2016 végén számos cikket olvashattunk arról, hogy az Egyesült Királyság belépett azon – napjainkban még kis számban jelen lévő – országok sorába, melyek bankjegyeiket a már lassan megszokott papírról műanyagra cserélik. Miért érdemes polimer pénzt használni? Gazdaságosabb, jobb?
Angliában egyelőre csak az 5 fontos bankjegy cseréje indult meg, de 2020-ra mind a 10, mind pedig a 20 fontos bankóknak a műanyag változata lesz a hivatalos forma. Jelen cikkemben röviden szeretném összefoglalni a pénz történelmi fejlődését, a polimer pénzek megjelenésének okait, előnyeit illetve hátrányait.
A fizetőeszközök kialakulása
Történelmünk kezdeti szakaszában a cserekereskedelem volt a meghatározó, így a mai értelemben vett pénzre egyáltalán nem volt szükség. Az egyre nagyobb mennyiségben előállított áruk azonban egyre több cserét indukáltak, melynek eredményeként megjelent az áruforgalom. A cserekereskedelem megkönnyítése érdekében ezért megjelentek az első „váltók”, melyekkel minden más áru értéke kifejezhető volt. Kezdetben a pénz, önmagában is értéket képviselő árucikk volt, úgymint a búza, a só, az ókori Kínában, a Han dinasztia uralkodása alatt a bőr, míg a magyar történelemben, a XI. században I. István uralkodása alatt a tinó (herélt bikaborjú). Számos esetben a természetben megtalálható tárgyak, mint például a kauri kagyló, töltötték be a pénz szerepét.
1. ábra: Kauri kagyló, az egyik legrégebbi fizetőeszköz
Ezekkel a kezdetleges pénzekkel a legnagyobb probléma a fogyaszthatóságuk, illetve természetben való előfordulásuk volt. Ezen felül, egyes esetekben, (például búza) egy adott mennyiség, minőségének függvényében eltérő értéket képviselhetett. Ekkor jelentek meg a nehezen megtalálható és leutánozható nemesfém pénzek, melyeket speciális felülettel, veretekkel láttak el.
A 13. században Marco Polo, Európába való visszatérésekor arról számolt be, hogy egyes népek a papír alapú pénzeket részesítik előnyben az érmékkel szemben. Eme korai információ ellenére Európában egészen 1661-ig kellett várni az első papírpénz megjelenésére, melyet a svédországi Stockholm Banco vezetett be.
2. ábra: A Stockholm Banco által kiállított legelső európai papírpénz
A papírpénz
A helyzet napjainkban gyakorlatilag azóta változatlan; mind az érmék, mind pedig a papírpénzek részét képezik mindennapi életünknek, megkönnyítve az árucikkek cseréjét. Míg az érmék az évszázadok során sokkal egységesebbek, addig a papírpénzek – hamisíthatóságuk elkerülése érdekében – sokkal összetettebbek lettek. Tekintve, hogy ma a fémpénzeket csak váltóként használjuk, azok másolása, hamisítása nem kifizetődő. Ezzel szemben a papírpénzeink hamisításával számtalan esetben próbálkoznak, így ezeket a bankok általában gyakrabban cserélik, a technológia fejlődésével ezekbe újabb és újabb, egyre nehezebben leutánozható biztonsági elemeket építenek. Az évek során megjelentek a speciális biztonsági fémszálak, a hologramok, a vízjelek vagy a csak ultraibolya fényben látható jelzőrostok is. A felhasznált biztonsági elemek növekvő száma nem csak nehezíti, de drágítja is az előállítást, ez viszont felfogható járulékos költségként a hamisítással szembeni harcban.
3. ábra: A 2015-ben forgalomba került, számos biztonsági elemmel ellátott, új 10.000 forintos bankjegy
A papírpénzek esetében fontos költségként jelenik meg azok folyamatos pótlása is. A Bank of England kimutatása alapján évi 22.000 bankjegyet kell cserélni, melynek legfőbb okai a szakadás, az elszennyeződés, a mosás vagy a tűz általi rongálódás, de nagy számban van jelen a hihetetlenül hangzó, rágás által történő roncsolódás is. Épp ezen okok vezethettek oda, hogy végeredményben a műanyag pénz alkalmazása mellett döntöttek, hiszen azok könnyebben tisztíthatók, nehezebben szakíthatóak el, ellenállnak a nedvességnek, ráadásul egyes biztonsági elemeik csak nehezen utánozhatóak. Kimutatták, hogy a polimerből készült pénzek – korábban említett jó tulajdonságaik miatt – körülbelül 2,5-szer hosszabb ideig alkalmazhatóak, mint papír alapú társaik.
A műanyag pénz
4. ábra: Kanada hivatalos polimer bankjegyei
A polimer pénzek legelőször 1988-ban, Ausztráliában kerültek forgalomba, míg manapság már több, mint 20 országban vannak jelen, köztük Kanadában, Új-Zélandon, Pápua Új-Guineában, Vietnámban vagy például Romániában is. Az Egyesült Királyságban bevezetésre kerülő polimer alapú pénzeket a De La Rue cég készíti, a pénz alapját pedig polipropilén képezi. Az alaprétegre további, tartósságot biztosító, valamint elektrosztatikus feltöltődést gátló rétegek kerülnek, végül pedig nyomtatással, dombor- és mélynyomással alakítják ki a pénz végső formáját. Biztonságtechnikai szempontból a papír alapú pénzek esetében már alkalmazott hologramok, polimer alapon sokkal szebb kivitelben készíthetőek el. Ki kell emelni a polimer bankjegyek egyik különleges jellegzetességét, az átlátszó részeket, melyek szintén nehezen utánozhatóak, papír alapú társaik esetében megvalósításuk határozottan nehéz. Egyes esetekben, az eltérő címletű bankjegyek alap polimerébe különböző, speciális mágneses tulajdonságokkal rendelkező szemcséket kevernek, melyek nem csak a hamisítást nehezítik meg nagymértékben, de lehetővé teszik az automaták által történő gyorsabb azonosíthatóságot, könnyebb válogathatóságot is.
5. ábra: A De La Rue cég által készített speciális hologram
Nem szabad viszont elfelejtenünk, hogy egy termék – jelen esetben a polimer bankjegy – sikerét a vevők visszajelzései alapján ismerhetjük meg igazán. A papírról műanyagra váltó felhasználók két táborra oszlanak: egyesek szerint a műanyag bankjegyek tapintásukban kellemetlenek, egymáson való könnyű elcsúszásuk miatt nehezen kezelhetőek, elhagyhatóbbak. Ezzel szemben a másik tábor leggyakrabban a nedvességállóságot, a tisztíthatóságot és az „elpusztíthatatlanságot” hozza fel ellenérvként, ezzel támogatva a további alkalmazást.
Rövid összefoglalómban láthattuk, hogyan jutottunk el a cserekereskedelemtől, a természetben megtalálható tárgyak fizetőeszközként való alkalmazásán át, az anyagában kódolható, számos biztonsági elemet tartalmazó polimer pénzekig. Annak ellenére, hogy a polimer pénzek alkalmazása a felhasználókat két, egymással szemben álló csoportra bontja, véleményem szerint a pénzhamisítással szembeni harc, valamint a polimer pénzek gazdaságosabb előállítása egy idő után a legtöbb országot papír alapú pénzeinek lecserélésére fogja sarkallni.
Források:
http://www.bankofengland.co.uk/banknotes/polymer/Pages/why_polymer.aspx
http://www.imf.org/external/pubs/ft/fandd/2016/06/currency.htm
https://www.chemistryworld.com/news/explainer-whats-all-the-fuss-about-polymer-banknotes/1017389.article
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/13/Monetaria_annulus_0010.JPG
http://2.bp.blogspot.com/-jIRNm7t_gfk/UK7_DdmG4iI/AAAAAAAAAQc/iDwRhTJ5ugA/s1600/10_daler_1666_200px.jpg
http://www.eco.hu/wp-content/uploads/2014/12/t%C3%ADzezres.jpg
http://farm9.staticflickr.com/8022/7677258434_fba7d468a0_o.jpg
http://www.delarue.com/~/media/Images/D/DeLaRue-V2/content-images/new-and-news/polymer.jpg?h=376&w=800