Nők a műszaki pályán

Miközben a műszaki életben nagyon alacsony a nők száma, az egyetemeken már egyre több fiatal hölgy választ műszaki képzést. Ugyanez a helyzet a középfokú iskolákban is, az utóbbi években lassan emelkedik a lányok száma a műszaki képzőkben. Azonban a férfiak és a nők aránya továbbra is egyenlőtlen ezen a területen és a jelenlegi tempóval még sok-sok évig eltarthat a nemek közötti egyenlőtlenség felszámolása.

Kisebb arányban lépnek be, viszont nagyobb arányban hagyják el műszaki karrierjüket a nők világszinten. Bár a hagyományosan férfiak uralta foglalkozásokban egyre inkább úgy tűnik, hogy a másik nem is hatékonyan működik, még mindig sokak pályaválasztását befolyásolják az általános minták.

Hagyományok és képességek

Az elmúlt évek, évtizedek eseményei megmutatták, hogy a köztudatban élő elképzelések az egyes pályák alkalmassági követelményeiről, igen sérülékenyek és sok esetben elavultak. A hagyományosan férfiak uralta műszaki területen egyre több nővel találkozunk, akik nem csak a tervezőasztalnál, hanem a gépkezelésben is helyt állnak. Néhány hete volt szerencsém egy forgácsoló üzem női vezetőjével beszélgetni, és legnagyobb meglepetésemre csupa pozitív tapasztalatról számolt be. Számára nem jelentett problémát nőként vezetővé válni, hiszen a kollégáit elsősorban a műszaki tudása és a naprakész, felkészült hozzáállása érdekelte. 

engineering_girl

kép forrása: LinkedIn

Egyre több a pozitív, fentihez hasonló példa, ugyanakkor hiába szeretnénk több nőt látni gépész- vagy villamosmérnökként, programozóként, vagy CNC forgácsolóként, ahhoz, hogy a nemek aránya kiegyenlítődjön, már az oktatásban is az egyenlőségre kellene törekedni. Szerencsére egyre kevesebbszer fordul elő az, hogy a gyermekeket a nemük szerint terelgetik egy-egy életpálya felé és a mind szélesebb tájékozódás is nagyobb teret enged az egyéni döntéseknek.

Mi a baj az egyenlőtlenséggel?

Ha a műszaki pályán tevékenykedő nők számának kérdésével foglalkozunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy miért lenne fontos az egyenlítés. Amikor arról beszélek, hogy az egyensúlytalanság káros, akkor elsősorban arra gondolok, hogy az előítéleteket kellene felszámolnunk, amely a nők műszaki képességeit, logikáját és hozzáértését bírálják. Ez a látásmód sok esetben már a képzést is megmérgezi, sőt, gyakori, hogy a választás pillanatában a környezet sem támogatja a “szokatlan döntést”. A környezetünk hozzáállása pedig a pálya- és munkahely-választásunkat is jelentősen befolyásolhatja.

Ideális esetben nem hagyományosan női és hagyományosan férfi szakmák, hanem a képességeinknek megfelelő foglalkozások közül válogathatnánk. Minden előítélet és kondícionált vélemény károsan befolyásolja az egyéni karriert, ami az utóbbi évek felmérései szerint össztársadalmi szinten is veszélyes lehet. 

Pályaelhagyás és újrakezdés

Valószínűleg a negatív visszajelzések és a rugalmatlan foglalkoztatási struktúrák vezetnek oda, hogy sok, a szakma iránt egyébként elkötelezett nő végül pályaelhagyó lesz. Emellett magas azok száma is, akik valamely határterületen, az oktatásban, a szabályozó-szektorban vagy tanácsadói oldalon helyezkednek el és mintegy kívülről figyelik a szakmát. Ez a környezet azonban lehetőséget teremt az újrakezdéshez is és ugyanúgy, ahogy az IT-szektorban, az általános gépészeti és gépipari szegmensben is megerősödhet a nem iskolarendszerű felnőttképzések szerepe. Az atipikus foglalkoztatási módok bevezetése pedig tovább növelheti a pályán maradó nők számát, akik a család vagy a gyermekvállalás mellett is megtarthatják majd az állásukat.

engineering_students

kép forrása: MIT

Más felfogás, új szemlélet

Amellett, hogy meggyőződésem, hogy a nők megfelelő képzéssel és elhivatottsággal ugyanolyan értékes műszaki munkaerőt jelentenek, mint a férfiak, fontosnak tartom kiemelni a különbségekben rejlő előnyöket is. Sok munkáltató kimondottan hölgyek személyében keresi az új kollégákat, mivel új szemléletet, rendszerszintű gondolkodást, nagyobb látómezőt és elemző hozzáállást vár tőlük. Bár a felsoroltak inkább módszereket és eszköztárakat jelentenek, valószínűleg beállítottság kérdése, hogy ki milyen feladat ellátásához ért jobban. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak férfi lehet jó mérnök és csak nőből válhat kiváló ápoló. A hangsúly inkább a fejlesztett kompetenciákon és az egyéni érdeklődésen van.

Amennyiben az oktatási rendszer, a vállalati képzések és a jelenleg foglalkoztatott szakemberek nyitottak a pályára lépő nőkkel kapcsolatban, a társadalom pedig megfelelő foglalkoztatási szerkezettel tudja támogatni őket a munkájukban, úgy megnyílik az út a nemtől független pályaválasztás felé. Ugyanakkor ismét hangsúlyoznám, a kvótarendszer, illetve a mesterséges kényszerek az arányosítás irányába valószínűleg nem a várt hatást, hanem egy mélyebb feszültséget eredményeznek. Ahogy a legtöbb esetben, a nők műszaki életben való sikerességének is az oktatás és a szemléletváltás lehet a kulcsa.

Megosztás
[
    ]