Az Apulum sztori

Elefánt a porcelánboltban?

Ez is megfordulhatott Alvaro Santini, az Apulum porcelánmanufaktúra tulajdonosának fejében, amikor először fontolóra vette, hogy robotizálja gyulafehérvári üzemét. Ám napjaink ipari robotjai korántsem ügyetlen elefántként, hanem inkább ügyes kézművesként dolgoznak, ami hamar megmutatkozott a gyár termelésében is.

Az Apulum márkanév Európa szerte ismerősen cseng azoknak, akik kedvelik a minőségi porcelángarnitúrákat. 40 év sikere és növekvő kereslet arra sarkallta a manufaktúrát, hogy a legújabb automatizálási technológiákat segítségül hívva tegye hatékonyabbá termelését.

Apulum_02A robotok alkalmazásában számukra a legnagyobb előnyt a gyártási selejtek radikálisan lecsökkent száma jelenti, javítva a termelésünk minőségét és a jövedelmezőséget” – mondta el Alvaro Santini.

Apulum_01A robotok integrálása nem volt kihívások nélküli, hiszen egy már meglévő rendszerbe kellett őket beilleszteni, és az idősebb munkások is idegenkedtek tőlük. Később azonban még azok is elismerték a robotokat, akik eleinte ellene voltak, és belátták, hogy az Apulum nem lett volna képes az automatizált megoldások nélkül ilyen magas minőségű termékeket gyártani. A gyártásautomatizálás előretörése természetesen nem azt jelenti, hogy az Apulum a jövőben nélkülözni fogja az emberi munkaerőt. Sőt, ellenkezőleg: a robotizálásnak köszönhetően a cég jövője még stabilabb lett, ami lehetővé tete, hogy egy második gyárat is nyissanak. Ahogyan Santini fogalmaz:

A porcelángyártás olyan, mint az autópálya. A szélső, lassú sávban közlekednek a kis megrendelésre gyártó kézművesek. Középen haladnak a közepes megrendelésekre termelők, kombinálva a kézi és automata megoldásokat, a leggyorsabb sávban pedig azok haladnak, akik a legkomolyabb súlyt fektetik a robotizált megoldásokra. Persze a robotok csak üres porcelánvázak, emberekre van szükségünk, hogy megtöltsük őket értelemmel.

Szerző:Bagdi Attila

Forrás: a FANUC iMotion kiadványa, a teljes verzió elérhető az alábbi oldalon: FANUC iMotion