CAM Tippek #12 – 3 tengelyes SWARF simítás lehetőségei

A SWARF simítás (marás szerszámpalásttal) igen elterjedt simítási stratégia az 5 tengelyes megmunkálások alkalmával az olyan esetekben, ahol a modell megmunkálandó területe egyenes alkotójú (hengeres/kúpos) felület. Elterjedten alkalmazzák ezt a megmunkálási stratégiát a hatékony anyagleválasztás és a könnyű programozhatósága miatt, mellyel akár alámetszett, aláforduló területek is könnyen megmunkálhatóak. Kevésbé elterjedt azonban a 3 tengelyes megmunkálások során, pedig vannak olyan esetek mikor optimális pályák készíthetőek segítségével olyan területekre, melyeket más stratégiákkal csak kompromisszumok árán tudnánk optimálisan megmunkálni.

 A mostani rövid példában szeretnénk megmutatni, hogy milyen esetekben érdemes megvizsgálnunk, hogy a SWARF simítással készült pálya esetleg optimálisabb megoldást mutat, mint egy alapvetően 3 tengelyes megmunkálásokhoz készült simító pálya. Ehhez elsőnek nézzük meg, hogyan számítódik ki a 3 tengelyes SWARF simítás. 5 tengelyes esetben a szerszám a kiválasztott felület vagy görbe mentén halad végig úgy, hogy a szerszám tengelye minden pontban a felület belső alkotójával vagy a külön megadott belső görbe irányába mutat. Ezért használjuk ezt a pályát alapvetően egyenes alkotójú hengeres és kúpos felületek megmunkálására, hiszen ebben az esetben a szerszámunk akár teljes palástfelülete is képes forgácsolni, biztosítva ezzel a hatékony forgácsolást.

swarf_01

swarf_02.

Vannak azonban esetek, mikor nem ez a hatékony forgácsolás a cél, hanem egy olyan egyenletes pálya létrehozása, melyet más szerszámpályával nem tudnánk elkészíteni. Ebben az esetben nem szükséges, hogy a megmunkálandó felület egyenes alkotójú legyen, viszont mindenképpen függőleges (a megmunkálás síkjára merőleges) irányú szerszámtengelyt kell beállítanunk. Ilyenkor, hasonlóan a 3 tengelyes simításokhoz, célszerűen gömbvégű vagy tóruszos szerszámot választunk a megmunkáláshoz, hiszen a felületet “lejárjuk”. Ezek figyelembevételével már csak azt kell megnéznünk milyen jellegű területek (adott esetben pedig felület) esetén érdemes megvizsgálnunk, hogy a SWARF simítással mennyire optimális szerszámpályát tudunk készíteni. Ezek a területek tipikusan olyan területek, melyeket alapvetően 3Ds kontúrozó, állandó Z jellegű szerszámpályával készítenénk el, de a terület (felület) alsó és felső kontúrja (szélső görbéje) nem “fut”, illetve azok nem a megmunkálás síkjában vannak. Ezekben az esetekben ugyanis mindig sok kilépés keletkezik a felület szélein, melyek hasonlóan sok átállást eredményeznek. A SWARF simítással azonban készíthető olyan pálya, mely a felső és alsó kontúr (felülethatár) között átmenetet képezve hozza létre a szerszámpálya szegmenseket. Ezzel természetesen a pálya lépésköze nem lesz egyenletes, cserébe azonban jobban “kézben tartható” a ki-, belépések helye, így egy jóval optimálisabb pálya készíthető.