Amennyiben a formaüregek megmunkálásában a nagyolást követő edzés helyett a felkeményített fém nagyolását és simítását végeznék a felhasználók, fontos mérlegelniük a keménymarás lehetőségét. Ugyanis a jól alkalmazott beállításokkal, alacsony fogásmélységgel és megfelelő fogásvétellel növelhető a termelékenység, valamint csökkenthetők a termelés költségei.
Keménymarással, az alkalmazástól függően, a furatok és hornyok létrehozását követő hőkezelés után végezhetők el a nagyoló, majd a simító műveletek, egy befogásban. Ám ahhoz, hogy ez a stratégia hatékonyan alkalmazható legyen, érdemes az alábbi szempontokat figyelembe venni.
1. Gondoljunk a megmunkálhatóságra
Az edzett acélok keménysége általában a 48-65 HRC-s tartományba esik. Ám a Rockwell keménység csak részben határozza meg az anyag valódi megmunkálási tulajdonságait. Például a D2-es acél keménysége 60-62 HRC, ennek ellenére a forgácsolhatósága olyan, mint a 62-65 HRC keménységű fémeké. Ennek oka a 11-13%-os krómtartalmában keresendő. Épp ezért nagyon fontos, hogy az ötvözeteket mindig a szerszámgyártó által ajánlott paraméterekkel forgácsoljuk.
2. Egyenletes szerszámterhelés fenntartása
Az egyenletes szerszámterhelés fenntartása a szerszám-éltartam szempontjából fontos, ugyanis az egyenetlen terhelés az élek romlásához, kitöredezéséhez vagy töréséhez vezethet. Egyes esetekben, például 3D kontúrok munkadarabba marásánál a szerszámterhelés beállítása kifejezetten komoly kihívást jelenthet. Azonban vannak olyan lépések, amelyek betartásával egyszerűsíthető a folyamat, így például a manuális fordulatszám/fogás csökkentésével. Ez a vezérlőben vagy a CAM programban található paraméterek felülírásával is megtehető.
3. A szerszámütés minimálisra csökkentése
Általában a 0.01 mm-nél nagyobb szerszámütés a szerszám élettartamát a felére csökkentheti. Emiatt elengedhetetlen mindent megtenni az ütés minimalizálása érdekében, főleg kisebb szerszámok esetén. Az egyik módja ennek, a nagy precizitású szerszámbefogók használata (zsugor- vagy hidraulikus befogók).
4. A simítási ráhagyás csökkentése
Igyekezzünk minél kevesebb anyagleválasztást végezni a simító művelettel. Amikor 3 mm-nél nagyobb átmérőjű szerszámot használunk, a legjobb, ha mindössze 1%-ra csökkentjük a simítási ráhagyást. Kisebb szerszámokkal a ráhagyás nagysága a kísérletezés útján adható meg.
5. Csökkentsük a hőmérsékletet
Az extrém magas hőfejlődés jelentős hatással bír a szerszám élettartamára, főleg 48 HRC-nél keményebb anyagok esetén. Amikor ilyen fémek megmunkálását végezzük, jobb, ha levegőhűtést alkalmazunk a hősokk elkerülése végett.
6. Használjuk a megfelelő szerszámot
Amikor formaüregek szigorú tűrésekkel történő megmunkálását végezzük, fontos, hogy a feladat szempontjából legjobb szerszámot használjuk. Mivel az edzett acélok megmunkálása nagy hőtermelődéssel jár, mindenképpen nagy hőkapacitású és alacsony súrlódási együtthatójú bevonattal ellátott szerszámot válasszunk (ilyen bevonatot képez például az AlTiN). A CBN szerszámok az elősimítási műveletekhez, a lapkás szármarók pedig nagy hatékonyságú nagyoláshoz és egyes esetekben simításhoz használhatók.
Miközben a nagy sebességű keménymarás jó alternatívát jelent a hosszadalmas nagyolási műveletek helyett, figyelembe kell venni, hogy a hatékony alkalmazásának feltétele a megfelelő szerszámgéprendszer is. A felsorolt hat szempont átgondolása jó kiindulási pontot jelent, de mindenképpen érdemes a szerszámok gyártóival is konzultálni az elérhető eredményekről.
Forrás:SECO