Költséges precizitás, a kézi hántolás technológiája

Hántolás

A szerszámgépeken végzett mechanikus anyagleválasztások mozgásviszonyainak jellegéből adódóan mindig keletkezni fognak a kész felületeken barázdák, csak a barázdák magassága a kérdés. Szükség lehet egyes esetekben ezeknek a megmunkálási nyomoknak az eltüntetésére, vagy legalább a csökkentésére. További probléma lehet, hogy a felület alakhibái szerszámgépekkel végzett megmunkálások után nincsenek a tűrésmezőben, a síklapúság, párhuzamosság; csapágyazások körkörössége, hengeressége nem megfelelő. A barázdamagasság csökkentésének és az alakhibák javításának precíz, ám igen költséges módja a hántolás. Az így elkészített munkadarabfelület pontosságával szinte csak a leppelt felület veheti fel a versenyt.

A hántolás technikájának egyik legismertebb alkalmazási területe a szerszámgépágy csúszóvezetékek összefekvő felületeinek nagy pontosságú megmunkálása. Továbbá alkalmazható két felfekvő felület szigetelésének biztosítására is, vagy dekorációs célt is szolgálhat. A másik nagy terület, ami viszont szerszámgépekkel végzett alkalmazás, a fogaskerekek fogfelületeinek hántolása. A hántolással leválasztott anyagvastagság 1-10 µm-es nagyságrendű.

A hántolásnak, a hántolt felületeknek számos előnye van. A hántolás során nincs szükség bonyolult, drága szerszámokra, viszont meg kell becsülni a tudását annak, akinek a kezében a szerszám van. A hántolás képzett szakembereket igényel, mivel a folyamat nehezen lenne gépesíthető. Léteznek természetesen gépesített szerszámok, de a jó szakember nem váltható ki automatizálással. A folyamat nagyon időigényes, de a jól végzett hántolás eredménye megéri az árát.

A mai szerszámgépeken előszeretettel alkalmaznak golyós vagy görgős vezetékeket, melyek nagyon jó súrlódási és pontossági tulajdonságokkal bírnak. Mikor azonban nagy csillapítású, dinamikus merevségű szánokra van szükség, akkor az egyenes csúszóvezetékek rendkívül jó alternatívát nyújtanak, nem mellesleg még működésük is halkabb. Az egymáson elcsúszó felületek megfelelő súrlódási viszonyainak a biztosítása nem egyszerű, ugyanis folyamatosan jelen kell lennie egy kenőanyagfilmnek a súrlódási ellenállás minimalizálása érdekében.

A kész síkfelületeken kialakított hántolási vájatokban olyan kenési körülmények, kenőanyag „zsebek” alakulnak ki, amit nehezen, vagy egyáltalán nem lehetne biztosítani más megmunkálásokkal. Ezzel a kenéssel hatékonyan csökkenthető a „stick-slip”, akadó csúszás jelensége. Olyan esetekben pedig, ha a megmunkálandó terület csak bonyolult módon megközelíthető, a munkadarab nem fogható fel szerszámgépre, de a pontosságát biztosítani kell, akkor kikerülhetetlen eljárás.

A hántolás megkezdése előtt szükséges kijelölni azokat a kiemelkedő felületelemeket, melyeket le kell munkálni. Ehhez egy ismert felület-tulajdonságú darabot kell választani viszonyításként. Erre a felületre fel kell hordani jelölő anyagot, majd a megmunkálandó alkatrésszel enyhe mozdulatokkal össze kell járatni, hogy a kiemelkedő részeket megjelölje a festék. Az így láthatóvá tett egyenetlenségek már könnyen eltávolíthatók. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, míg a festett felületelemek eloszlása megfelelő nem lesz. Először nagyoló hántolással nagy mennyiségű anyagot kell eltávolítani – már amennyire hántolás esetén lehet beszélni nagy anyagmennyiségről – a simító hántolást már csak kis mennyiségű forgács leválasztásához alkalmazzák.

Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a nagyoló hántoláskor vastagabb rétegben kell felvinni a jelölő anyagot, simító hántolás esetén pedig vékonyabban, hiszen a túl vastag réteg esetleg teljesen kitöltené a felületek közti hézagot. Kézi hántolás során oda kell figyelni az alkalmazott erő nagyságára és irányára is.
A legfontosabb viszont a türelem. A hántolás lassú, időigényes művelet, nem lehet elkapkodni, de a végső eredmény magáért fog beszélni.

Az alábbi videóban a Kitamura gyárában végzett hántolás látható:

Sokak számára kérdéses lehet esetleg, miért jobb a hántolással készre munkált felület, mint például egy köszörült. Hiszen ha valaki a témában kevésbé jártas, a két felületet “szemre” összehasonlítva arra a téves következtetésre juthat, hogy a köszörült felület minden bizonnyal jobb minőségű, nagyobb pontosságú. E téves következtetés oka a köszörült felületek vizuális homogenitásában keresendő. A köszörült felület esetén a köszörülés mozgásviszonyaiból adódóan egyirányú mintázat látható, míg a kézi hántolt felület sztochasztikus mintázata a pontatlanság érzetét keltheti. Figyelembe kell azonban venni, hogy a köszörült felület pontossága függ a megmunkálógép kinematikájának, az egyes szánjainak hibáitól is, mivel azok pontatlanságai rámásolódnak a munkadarabra. Kézi hántolás esetén ilyen fajta pontatlanságról nem beszélhetünk.

Megosztás
[
    ]