MAGEOSZ a szakképzés átalakításáról

Meg kell újítani a szakképzést Magyarországon!

Egyes cégek, egyes iparágak, s egyben az egész magyar gazdaság versenyképessége múlik azon, hogyan sikerül a valóságos gazdasági igényekhez igazítani a szakemberképzést. A cél, hogy a mainál sokkal magasabb színvonalon, gyakorlatiasabb képzést kapjanak a szakemberek, beleértve a technikusokat, szakmunkásokat, főiskolai-egyetemi diplomásokat, de még a Phd-seket is. Ahhoz, hogy ezt a célt sikerüljön elérni, a teljes rendszert újra kellene szabályozni – véli a Magyar Gépipari és Energetikai Országos Szövetség. A szakma konzultációkat sürget a kormányzattal a témában. Bíztatónak tartják, hogy a kérdéskört, pontosabban annak legalább egy cikkelyét már elővette a kormányzat. A szövetség saját javaslataival is szeretne hozzájárulni ehhez a folyamathoz.

A Magyar Gépipari és Energetikai Országos Szövetség (MAGEOSZ) üdvözli a kormányzat szándékát, hogy megváltoztatja a szakképzés rendszerét Magyarországon. Reményeik szerint hamarosan napirendre kerül a rendszer egészének a reformja, aminek első lépéseként már a törvényhozáson is túljutott a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének a támogatásáról szóló törvény. Sólyom Ferenc, a MAGEOSZ elnökségének a tagja előrelépésnek tartja emellett a rendszer teljes megváltoztatásának az útján azt is, hogy a vállalkozásokat képviselő Magyar Kereskedelmi és Iparkamarához került a szakmunkásképzéssel összefüggő feladatok egy része. Az irány jó, a helyi kamarák élő kapcsolatban állnak a vállalatokkal, s így első kézből értesülhetnek az igényekről, véleményekről.

Ám ennél többre van szükség – mondja Sólyom, a MAGEOSZ tagvállalatainak a véleményére (is) hivatkozva. Nem csak azért, mert nem pusztán a szakmunkásképzés rendszere szorul alapos átalakításra, hanem az egész szakemberképzés, s persze azért is, mert ez utóbbi rendszerben nagyon sok szereplő tevékenységét, felelősségét, munkáját kell összehangolni. A cégek mellett ugyanis a gazdaság szereplői, a kormányzat, annak szervei és megyei képviseletei, valamint a különféle oktatási intézmények is részesei a szakemberképzésnek. Fontos, hogy a teljes szakképzés újraszabályozása, a versenyképesség és hatékonyság követelményeinek megfelelően mielőbb történjen meg. A szövetség mindenesetre arra buzdít minden gépipari és elektronikai céget, hogy vegyen részt az előkészítő munkában.

A MAGEOSZ azt szeretné, ha helyi szinten rendszeresek lennének a konzultációk a kamarák és a cégek között a reformok érdekében, mondja a szakmai szövetség alelnöke, aki cégvezetőként, az ASG Gépgyártó Kft. ügyvezető igazgatójaként Tatabányán részese egy ilyen egyeztetés-sorozatnak. Példaértékű lehet a város vezetése által kezdeményezett konzultáció, amelynek során a gazdaság szereplői is szót kapnak, s elmondhatják, szerintük milyen irányban kellene elmozdítani a térségben a szakember képzés rendszerét – mondja.

A részletekre is vannak összegyűjtött ötleteik, de a legfontosabb az, hogy gyakorlatorientált, a piaci igényeket kielégítő, a reálszférában alkalmazható tudással és tapasztalattal felvértezett szakemberek – technikusok, szakmunkások, mérnökök, fejlesztők, stb. – kerüljenek a piacra. Ehhez a jelenleginél jóval intenzívebben kellene integrálni a vállalati képzést az egész rendszerbe – mondja Sólyom, hozzátéve: ennek része az is, hogy több támogatást kapjanak a képzést is végző cégek. Ilyen értelemben a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény mostani módosítása nem jelent jó irányt, ami nem írható pusztán a költségvetés sanyarú helyzetének a rovására. Kihagyták ugyanis belőle a cégeknél folyó belső képzést, nem ismerik el annak fontosságát, s nem hagy megfelelő teret a finanszírozásukra. Pedig egy-egy ipari cégnél 3-5 évet is foglalkoznak egy pályakezdő munkatárssal, mire az megfelelő munkaerővé válik. A szakképzési hozzájárulás rendszerének ilyen irányú átalakítása ebben segíthetett volna, de sajnos ennek éppen az ellenkezője történt – teszi hozzá a szakember.

A MAGEOSZ 11 pontos javaslat-csomagot készített elő. Ezek három fő célt szolgálnak, nevezetesen egyrészt azt, hogy a szakképzés elszámolható költségei közelítsenek a tényleges ráfordításokhoz, az elszámolás szabályozásakor a reális költségek és ne az adminisztratív, ellenőrzési szempontok legyenek az elsődlegesek. Másrészt, hogy a jelenlegi utófinanszírozási szabályokat váltsa fel az időszaki elszámolás, hogy a döntően kisvállalkozásokban működő szakmacsoportokat se rekessze ki a finanszírozási többletteher. S végül, de nem utolsósorban, a szövetség szerint fel kellett volna számolni a munkaadók azon finanszírozási döntési kényszerét, melyben vagy szakképző helyet működtetnek, és alkalmazottaiknak alig marad továbbképzési forrás, vagy lemondanak az oktatásban való közvetlen részvételről. Sajnos a most elfogadott törvény ezt a kérdést úgy oldja meg, hogy a cégeknél folyó belső képzések teljes egészében a vállalatok terheit növelik, miközben ennek társadalmi hasznossága nem vitatható és messze túlmutat egy-egy vállalkozás gazdasági érdekein legyen szó szakmai vagy akár nyelvi képzésről.

Így látják a cégvezetők

Szegő Róbert, Gordiusz Alfa, ügyvezető igazgató

„Már tíz éve is késő lett volna belefogni a szakember-utánpótlás reformjába. Azonnal el kellene tehát kezdeni. Legalább ennyire fontos, hogy a változtatásokat egy hosszú távú stratégia részeként kellene kezelni, biztosítva a kiszámíthatóságot, az kell ugyanis mind az iparágnak, mind a munkavállalóknak. A gépipar fejlődése azon múlik, hogy mennyi megrendelést tudunk Magyarországra hozni, az pedig azon, rendelkezésre áll-e elegendő jól képzett szakember.

A szakképzés legyen termelés orientált, és a legújabb technológiák elsajátítása mellett fordítson figyelmet az üzemi körülmények megismertetésére is. Biztosítani kell továbbá a gyorsan fejlődő technológiák integrálását az oktatásba. Fontos az is, hogy a műszaki oktatók kapjanak lehetőséget a felzárkózásra, hiszen rajtuk múlik az utánpótlás kinevelése. Emellett a mainál jobban kellene támogatni a cégeket, amikor a szakemberképzés humán és fizikai jellegű infrastruktúrájába fektetnek be, beleértve a tanműhelyek felszereléseinek folyamatos korszerűsítését is.

Végül, de nem utolsósorban, növelni kell a szakemberek társadalmi megbecsülését is, hogy – ahogy például Németországban – a fiataloknak vonzó életpálya legyen, mondjuk forgácsoló, lakatos szakemberré válni.”

Szöllősi Árpád, KORAX Gépgyár Kft., ügyvezető igazgató

„A szakemberképzés minden területén nagyon sok a hiányosság, s ez jellemző a vasas szakmára is. A szakmunkásképzés négy évre elnyújtva túlságosan hosszú, nincs presztízse, és nem biztosít hamarabb anyagi könnyebbséget sem a szakképzésre jelentkező tanuló családjának. A szakközépiskolák egyszerűen nem adnak használható gyakorlati tudást; generálisan hiányzik a rendszerből a középfokú technikusi képzés; a főiskolák, egyetemek pedig tömegével bocsátanak ki gyakorlati tapasztalattal és érzékkel, kreativitással nem rendelkező, diplomásokat.

A lehető leggyorsabban változtatni kell, hiszen húsz éves lemaradásban vagyunk, mert ágazatunkba 20 éve már szinte csak „kényszerképzésből” kikerülő utánpótlás érkezik.

A képzés megújítása részeként vissza kell állítani a 3 éves szakmunkásképzést, az első évben a tanintézet által működtetett, alapképzést adó gyakorlati műhelyfoglalkozással, a 2. évtől vállalati gyakorlati képzéssel. A gyakorlati képzést vállaló cégeknek biztosítani kell a teljes képzési költségek elszámolását, illetve a szakképzési hozzájárulás alóli mentesítését olyan arányban, ami a saját szakember-utánpótlását biztosítja. Például egy 100 fős cég 5 másod- és 5 harmadéves tanuló foglalkoztatása esetén már mentesüljön a szakképzési hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól, vagy legalább e járulék erejéig jogosult legyen az oktatási költségei elszámolására. Akik ennél nagyobb létszámarányban képeznek tanulót, azok érvényesíthessék arányosan a többletköltségeiket! ”

forrás: MAGEOSZ sajtóközlemény