A fröccsöntéssel foglalkozó cégek nagyon sok különböző terméket gyártanak. A különböző termékek legyártásához azonban – az esetek többségében – lényegesen eltérő beállítási paraméterek szükségesek. Ebben a cikkben megnézzük, hogyan alakult a paraméterek beállítására használt adattároló módszerek fejlődése.
Természetesen egy fröccsöntőgépen legyártható termékeket a gép paraméterei erőteljesen befolyásolják. Ha egy adott gépen folyamatosan mindössze egy terméket gyártanak, annak leggyakrabban valamilyen különleges oka van, mint a speciális gép-szerszám kapcsolat, speciális szerszám, vagy nagyon nagy darabszám.
1. ábra Newbury 30 típusú fröccsöntőgép. A berendezéshez különálló vezérlőegység is tartozott, melynek mérete a gép méretével összemérhető volt.
Ha két terméket egymást követően ugyanazon gépen szeretnénk legyártani, a gép kezelőire számos feladat hárul. Értelemszerűen változni fog a termék előállításához szükséges szerszám, melyet fel kell szerelni az adott gyártóberendezésre. A leállás során általában a szerszámváltás jelenti a legnagyobb időkiesést. Emellett nagy valószínűséggel az új termék legyártásához más fröccsöntési paraméterekre, sőt akár más alapanyagra is szüksége van. Ezért a korábbi műanyag granulátumot eltávolítják a tölcsérből, a csigáról pedig kijáratják a visszamaradó alapanyagokat. A kijáratás történhet mosóanyagokkal vagy olcsó műanyagok esetében akár a következő termék alapanyagával is. Értelemszerűen, ha a kijáratás utóbbi módját választjuk, akkor ezen technológiai lépés előtt már be kell állítanunk az új műanyag megömlesztéséhez szükséges hőmérsékletprofilt. Emellett természetesen számos egyéb paramétert kell megadni a termék gyártásához, mint például az adagutat, fröccsöntési nyomást, utónyomást, hűtési időt, vagy a szerszám temperálási hőmérsékletét. Ezeket a paramétereket egyesével az adott termék adatlapjáról kikeresni és beállítani nehézkes, időigényes folyamat lehet, mely értékes perceket vehet el a gyártástól. A fröccsöntő gép gyártók ezért – követve az informatika rohamos fejlődését – újabb és újabb lehetőségeket kínáltak a termékek gyártási paramétereinek tárolására.
2. ábra Egy Battenfeld BA 500 CD fröccsöntőgép memória modulja és csatlakozásának módja.
Az első fröccsöntő gépek esetében még nem volt igény a fentebb említett paraméterek nagymértékű tárolására, megjegyzendő emellett, hogy az informatika tudásállománya akkoriban még nem is tudta volna kielégíteni ezt a kérést. Érdekes, hogy ezeket a kezdeti gépeket még szelepekkel, relékkel szabályozták. A plasztikálandó anyag mennyiségét és az adagutat csúszkákkal állították be, melyek az egyes részegységek mozgásából következően billenő kapcsolókat indítottak be. A zónák fűtőelemeinek hőmérsékletét potenciométerekkel szabályozták.
Az idők során ugrásszerű fejlődést jelentett, mikor megjelentek az önálló memóriamodullal felszerelt fröccsöntő gépek. Ezek az egységek általában cserélhető formában, kis adattárolási kapacitással rendelkeztek. Kis adattárolás alatt azt értjük, hogy egy-egy modul hozzávetőlegesen 20 darab termék gyártásához szükséges paramétersort volt képes tárolni. A gyártóberendezés irányító paneljén még nem jelenítették meg digitális formában az elmentett adatokat, így az adott termékekhez tartozó gyártási paramétereket a memóriamodulon feliratozva is rögzítették. Ezek a modulok speciális, a gépre jellemző csatlakozással rendelkeztek, mely ellehetetlenítette az eltérő, de egymással adatformátumban kompatibilis gépek közötti adathordozás.
3. ábra Demag IntElect 50/330 típusú fröccsöntőgép vezérlőpanelje beépített floppy olvasóval.
Az információtárolás fejlődésének rögös útján a következő állomásunk a hajlékony lemezek (floppy-k) megjelenése volt, melyek közül a 3,5”-os változat terjedt el leginkább. Egy ilyen 1,44 MB-os floppy akár már ezer paramétersort is tudott tárolni. Szabványos kivitelének köszönhetően a legtöbb gyártóberendezéssel olvasható volt, így a rajta lévő adatok a megegyező adatformátumot használó gépek között könnyen hordozhatóvá váltak. Sokan azt gondolnák, hogy a floppy-n való adattárolás már a múlté, de ennek ellenére sok, mind a mai napig gyártásban lévő berendezés használja még ezt az adattároló eszközt.
Láthattuk, hogy a korábban felvázolt hajlékony lemezeken történő adattárolás gyakorlatilag kielégítette minden vágyunkat, hiszen nagyszámú adatsor rögzítését, az egymással kompatibilis gépek között pedig könnyű hordozhatóságot tett lehetővé. Érdekes kérdés, hogy manapság akkor miért nem floppy-kon tároljuk a fröccsöntési adatainkat? A válasz egyszerű: míg a fröccsöntéshez szükséges beállítási értékek tárolásához viszonylag kis tárhely is elegendő, úgy a mindennapi életünk során egyre nagyobb és nagyobb adatmennyiséget szeretnénk rögzíteni. Ennek a felmerülő igénynek a kielégítésére jelentek meg a CD-k, a DVD-k és a pendrive-ok. Újabb számítógépekbe – a floppy-k háttérbe szorulása miatt – már floppy olvasót sem szerelnek, így a fröccsöntő gépre adatok importálása, vagy a gépről adatok exportálása gyakorlatilag lehetetlenné vált. A mai fröccsöntő gépekbe ezért USB-s csatlakoztatási lehetőséget építenek, mely segítségével pendrive-on tárolhatjuk adatainkat.
4. ábra Floppy emulátor, melyeket előszeretettel alkalmaznak régebbi gépek pendrive-hoz való csatlakoztatásának érdekében
A régebbi, még floppy meghajtóval rendelkező gépek a jelenleg leggyakrabban alkalmazott adattárálási módszerrel, azaz a pendrive-okkal viszonylag könnyen kompatibilissé tehetők. Az úgynevezett floppy emulátor segítségével az általunk használt pendrive teljes tárolási kapacitását 1,44 megabyte-os szeletekként érzékeljük. Ezzel a módszerrel kiküszöbölhetjük a nagy mennyiségű és napjaink számítógépeivel gyakorlatilag kezelhetetlen floppy-k tárolását és használatát.
5. ábra Egy régebbi Arburg fröccsöntőgépbe épített floppy emulátor, melyhez memóriakártya csatlakozik.
A fentebb említett csatlakoztatási módokon kívül napjainkban a legfontosabb adattárolási lehetőséget a központi adattároló egységek jelentik. Ennek elérése érdekében a gyártóberendezéseket a beépített hálózati kártya, illetve Ethernet kábelek segítségével egy nagy hálózattá integrálják, így mindegyik berendezés számára elérhetővé válnak az előre elkészített paraméter beállítások. (Megjegyzendő, hogy gyártóberendezések esetében sokszor Ethercat csatlakoztatási lehetőséget használnak, melyet a Beckhoff cég fejlesztett ki.) A központi adattároló kapacitása gyakorlatilag végtelen, hisz bővíthetjük a bennük található merevlemezek számát, sőt akár egyszerre több adattároló egységet is alkalmazhatunk.
Manapság ezeket a tárolókat már nem csak a termékek gyártásához szükséges adatfájlok tárolására használják, hanem egyre több gyártásközi adat (Pl.: lézeres minőségellenőrzés eredményei) is ezekre mentődik.
Láthatjuk tehát, hogy az informatika fejlődése és az új vívmányok termelő eszközökbe történő integrálása hogyan valósult meg az idők folyamán. Az újabb adattárolási technológiák segítségével a gépkezelő dolgát könnyebbé, az egyik termékről a másik termékre való átállásnak az idejét pedig rövidebbé, ezáltal pedig a termelést gazdaságosabbá tehetjük.
Források:
http://www.ipcas.com/images/stories/products/usb-floppy- emulator/usb-stick- floppy-disk-drive-without- floppy-big.jpg
http://hxc2001.com/img/hxcfe/SD_HxC_Floppy_Emulator_RevF_Arburg_Multronica_004.jpg