A robotoké a munka, az embereké a profit

Hegeszteni, gépeket kiszolgálni, összeszerelni és raktározni ma már lehet robottal, ráadásul a beruházás megtérülésére is belátható időn belül számíthatnak a tulajdonosok. Mi az, amit még képesek elvégezni a robotok és mi az, amire már csak az emberek alkalmasak? Tényleg kitúrnak minket a gépek az állásainkból?

Az Ipar 4.0 kapcsán egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés, hogy az ipari automatizáció következményeképp megszűnő munkahelyeket milyen állások pótolják majd. A téma már nem csak a műszaki közvéleményt foglalkoztatja, hanem egy meglehetősen széles társadalmi kört. A gazdászok és a szociológusok ugyanúgy találnak nekik valót a témában, mint a pszichológusok, vagy a tanárok. És az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy mindezen szakterületek bevonására szükség van a probléma humánus, mégis hatékony kezelésében.

4.1.2

A kép illusztráció. Forrás: ABB

A Világgazdasági Fórum becslései szerint 2020-ra a jelenlegi munkahelyekből kb. 5 millió fog megszűnni és veszi át az ember helyét valamilyen robot, vagy automatizálási megoldás. Vitathatatlan, hogy ilyen mértékű változással már globálisan kell szembenéznünk és nem lehet csak a regionális- vagy nemzetgazdaságokra hárítani a megoldás feladatát.

A szakértők hat módszert sorakoztattak fel az automatizálási válság lehetséges kezelésére, melyek hatékonyságát egyelőre vizsgálják. Vannak közöttük egyszerűen megvalósítható és egyelőre nehezen elképzelhető lehetőségek. Tekintsük át most ezeket, és nézzünk rá közben a hazai ipari trendekre és gazdasági lehetőségekre is!

1. Robotadó

A robotadó ötletét Bill Gates vetette fel és több szakértő is kiáll a javaslata mellett. Ezzel megadóztatná az emberek helyett robotokat alkalmazó vállalatokat, a pénzt pedig munkahelyteremtésre és átképzésre fordítaná az állam. Maga az ötlet egyáltalán nem elvetendő, ugyanakkor jelen gazdasági körülmények közepette elég nehéz elképzelni, hogy a vállalatok újabb adónem bevezetése mellett is vállalnák, hogy lépést tartanak a legújabb ipari trendekkel. Másrészt, rengeteg olyan applikáció ismeretes, ahol a robot olyan munkát végez, amelyet emberekkel lehetetlen, vagy magas kockázatú lenne kivitelezni. Felvetődik hát a kérdés, hogy milyen munkakörök esetén szabnák ki az adót és milyen mértékű lenne az.

Hazánkban az összeszerelési feladatok automatizálása potenciális veszélyt jelent a dolgozók számára. A vonzerő, amit az olcsó munkaerő jelentett, a robotok alkalmazásával elillanhat, ezrek válhatnak munkanélkülivé, így az egyensúlyra különösen nagy figyelmet kell fordítania a Kormányzatnak.

2. Foglalkoztatottsági kvótarendszer

Az egyes üzemekben, munkakörök szerint meghatároznák, hogy hány embernek kell minimum dolgoznia. Például egy összeszerelő üzemben dönthetnek úgy, hogy a csarnokban dolgozók létszámát minimum 100 főn tartják, viszont a többi dolgozót elbocsátják és helyettük robotokkal dolgoztatnak. A kvótákat állami és regionális szinten határoznák meg, illetve a feladat jellegétől függene a szabályozás mértéke.

Hazánkban ez a rendszer a világviszonylatban alacsony munkaerő-költségek miatt akár működhetne is, a kérdés az, hogy nekünk is jó-e, ha Magyarország elsősorban azért izgalmas a külföldi befektetőknek, mert olcsó az emberi munka. Többször elhangzott már, hogy a nagyobb hozzáadott értéket képviselő szellemi munkakörök jövedelmezőbbek egyéni és nemzetgazdasági szinten is, így hosszabb távon jobb befektetés az oktatásra áldozni és kevesebb könnyen automatizálható munkát végeztetni emberekkel.

3. Alapjövedelem

Az alapjövedelem talán a legmegosztóbb tétel a listán. Az elképzelés szerint minden embernek alanyi jogon járna egy bizonyos bevétel, amelyet a helyettük dolgozó robotok termelnek meg. Az alapjövedelem elképzelése mögött gazdasági érdekek húzódnak: ezzel kívánják biztosítani a fogyasztást, a vásárlóerőt, még akkor is, ha az illetőnek nincs munkája, vagy munkából származó rendszeres jövedelme. Az alapjövedelemmel a szegényebb rétegek is felemelhetők lennének.

Hazánkban már a segélyezési rendszer is hatalmas feszültségeket generál. Ennek társadalmi vonatkozásaiba most semmiképp sem szeretnék belemenni, de úgy tűnik, igen kockázatos lenne “alapjövedelmet hirdetni” az országban. Talán akkor lehetne megbecsülni ennek a lehetőségét és hatékonyságát, ha már megjelenik az a kritikus tömeg, amely a robotok hatására veszíti el munkáját és a szakmájában nem áll rendelkezésre más lehetőség. Utóbbi kijelentésemmel rögtön vitatkoznék is, felvetve egy másik hazai problémát: a regionális mobilitás szűkösségét. Hazánkban kevéssé jellemző a belföldi munkaerővándorlás. Így hiába alakulnának ki robotizált központok, újabb vitás kérdéseket generálna az ottani munkaerő “költöztetése” oda, ahol még akad számukra megfelelő munka.

4. Ne adózzanak az alacsony jövedelműek

Azt hiszem ezzel a ponttal nem 2017-ben fedezték fel Amerikát. A szegények és gazdagok közötti olló nyitásával párhuzamosan számos kutató és szakértő vetette már fel az adózási kötelezettségek differenciálását.

Magyarországon az egykulcsos adórendszer hatalmas politikai és gazdasági vitát eredményezett. Kormányzati szándékok kutatása nélkül megállapíthatjuk, hogy nem járt vele jól minden társadalmi réteg és a rendszer bírálói szerint leginkább az alacsony jövedelműeket érinti hátrányosan. Az adózási kötelezettségek törlése ugyanakkor a szürkegazdasági területeket további előnyökhöz juttathatná, így addig, amíg a gazdaság “fehérítésén” dolgozunk, kockázatos lenne eltörölni a kis jövedelmek adóterhét.

5. Állami foglalkoztatási garancia

Az elképzelés szerint a robotok miatt munkanélkülivé vált személyek az államtól kaphatnának munkát, átképzés után, vagy az eredeti szakmájukban. Azt hiszem nem kell részletesen bemutatnom a magyarországi közmunka-programot és annak vitatott sikerességét, de maga az elképzelés nem tűnik rossznak. Ugyanakkor az elmúlt évek bebizonyították, hogy a nagy állami apparátus eltartása és az állam által foglalkoztatottak magas létszáma hatalmas terhet ró az állampolgárokra anyagilag. A versenyszférában történő foglalkoztatás az államnak (így az adófizetőknek is) kevesebb pénzbe kerül, még akkor is ha támogatást kell nyújtani a munkahelyteremtéshez, vagy -megtartáshoz.

6. Szociális biztonsági háló kiterjesztése

A Jóléti Állam elképzelését támogatja ez a pont. A szociális háló kiterjesztésével elsősorban a frissen munkanélkülivé vált személyeket támogatná a program, de igazából, ha egy ilyen háló jól működik, sokkal szélesebb kört is támogathat. Így védheti a váratlan élethelyzetbe kerülő embereket, az árvákat, a fiatalokat, a hátrányos helyzetűeket, szóval mindenkit, akinek a felzárkózása folyamatban van, vagy éppen lecsúszna a munkahelye megszűnése miatt. Magyarországon az ellátórendszer elsősorban forráshiány miatt gyenge, de a gazdasági fellendülés, az automatizált termeléssel járó többlettermelés bevétele akár ezeken a hézagokon is szűkíthetne.

A fentiekből is látszik, hogy az egész világot megmozdította egyfajta “automatizálási pánik”, amely a fellendülő robotizációval párhuzamosan jelent meg a világ minden pontján. A jövő kihívásaira, így a “munkánkat ellopó robotokra” is megfelelő oktatással és társadalmi mobilitással kell reagálnunk, nyitva az új lehetőségek és a digitális világ vívmányai felé. Miközben a problémát globális szinten is kezelni kell, nagyon fontos, hogy nemzetgazdasági szinten is kidolgozott programok mentén történjen a munkaerőpiac átalakítása. Ugyanis jelentős eltérések mutatkoznak az egyes régiók között mind automatizálásban, mind a munkakörök jellegét tekintve.