Az MX3D híres az egyedi 3D nyomtatási eljárásáról, amely közvetlenül a szabad levegőn extrudálja a szálakat, és ipari szilárdságú késztermékeket hoz létre. Az MX3D támaszszerkezeteket nem igénylő, fémes 3D nyomtatási technológiák alapján dolgozta ki a huzalelektródás ívhegesztéses additív gyártás (Wire and Arc Additive Manufacturing, azaz WAAM) technológiáját. És bár a 3D-nyomtatás már most is korlátlan alkalmazási lehetőségeket és innovációs potenciált kínál, az MX3D még szabadabb pályát nyitott a nagy méretű objektumok létrehozásában.
Az MX3D csoportról először akkor lehetett hallani, amikor tervbe vették, hogy egy 3D nyomtatással készülő gyaloghidat építenének Amszterdamban, majd később akkor, amikor holland diákokkal együtt egy 3D nyomtatással készül fémkerékpárt gyártottak. Most, két évvel később a csoport hamarosan elkészül azzal a híddal, amelyen még 2015-ben kezdtek dolgozni Joris Laarmannal (és az Autodesk-kel, mint fő befektetővel). A folyamat most azonban minden bizonnyal felgyorsul, mivel a csapat várakozásai szerint a híd 2018-ban már állni fog.
Amióta 2015-ben felmerült a híd ötlete, a csapat már számos akadályt leküzdött. Arra is rájöttek, hogy a további előrelépéshez fejleszteniük kell a jelenlegi szoftvereket és a robotikát is, sőt úgy látják, nemsokára a tanulási és önfejlesztési képességekkel rendelkező robotok a jövőbeli alkalmazási koncepciók alaptényezői lesznek (különösen a 3D nyomtatás terén), és ezt a híd megépítésével is szeretnék bizonyítani. “Hatalmas tempóban sikerül növelnünk a nyomtatással előállítható objektumok méretét. Ez pedig jelentős előrelépés, ami a technológia bevezethetőségét illeti.” – mondta Gijs van der Velden, az MX3D vezetője.
Laarman eredeti elképzelése szerint a hidat merevítők nyitott, szinte kristályszerű szerkezete alkotta volna. Bár az eredeti terv az volt, hogy a 3D nyomtatással készülő híd Amszterdam híres piros lámpás negyedében kap helyet, módosítani kellett a terven, mivel az első kialakítás szükségtelenül nagy nyomást fejtett volna ki a csatorna falaira. A finomított tervek alapján azonban a híd végül egy hagyományosabb stílusú gyaloghídnak ígérkezik, bár így is lesznek benne komplexebb ívek és hajlatok; olyan vonások, amelyek a 3D nyomtatás nélkül nem lennének lehetségesek.
A tervek szerint a kivitelezési munkálatok nagy részét robotok végzik majd az innovatív szoftver segítségével. A nagyobb darabok 3D nyomtatása azonban kihívást jelent, különösen ha figyelembe vesszük az acélszerkezetek kialakításának apróbb mozzanatait. Az ilyen bonyodalmak miatt a robotoknak képesnek kell lenniük a tanulásra. Jelenleg érzékelők jelzik a robotok számára a fém megfelelő hőmérsékletre való felhevítéséhez szükséges áramerősség értékét. Azt is képesek érzékelni, mennyire hevül fel a fém, és hova kell elhelyezni a hegesztéseket.
Az MX3D új algoritmusai azonban egy szinttel előrébb viszik a gépi tanulást, hiszen a robotok képesek lesznek felmérni, hogy mely hegesztések lehetnek problémásak, és az ilyen problémákat ki is javíthatják – vagy akár meg is előzhetik. “A nagyobb problémák a nyomtatási fájl előkészítésekor oldhatók meg” – magyarázta Gijs. – “A tényleges nyomtatás során pedig a gép felismeri a problémákat, és azonnali megoldással áll elő.”
Gijs azonban rámutat, hogy az ilyen típusú technológiákat valószínűleg csak az ipari építési projektek egy kis részében alkalmazzák majd. Ez a specializált szegmens a komplex szerkezetek kivitelezése lesz, ami a projektek mintegy öt százalékát jelenti. Az olajfúrótorony egy remek példa a technológia hatékony alkalmazására, ahol a munka nagy részét robotok végezhetik el emberi felügyelet mellett. A 3D nyomtatással az alkatrészek könnyebbé, megfizethetőbbé és tartósabbá válnak – és a teljesítményük is nő. “Ez nem valami varázsmegoldás lesz, amivel mindent le lehet gyártani” – tette hozzá Gijs. – “Azonban segít majd, hogy újabb jelentős alkatrészeket találjunk, amelyeket lehetséges nyomtatással előállítani.”
Forrásautodeskforum.hu