy felvonásban

A forradalmi megújulás nem csak a divatra, vagy a társadalmi rendszerekre jellemző. Napjainkban a negyedik forradalmát éljük az ipari berendezkedésnek, és az eddig lezárult (vagy lezártnak tekintett) szakaszokat elnézve, ettől a jelenlegi időszaktól is szignifikáns változásokat várhatunk.

Az ipari forradalmak motorjait vizsgálva láthatjuk, hogy nagy felfedezések, háborúk, társadalmi változások is szerepet játszanak a termelési modellek változásában. Mégis, azok a faktorok, amelyek a korábbi ipari forradalmakat hajtották, ma már eltörpülnek a napjainkban tapasztalható külső szakterületi ráhatások mellett. Jelenleg az informatikának nagyobb hatása van az ipari termelésre, mint bármely éppen zajló háborúnak – mivel a hadiipar innovatív ereje jelentősen lecsökkent az aktív háborúk számának visszaesésével.

Természetesen az ipari változások hatásait is érdemes vizsgálni, nem csak azokat a folyamatokat, amelyek a forradalmat befolyásolják. Komoly társadalmi, edukációs és hatalmi átrendeződést indítottak meg az egyes ipari elmozdulások. És napjainkban is jellemző, hogy az ipari potenciál, mintegy húzóágazatként, politikai erőt is jelenthet.

Az alábbiakban igyekszünk röviden összefoglalni az egyes ipari forradalmak legjellemzőbb vonásait, az ipari forradalmak által indukált újdonságokat; és természetesen válogattunk az ipari forradalmak kiemelt hatásai közül is párat. A későbbiekben a korábbi trendek alapján szeretnénk bemutatni a jelenleg zajló negyedik forradalmat is.

***********************************

Az első ipari forradalom (1760-1840) motorja szó szerint a gőzgép, vagyis annak feltalálása volt, amely az első, széles körben is alkalmazható, a produktivitást lényegesen növelő berendezést jelentett. Az időszakra jellemző igények kiszolgálása érdekében, további újdonságok jelentek meg, ezek közül kiemelendő a közlekedés reformját célzók: megjelentek az első gőzmozdonyok.

Az első gyárak megjelenésében jelentős szerepet játszott a termékek iránti kereslet-növekedés. Gazdasági szempontból is nagy lendületet jelentettek az innovatív találmányok, átalakult a profit elosztása és egyre inkább arra ösztönözték a tulajdonosokat, hogy nyereségük egy részét a cégükbe visszaforgatva erősítsék a termelésüket.

A második ipari forradalom hasonlóan hosszú időszakot ölel fel (1840-1914) és csak óvatosan különíthető el az elsőtől. Ebben az időszakban a növekvő igények életre hívták a termelés volumenének növekedését, megjelent a tömegtermelés. A XIX. század második felében létrehozták az első gyártósorokat és a többműszakos munkarend kialakításához hozzájárult a világítás forradalmi megújulása: ekkor készítették el az első villanykörtét is. A közlekedés, mint az ipari forradalmak egyik húzóágazata tovább erősödött, megjelentek az első autók (Ford tevékenységét pedig ezzel kapcsolatban, azt hiszem, nem kell bemutatnunk) és az első elektromos kötött pályás járművek is.

Ebben az időszakban szintén hatalmas lépés következett be a kommunikációs technológia fejlődésében: létrejött a vezetékmentes kommunikáció Európa és Japán között.

Bár a hadiipart mindenképpen a technológiai innovációt serkentő ágazatnak kell tekintenünk, az első világháborúval lezárult a második ipari forradalom szakasza. A termelés fókusza egyértelműen a hadászati szükségletek felé tolódott el, ugyanakkor a létrejött kommunikációs és közlekedési technológiák elengedhetetlenek voltak a frontokon és azok hátországaiban.

A harmadik ipari forradalom a második Világháború után vette kezdetét és tulajdonképpen a jelenleg zajló negyedik “felvonás” felvezetője volt. Ezt az időszakot nevezik “digitális forradalomnak”, ebben benne vannak a legfontosabb jellemzők: az elektronikai ipar fellendülése, a számítástechnika elterjedése, illetve később a hálózatok, a világháló és a mobil kommunikációs eszközök megjelenése. Ipari szempontból azért kiemelkedő ez az időszak, mert a napjainkban használt technológiák alapjait képezik.

Elméletileg ez az ipari szakasz 2010-ig tartott, de ez inkább csak egy kinevezett határ. A napjainkban zajló ipari automatizációval nagyon szoros kapcsolatban áll a digitális fellendülés. Sőt, az ipari digitalizáció kifejezést gyakran használjuk az Ipar 4.0 vonatkozásában is.

Ahogy a fentiekből látszik, tulajdonképpen két hosszabb forradalmi időszakról beszélhetünk, melyet jelenlegi tudásunk szerint négy szakaszra bontunk fel. Az egyes forradalmak több találmány köré csoportosultnak és folyamatosan újabb és újabb iparágakat vontak be a fejlődésbe.

A negyedik ipari forradalom talán még megfoghatatlan és nehezen átlátható kihívásnak tűnik, ugyanakkor az automatizálás és a digitális gyártás egyes központokban már valósággá vált. Ezek azok a példaértékű üzemek, amelyek a technológia alkalmazásában élen járnak és tapasztalataik megosztásával hozzásegítik nem csak az eszközök forgalmazóit és fejlesztőit, hanem más cégeket is a bevezetéshez. A termelés példátlan felgyorsulása fogyasztásnövekedést hozott a fejlett világban, ugyanakkor a vásárlói tudatosság kissé szembefordult a tömegtermeléssel és egy fenntartható értékrend kialakítását tűzte ki célul. Az automatizálás leggyakrabban vitatott hatása a munkahelyek elosztásának változása (alacsonyabb tudásigényű munkahelyek szünnek meg, és nagyobb emberi jelenlétet igénylő munkahelyek jelennek meg), amely nem szükségképpen negatív folyamat, inkább csak azt mutatja meg, hogy az eddiginél sokkal nagyobb mértékű rugalmasságot és mobilitást kell tanúsítanunk.

Contact