A modern nagyoló szerszámpályák fejlesztőit és megoldásaikat megismerhettük korábbi cikkünkben (modern nagyoló szerszámpályák II). Ezen szerszámpályák közös jellemzője, hogy a marás során olyan (folyamatosan változó) forgácsolási paramétereket használnak, melyek biztosítják, hogy a forgácsoló szerszám terhelése egyenletes(ebb) legyen a megmunkálás alatt. Ezeknél a pályáknál általában teljesül, hogy a marópálya a legtöbb helyen thoroidikus jellegű mozgással biztosítja ezt. Vizsgáljuk meg milyen forgácsolástechnikai alapok vannak a háttérben.
A Modern nagyoló szerszámpályák cikksorozatunk mostani részében megismerhetjük, hogy milyen forgácsolás technikai alapokra építkeznek a CAM rendszerek különböző megoldásai. Az alapok megismerésében a Hoffmann Group által készített videó lesz a segítségünkre, ahol vizuálisan jól megérthetjük a hagyományos nagyolás forgácsolás technikai problémáját. Fontos megjegyezni, hogy jelen esetben csak a forgácsolási paraméterek szemszögéből vizsgáljuk a problémát, és ott is egy alapesetre.
Egy egyszerű horonymarás esetén, ahol feltételezzük, hogy a szerszám teljes fogásszélességben dolgozik (ae=D) és egyenes vonalban mozdul el állandó fogankénti előtolás (fz) mellett, az átlagos forgácsvastagság (hm) állandó értékű. Egy ilyen egyszerű marási technológia esetén nagyon könnyű meghatározni, milyen forgácsolási paramétereket használjunk, hiszen helyesen megválasztott állandó értékekre van szükségünk.
A valós körülmények között azonban ennél sokkal bonyolultabb a helyzet, hiszen egy hagyományos teraszoló nagyolás esetnén nem biztosítható, hogy a fogásszélesség (ae) állandó legyen, hiszen a pálya mentén ez változik. Viszont a paramétereket úgy kell megválasztanunk, hogy a szerszám maximális terhelését a teljes fogáshoz (ae=D) kell igazítanunk, hiszen ekkor hat a szerszámra a legnagyobb terhelés.
A modern nagyoló szerszámpályák viszont biztosítani tudják, hogy a szerszámra ható terhelés egyenletes(ebb) legyen, hiszen a pálya vonalának számítása pontosan ez alapján történik. A CAM rendszerekben legtöbbször ez úgy érik el, hogy a fogásszélesség (ae) értékét úgy változtatják a pálya mentén, hogy a kontakt szög/vágási szög értéke állandó vagy egy határon belüli legyen. Ezt a pálya mentén a legtöbbször egy thoroidikus (forgó és haladó) mozgással vagy ofszet mozgással biztosítható, így az “állandó”(-nak programozott) fogásszélesség helyett egy olyan pályát kapunk, ahol ez folyamatosan változik az egyenletes(ebb) szerszámterhelést biztosítva.
A Hoffmann Group által készített videó anyagon ezt érthetjük meg vizuálisan, ahol jól látható a két megmunkálás típus különbsége. A videó végén diagramban látható, hogy a különböző anyagminőségekhez milyen vágási szög és fogásszélesség-arányt javasol a szerszámgyártó.