Ipari igényekre fókuszál az új szakképzési rendszer

Az elmúlt évek szabály- és rendeletváltozásai jelentős mértékben érintik a magyar szakképzés helyzetét. A változások elsősorban a munkaerő iránti igények, az ipari elvárások kiszolgálása érdekében váltak sürgetővé. A kritikusok szerint kiszolgáltatottá, a rendeletalkotók szerint versenyképessé válnak ezáltal a magyar fiatalok.

A kép illusztráció. Forrás: MTI

A kép illusztráció. Forrás: MTI

A közoktatás jelenlegi legnagyobb, vélt, vagy valós problémája a jövő munkahelyeinek titka. Ugyanis az elmúlt évtizedek fejlődése, leginkább pedig az utóbbi 5-10 év megmutatta: nincs lehetőség előre, 20-30 évre tervezni az oktatásban. A mai tanulókat egy olyan munkahely kihívásaira kell felkészítenünk, amit jelenleg nem ismerünk, és csak találgatni tudunk, hogy vajon hogy fog kinézni, milyen eszközöket használ majd. Épp ezért, az oktatáskutatók, -elemzők és szakértők csoportjai egyre inkább kiállnak az általános kompetenciafejlesztés mellett.

Új iskolatípusok, új elvárások és régi tananyag

A legnagyobb változást a szakgimnáziumok bevezetése jelentette. Az új iskolatípus a korábbi szakközépiskolák helyébe lépett, felmenő rendszerben pedig új tematikát és képzési struktúrát kínál a diákoknak. Nagy port kavart az érettségi átalakítása: idén már kötelező egy szakmai tantárgyból is érettségizni a szakgimnáziumi tanulóknak. Az új szabályozás miatt az egyetemre, főiskolára készülő diákok számára a szakmai pálya továbbra is nyitott marad, ám a korai “pályaelhagyás” lehetősége jelentősen csökken.

A legélesebb kritika azért érte az új rendszert, mert már 14 évesen pályaválasztásra kényszeríti a fiatalokat. Pszichológiai és neveléstudományi szempontból vitatható, hogy ezek a gyermekek megérettek-e a az elhatározásra, ennek feloldását jelentené a megfelelő tanácsadás és az életpályák pontosabb ismerete. Ugyanakkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy minél korábban elkezdődik a fiatalok szakképzése, annál több idő jut a szakmai felkészítésre az iskolában töltött időből. Ezzel több ismeret átadására van lehetőség és jobban felkészült diákok léphetnek ki a munkaerőpiacra. Ahhoz, hogy a két hatást egyszerre kihasználhassa a rendszer és a gyermekek is profitálhassanak belőle, szükséges lenne az órarendek, a kerettantervek optimalizálása és a szakképzésben is nagy hangsúlyt kell fektetni az alapvető tanulási készségek fejlesztésére. Ez utóbbi teszi ugyanis képessé a fiatal felnőtteket arra, hogy esetleg pályát módosítsanak, vagy a már megszerzett szakmájuk mellé további területeken szerezzenek ismereteket.

A közismereti tárgyak jelentősége a szakképzésben erősen vitatott, sokan nem ismerik el azok fontosságát és gyakran a diákok is feleslegesnek tartják a szakterületükhöz nem kapcsolódó tantárgyak oktatását. Való igaz, hogy az irodalom, vagy a biológia a gépi forgácsolók számára kevésbé tűnik fontosnak, de a továbbtanulás, vagy a későbbi pályamódosítás szempontjából elengedhetetlen a sokoldalú és szerteágazó tartalmú oktatás. Még akkor is, ha az óraszám és azon belül is a tartalmi felosztás korlátos. Ennek érdekében a szakgimnáziumok és szakiskolák közismereti óraszámában is változásokat eszközöltek, a természettudományos tárgyak összevonását sok szaktanár bírálta. A módosítás lényege, hogy szakterülettől függően bizonyos összevont természettudományos tantárgyakat tanulnak majd a diákok, például a gépészek fizikát, de biológiát nem, és így tovább. Az érettségi követelményeinek változása is a szakosodást támogatja, azonban mind a közismereti óraszám, mind az új vizsgakövetelmények nehezebbé teszik az egyetemre, adott esetben a más szakterületre való bejutás lehetőségét. Ugyan a figyelmünk elsősorban a műszaki képzésre fókuszálódik, a fent említett aggályok ugyanígy más szakterületek esetén is érvényesek.

Miközben az elvárásokkal együtt a világ is rengeteget változott, a tankönyvek, az oktatási anyagok és leginkább az oktatást kiszolgáló eszközpark maradt le. A műszaki képzés középszinten is kimondottan költséges szakirány, a befektetési igénye magas, ráadásul a megvásárolt oktatógépek is viszonylag gyorsan elavulnak. Emellett Magyarországon mind a közismereti, mind a speciális tantárgyak esetén jellemző, hogy a tananyag nem követi a változásokat olyan gyorsan, mint amilyen gyors reakciót elvárnánk az iskolától. Ennek a sebességnek pedig kb. a dupláját várják el az oktatás alanyai, a diákok.

Digitalizáció, beruházás, fejlődés

Az említett problémák nagy részét a forrásbevonás jelentősen javíthatja, ehhez a Magyar Kormány magas összegű támogatásokat és pályázatokat ígért a szakmának. Az iskolák digitális eszközökre és szoftverekre több pénzt költhetnek a következő tanévtől, ám sajnálatos módon a források területi megoszlása nem egyenletes, és bár figyelembe veszi a régiós fejlettséget, a régióban tanuló gyermekek létszámát kevésbé. 

Tovább javíthatja a műszaki képzés színvonalát a vállalatok bevonása az oktatásba és annak finanszírozásába. A duális képzés épp ezért egyfajta reneszánszát éli nem csak Európában, hanem Magyarországon is. Ennek a képzési formának a lényege, hogy az iskola tanulóival, vagy egy részükkel képzési szerződés keretében megállapodnak, hogy a rendelkezésükre bocsátott eszközöket használhatják és a vállalat által biztosított tudást elsajátíthatják, cserébe pedig egy bizonyos gyakorlati idő eltöltését vállalják a cégnél. Jelenleg leginkább az az elterjedt módja a duális képzés alkalmazásának, hogy a jó tanulmányi eredményű diákok kerülhetnek be az osztályokba. Ezzel a rendszerrel nem csak az oktatási intézmény, hanem a cég is jól jár: jó képességű diákok oktatásában vesz részt, akik a gyakorlati idő letelte után is jó eséllyel alkalmazhatók lesznek a vállalatnál.

Természetesen a cél az, hogy minél több cég vállaljon szerepet az oktatásban. Az ipar bevonásának lényege kettős: egyrészt a legújabb és elterjedt technológiákat az ipari vállalatok tudják a legjobban bemutatni, másrészt az oktatáson keresztül viszonylag gyorsan formálhatják a jövő munkavállalóit. Erre a rugalmasságra pedig talán még soha nem volt ekkora szüksége a szakmának. Az ipari digitalizáció, a robotizálás és a gépesítés a jelenlegi munkahelyek millióit szüntetheti meg. Ez azonban egyáltalán nem kellene, hogy tragédiát jelentsen! Hiszen az átalakuló ipar új munkahelyeket is teremt a megszűnők helyett, amit a jelenleg foglalkoztatott munkaerő át-, illetve továbbképzésével tölthetünk meg. A kérdés csak az, hogy mennyire reagálunk gyorsan a változásra és ehhez milyen intézményes oktatási lehetőségeket teremtünk a trendek követéséhez. Ehhez nagy segítséget nyújt az ipari szereplők bekapcsolódása a műszaki oktatási területen.

További információ

A Köznevelési törvényben.

A Szakképzési törvényben.