Talán az FLL mozaikszó elsőre nem sokat mond az olvasónak, ám minden jel arra utal, hogy érdemes legalább a rövidítést kibontani. A FIRST Lego League egy olyan, elsősorban általános iskolás gyermekeknek szóló világverseny, ahol a jelen és a jövő kihívásait a gyermeki kreativitás megoldásaival állítják szembe.
Persze lehet, hogy ez még nem elég ahhoz, hogy ipari szakemberként figyelemmel kísérjük a verseny eseményeit. Azonban az, hogy az újpesti Homoktövis Általános Iskola és a Babits Mihály Gimnázium közös csapata idén egy trófeával tért haza Amerikából, már ad némi okot arra, hogy jobban megismerjük a rendezvényt. A programról az iskola informatikatermében beszélgettem a csapat tagjaival és a coach-okkal, akik lelkesen meséltek a felkészülésről, a verseny menetéről, valamint az indulásról, a kezdeti ötletekről.
A TövisCsapat tagjai a FANUC törökbálinti bemutatótermében.
A Töviscspat tagjai Kiss Bogi, Faragó Luca, Kiss Bálint, Nachkebia Ádám, Faragó Tamás, Barlai Dániel, illetve a coach-ok, a szüleik. A csapatban a 9-14 éves gyermekek osztják fel a feladatokat egymás között. Baji Mártit, az egyik coach-ot kérdeztem arról, hogy mennyire a szülők sportja a felkészülés a versenyre. “Inkább le kell állítanunk néha a gyerekeket, hogy pihenjenek is, mert hajlamosak túlpörögni és csak ezzel foglalkozni. A coach-ok feladata a csapatban a háttértámogatás, a feladatok közvetlen megoldásában, illetve a versenyen nem segédkezhetnek, nem csinálhatnak meg semmit a gyerekek helyett.”
“Apa ötlete volt”
Faragó Attila, Luca és Tomi édesapja három éve vetette fel az ötletet, hogy szakkörszerű foglalkozás keretében tanuljanak robotot programozni a gyerekek a LEGO speciális, kimondottan kisebbeknek szánt szoftver és hardver eszközeivel. Egy szintfelmérő segítségével szelektálták a jelentkezőket, ám kezdetben sokkal kisebb volt az érdeklődés, mint amire számítottak. Az első csapatot úgy állították össze, hogy minden jelentkezőt meghívtak az első alkalomra. Most már az idősebbek helyét átvették a “kistesók”, akik látva a nagyobbak sikereit, örömmel váltak részesévé a játéknak.
A nevezési díjak, az utazás, illetve a felszerelés komoly beruházást igényelt. “A csapat indulásakor nehéz volt szponzorokat találni, de az eredmények birtokában már egyre könnyebb volt eredményesen tárgyalni a cégekkel.” – mesélte Baji Márti a kezdetekről. Viszont a gyerekek láthatóan nagyon élvezik a felhajtást, és nem csak most, az amerikai út után: “Rengeteg ötletük van, imádják, amit csinálnak és várják az új kihívásokat, az új feladatokat. Igazi örökmozgók.”
Miből áll az FLL?
A FIRST LEGO League két feladatrészből áll: a verseny központi témájával kapcsolatos kutatómunkát kell végeznie a gyerekeknek, amelyet a versenyen prezentálniuk is kell, természetesen angol nyelven. Az általuk választott problémát, és annak megoldását kell feldolgozniuk, ennek eredménye, a TövisCsapat esetében a mostani és az előző évben egy-egy applikáció volt. A második feladat pedig a központi témához kapcsolódó feladatok végrehajtására alkalmas robot építése. A pályán a robotnak önállóan kell végrehajtania a kiadott feladatokat és erre mindössze 2,5 perce van. Minden feladat meghatározott pontértékkel bír és a csapat előre ismeri ezeket, ennek függvényében határozzák meg a végrehajtáshoz szükséges megoldásokat. A magyar csapat sikerében kulcsfontosságú volt, hogy rendkívül rövid idő alatt cserélhető robotkiegészítőket építettek a gyerekek. Ezekkel többféle feladatot végre tudtak hajtani a pályán, ráadásul nem okozott időveszteséget a készülékcsere sem.
Az értékelésben az elkészített kutatás, a prezentáció, az applikációfejlesztés és a robotépítés, illetve -programozás mellett kiemelt értékelési szempont a csapatmunka. Utóbbi Baji Márti elmondása szerint minden regionális megmérettetésben más-más jelentőséggel bírt. Míg Magyarországon kevésbé került előtérbe, addig Amerikában kiemelten nagy figyelmet fordítottak a csapatmunkára. Ez az eltérés a gyermekek számára is tanulságos persze: így egy játékos terepen ismerkedhetnek meg a kulturális és elvárásbeli különbségekkel.
A magyarországi regionális fordulót a szintén hazánkban rendezett délkelet-közép-európai elődöntő követte, majd a németországi közép-európai döntő. Innen jutottak tovább az amerikai World Festival-ra. “Csupán másfél hét alatt kellett eldöntenünk, hogy elindulunk-e St. Louis-ba a döntőre. Egy kicsit hezitáltunk, aztán belevágtunk.” – mesélte Baji Márti.
Bár nem ment minden tökéletesen a döntőn, azt hiszem, a gyerekek a legfontosabb képességüket bizonyították a zsűrinek: a pillanatnyi problémák megoldásában, és a robotkonstrukció bemutatásában jeleskedtek. Az általuk tervezett robotkialakítással a mechanikai tervezésért járó harmadik helyet szerezték meg.
Ipari értékek a kisiskolások tervezésében
Természetesen ipari szempontból sem elhanyagolható az, amit a csapat elért. Nyilvánvaló, hogy ők képviselik a jövőt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egy letisztult, egyszerű és funkcionális egységet építettek. Sokféle megoldást alkalmaztak, munkájukat valódi csapatban készítették el. Ezek azok a szempontok és értékek, amelyek az ipari tervezésben is elengedhetetlenek és kiemelten fontosak.
Valószínűleg az innovációs erő és a számtalan ötlet jelent motivációt a támogató vállalatok számára is. A FANUC Hungary Kft. egy közvetlen hangulatú találkozóra invitálta meg törökbálinti székhelyére a támogatott csapatot, ahol valódi ipari robotokat tekinthettek meg és taníthattak be egy-egy mozdulatra a gyerekek.Az így szerzett tapasztalat minden bizonnyal hozzájárul a konstrukciótervezéshez, a kialakítás jelentőségének megértéséhez és lehetőséget teremt arra is, hogy a gyermekek ipari szinten működő berendezésekhez mérjék a saját elképzeléseiket.
A jövő generációi és az oktatás azonban nem csak egy-egy kivételes esemény vagy verseny esetén fontos a japán gyökerű vállalat számára. A FANUC oktatórobotok a világ számos pontján és Magyarországon is segítséget nyújtanak a biztonságos és naprakész tudást adó tanuláshoz. Bemutatótermükben rendszeresen tartanak tanfolyamokat és igyekeznek minél több szakiskolába, felsőoktatási intézménybe eljuttatni a legfrissebb ipari technológiával felszerelt egységeiket.
A TövisCsapatot igyekeztek hasznos tanácsokkal ellátni a robot tervezésével kapcsolatban, illetve bemutatták a robotok irányításának kihívásait.
Nekünk új, nekik természetes
A csapattagok szemében látszik az elhivatottság és a technológia tisztelete. Nem csak akkor, amikor az ipari eszközökkel találkoznak, hanem akkor is, amikor a saját terveiket valósítják meg. Számukra azonban a robotika, az automatizálás és az ezzel kialakuló jövőkép természetes. Ha valaki nem ebbe született bele, talán felfoghatatlan számára, hogy miért jut eszébe egy kilencéves kislánynak annyi robotos applikáció, mint Lucának. De, ahogy Bogi is fogalmazott, az ő világuk már ilyen. Számunkra futurisztikus, nekik mindennapos.
A legfontosabb azonban talán mégis az, hogy ezek a gyermekek az egyszerű eszközparkjuk segítségével jobbá szeretnék tenni a világot és tudatosan keresik az életrevaló megoldásokat egyes természeti problémákra. Ahogy korábban a hulladékgyűjtés témakörét is játékosan dolgozták fel, most az állatokkal kapcsolatban is valódi megoldásokkal és figyelemfelhívó akciókkal készültek. Jövőre pedig a víz a téma, ami nekünk még természetes, ők viszont már nagyon fontos, hogy értsék: nincs biztosítva a teljes bolygó folyamatos ivóvíz-ellátása.
Pont ezért a problémaérzékeny és mégis hatékony hozzáállásért kell már a legkisebbeket is támogatni a céljaik elérésében, legyen szó versenyekről, iskolai feladatokról, vagy egyéni elképzelésekről. Ezért állt a FANUC Hungary Kft. is a kis csapat mögé, hogy minél több lehetőségük legyen kidolgozni és világszinten bemutatni az elképzeléseiket.
Sok sikert kívánunk a TövisCsapatnak a továbbiakban is!