Az interjúsorozat első része itt érhető el.
CNCMedia: Hogy látod a TST jövőjét, merre tartotok?
A Swansoft CNC-oktató szoftver nagyszerű lehetőséget nyújt a tanulni vágyóknak
Tari Attila: Nehéz megjósolni a jövőt, tehát az Európai Unió és az európai gazdaság jövőjétől. Nem vagyok optimista ezen a téren, viszont a cégeinknek fejlődnie kell. Folyamatosan változnak körülöttünk a dolgok, és persze, mi nem tudjuk irányítani a piacot, így a piac határozza meg, hogy nekünk mit kell tudnunk nyújtani. Jelenleg a szerszámgépeladás stagnál míg az oktatási intézményekre szakosodott CNC EDU Kft-nk fejlődése tűnik dinamikusabbnak. A fejlődési irányaink között szerepel a Swansoft oktató szoftver csomag további tagjainak magyarországi bevezetése, ennek van egy kevéssé ismert gépépítő modulja és egy PLC-programozási modulja. Ezzel kapcsolatban a Műszaki Egyetemmel van egy körvonalazódó együttműködésünk, valószínűleg szakdolgozati téma lesz kiírva valamelyik szoftver használatára és a fordítására, valamint magyarországi beüzemelésére. Így az SSCNC után egy újabb modulunk tud elindulni széles körben Magyarországon.
A nagyvilágban láttam olyan “oktatófalakat”, ahol a szerszámgépnek az elektromos felépítését lehet gyakorolni és tanulni. Ez a másik lehetséges irány ugyancsak a CNC EDU területén.
Úgy látom, óriási hiány van elektromos karbantartókból a piacon. Az NC gépek száma nagyon gyorsan nő, a legkisebb magánvállalkozásoknak is már van legalább egy-két NC-gépük csak úgy mint a rengeteg betelepült ipari cégnek. Villanyszerelő illetve mechatronikai műszerész képzés van, de olyan szakember, aki egy CNC-vezérlésű szerszámgéphez oda mer menni és hibát mer keresni rajta, talán ha 20-25 van a piacon. Ráadásul aranyárban dolgoznak, tehát jó megélhetést tudna biztosítani annak, aki hajlandó átképezni magát.
Már egy elektro-műszerész végzettségű embert is minden további nélkül fel lehetne készíteni ilyen jellegű hibakeresésre, CNC-gép szervizelésére, ha lennének megfelelő oktatóeszközök hozzá. Ilyen “oktatófalakat” láttam én a nagyvilágban, és ezeket szeretném majd Magyarországon meghonosítani.
A harmadik elképzelésem, ami már részben a TST Machine Kft-re és részben a CNC EDU Kft-re is vonatkozik. Létrehoztunk egy önálló márkanevet a CNC EDU által forgalmazott szerszámgépekre. Ezek az EDU Mill és EDU Turn néven indultak el a magyar piacon, és ezek a nevek olyan szerszámgépeket takarnak, melyek már részben a TST Machine Kft szakemberi által készültek, azaz részben hazai előállításúak.
CNCMedia: Mi a legmerészebb elképzelésed?
T.A.: Én nagyon szeretnék teljes egészében saját szerszámgépeket gyártani. Azt gondolom, ez egy nagyon nagy dobás lehetne nem csak a cégeink életében hanem úgy általában Magyarországon.
Az oktatási célú esztergák gyártása Magyarország számára nagyszerű lehetőség lenne
Az én ismereteim szerint, az elmúlt években – közbeszerzés keretében – évente 100-120 darab hagyományos esztergát vettek például a szakmunkásképző intézmények. Ha ezt öt évben számítom, közel fél ezer darab hagyományos esztergát vettünk Magyarországon, – javarészt kínai vagy távol-keleti piacról – ami gyártási szempontból egy gyönyörű szép profil lenne a hazai cégeknek. Ugyanígy száz körüli darabszám kelt el az elmúlt 5 évben CNC-esztergából és –megmunkálóközpontból. És miért ne gyárthatnánk le mi magunk ezeket a gépeket?
Először az oktatási intézményeknek egy standardizált szerszámgépvonalat lehetne létrehozni, amit aztán tovább lehetne fejleszteni kisvállalkozások igényeinek megfelelően. Ugyanis azt gondolom, hogy kidobott pénz, amit másoknak adunk ki azért, hogy a gyerekeink külföldön előállított gépeken tanuljanak esztergálni, fúrni, marni, CNC-t programozni, mikor létezett – és még részben meg is van – Magyarországon az ehhez szükséges tudásbázis.
Itt a Csepel-műveken belül élnek még olyan „szakik”, 60-70-80 éves emberek, akik aktívan részt vettek a magyar szerszámgépipar fejlesztésében. Csepelen működik a Gépipari Tudományos Egyesület Szerszámgép tagozata, ahol azok az emberek csoportosulnak, akik még annak idején Kelet-Európa legjobb szerszámgépeit tervezték, gyártották. Most még lehetne velük beszélgetni, még föl lehetne használni a tapasztalataikat, a tudásukat, de már nem sokáig.
Már beszélgettem erről tervezőkkel, az említett idős emberekkel is természetesen. Az egyikük, aki a Csepeli Szerszámgépgyár nívódíjas tervezője volt, a mai napig él, aktívan dolgozik még nyugdíj mellett is. Vele például meg lehetne terveztetni egy olyan esztergagép-családot, amin lehetne hagyományos műveleteket is tanulni, és lehetne NC változatot is csinálni belőle.
Azokat az egységeket, amiket le lehetne olcsóbban gyártatni a nagyvilágban, azt legyártatnánk, de az összeszerelés és az egész projekt menedzselése Magyarországon történhetne meg. Sok munkahelyet, sok lehetőséget adna. Én emellett kardoskodom, és minden fórumon elmondom, hogy szeretnék ezzel foglalkozni. Nagyon szívesen föl is vállalnám, hogy egy ilyen kezdeményezést összefogjak, irányítsak, és akár a mi cégünk is elkezdjen ezzel foglalkozni.
CNCMedia: És azt gondolod, hogy ezek a gépek versenyképesek lehetnek a piacon?
T.A.: Azt gondolom, hogy a versenyképesség úgy jöhetne létre, ha állami akarat lenne mögötte. Mondok egy példát. Tudok hozni egy hagyományos esztergát a Távol-Keletről, mondjuk 1millió 400ezer-1millió 500ezer forintért. Megítélésem szerint jobb minőségű, megbízhatóbb gépet hazai munkaerővel, mondjuk 2millió Ft-ért elő lehetne állítani. Tehát nem olyan nagy az árkülönbség, mint amennyit az tudna jelenteni, hogy saját termékünk és saját embereink dolgoznak rajta. Meg egyébként is miért más keressen rajta, mikor itt, belföldön is elő tudnánk állítani. Ha azt mondaná az Iparkamara, hogy igen, tegyük le a garasunkat magyarországi gyártók mellett, hogy otthonról szerezzük be, még ha egy kicsit drágább is az előállítása, egy keretösszeget meghatározva biztos, hogy bele lehetne férni.
Tételezzük fel, hogy a fejlesztési terv 10 millió Forint lenne, cél egy esztergacsalád kifejlesztése, utána el kellene kezdeni gyártani, ami még 10 millió forint lenne. Egy ilyen projekt elindítását én nem fogom tudni saját erőből soha megcsinálni. Egy ilyen projekt elindítását én nem tudom saját erőből megfinanszírozni, főleg, ha nincs mellette az a központi akarat, hogy támogassuk a saját szerszámgépgyártás felélesztését.
Minden távol-keleti ország, például a Kistigriseknek első és legfontosabb lépésük az volt, hogy a saját szerszámgépgyártásukat megcsinálták. Ha Magyarország új életre akar kelni, és új elképzelései vannak a jövőre nézve, legfontosabb dolog, hogy el kell gondolkozni a nagy pontosságú szerszámgépek beszerzésén. Utána lesz konzervgyár, textilgyár, élelmiszer-feldolgozó üzem, üveggyár, buszgyártás, és a többi. Tajvan is így indult fejlődésnek.
Nagyon jól ismerem őket, sokszor jártam arra, nagyon sok üzleti partnerem van arrafelé. Elmesélték, hogy úgy kezdődött az élet, hogy 1948-ban egy hőbörgő csapatot kirúgott Mao Ce-tung Kínából, ők voltak Csang Kaj-sek és társai, akiknek semmijük se volt. Kaptak egy üres szigetet, ahol kecskepásztorok voltak. Elkezdtek gondolkodni, hogy hogyan lehetne elindítani a termelést, és azt mondták, hogy: „élelmiszer”! Fölültek a kis hajóikra, és a szomszédos szigetekre szállítottak élelmiszert. De az megromlott, mit kellene csinálni? „Konzervet”! De konzervet már csak úgy tudnak, ha vannak hozzá gépek – így indult el a szerszámgépgyártásuk, és ehhez saját szerszámgépek kellettek, mert teljes embargóban voltak a szárazföldről.
Ezt kellene Magyarországnak is látni, mondjuk, ha a mezőgazdaságot fejleszteni akarjuk: csak a jól feldolgozott élelmiszerrel lehet jól piacra lépni, mert különben ki vagyunk szolgáltatva a felvásárlónak. Ha két héten belül nem veszi meg a cseresznyét, akkor kidobhatja az egészet, amit termelt. Föl kell dolgozni, ahhoz pedig újra gyárakat kell építeni, amihez műszaki háttér kell. Ezért gondolom, hogy nagyon fontos lenne Magyarországon beindítani ezeket az alap iparágakat újra, és ha ezek az alap iparágak, már ha csírájukban újra elindulnának, a fejlődés már egy öngerjesztő folyamat lenne onnantól. Én így látom a jövőt.
CNCMedia: Keresztül lehet vinni ilyen elképzeléseket?
T.A.: Mindenhol elmondom, amerre járok, és talán egyszer majd nyitott fülekre talál.
Mi a cégben szépen, becsületesen végezzük a munkánkat, meg fogunk élni; én 7 emberért vállalok felelősséget, azoknak a családjáért. Azt gondolom, hogy az a pénz, amit mi megkeresünk, és nagyjából benne forog a cégben, azt minden további nélkül hajlandó lennék föláldozni jövőbeli célokra, ha azt látom, hogy értelme van. De nincs mellettünk bank, mert teljesen kivonult a finanszírozásunkból, állami közbeszerzéseket például nem hajlandóak finanszírozni. Az állami forrásokat nem fogadja el garanciának. Gond van a közbeszerzési pályázatok lebonyolítása körül is (folyamatosan nyomon követjük ezeket, indultunk minden évben 8-10 ilyen pályázaton, 4-5-t meg szoktunk nyerni belőle), az államot a közbeszerzési törvény nem fogadja el a garanciának. Ezeken változtatni kellene, mert a fejlődési lehetőségeket végtelenül lecsökkentik.
CNCMedia: Összefoglalnád, hogy milyen képzéseket nyújt a CNC EDU?
T.A.: Az elképzelésem az, hogy egy saját oktatóbázist alakítsunk ki. Minden adottságunk megvan hozzá, de a bürokratikus részét még ki kell járnia a cégnek. Jelenleg profi oktatásszervező cégek segítségével tudunk oktatásokat tartani, segítségükkel akkreditáltattuk az SSCNC programot, így akár 100%-os állami támogatással megvásárolható munkahelyi továbbképzési célokra.
Folytatása következik…
Az interjúsorozat első része itt érhető el.
–
További információ
TST Machine Kft. a CNCMedia Tudástárában
A TST Machine Kft. honlapja
A CNCEDU Kft. honlapja
–