“A fő különbség egy dolog között, ami lehet, hogy elromlik és egy olyan dolog között, ami nem romolhat el az, hogy ha egy dolog, ami nem romolhat el mégis elromlik, általában kiderül, hogy lehetetlen rájönni a hiba okára vagy megjavítani.” (Douglas Adams – Kollárik Péter fordítása)
Az alábbi történetet egy szerviztechnikus osztotta meg velünk. Ezzel a rövid esettel szeretné ő is felhívni a figyelmet, hogy a nem szakszerű gépszervizelésnek néha nagyobb a költsége, mint a hivatalos útnak.
Az eset egy palástköszörűvel történt. Két csúcs között végeztek rajta megmunkálást. A hiba, ami jelentkezett köszörüléskor, hogy a megmunkált átmérőn nagyon szórt a méret és felületi hibák is voltak. A gép üzemeltetője megkereste a hivatalos szervizt, ahol a szokásos kérdések el is hangzottak, csúcsok rendben vannak-e, szorítás, szabályzó gyémánt. Minden rendben, az Ügyfél ezeket már megnézte. Akkor irány ki a céghez, látni kell a hibát.
Nem kezdte az ellenőrzést a technikus az elejéről, mert az ügyfél tapasztalt üzemeltető volt ezzel a géptípussal. Több órás gépbontás és mérés következett, de nem találta a hibát. Golyósorsó rendben volt, a mozgása szép. Pozícióra visszatérés tökéletes. Mikor már nagyon kifogyott az ötletekből, már a legvalószínűtlenebbre gondolva kitalálta, hogy megköszörüli a csúcsot, csak a teszteléshez. A gép képes befordulni a megfelelő szöghelyzetbe, hát hajrá.
Közel állt a csúcshoz, lassan megérintette a felületet, kis szikra majd semmi. Újabb érintés, kis szikra és semmi. Kiállt a koronggal hogy megnézze, mi ez a furcsa jelenség. Mikor megfogta a csúcsot, az elmozdult, lötyögött a furatban. Gondolta, csak az oldalán a szorító hernyó csavar laza, de az keményen meg volt húzva. Így inkább kivette. Ekkor látta meg, hogy mi is a hiba. Ezzel a csúccsal valami komoly baj lehetett, mert valaki a finoman köszörült szárát a nyomok alapján állványos köszörűn körbe forgatta, így próbálva ismét körkörösre alakítani.
Hát, nem sikerült neki.
(Az anekdota-sorozat korábbi cikke ITT érhető el.)