Babits Kft. – Egyszerűen minőség 2/2

– Második rész –

Miről szól az első rész?  Olvassa el itt!

– Mi alapján választotta ki régi kollégáit, mi alapján választana újakat? Mit tart fontosnak a munkatársaiban?

– Azt tartom a legfontosabbnak, hogy ők olyan lojálisak legyenek velem szemben, mint amennyire én az vagyok velük szemben. A kölcsönös bizalom alapvetően fontos. Még ha a szaktudás nem is olyan túlzottan kimagasló, majd kineveljük, megtanítjuk, de ehhez természetesen szükséges még a megfelelő hozzáállás, hogy ő is akarja ezt megtanulni.

Nálunk nem kell kapkodni, sietni, de pontos munkát kell végezni. Arra szoktattuk rá a jelenlegi munkatársainkat is, hogy végezzenek önellenőrzést, mert külön minőségellenőrünk nincs. Ha valami kétségük van, azonnal szólniuk kell, és ha csak egy kicsit is bizonytalan, hogy megfelel-e a termék, akkor az selejtnek számít, mert nem akarjuk a cégünk ázsióját lerontani. Kialakítottunk egy családias légkört, és ezt meg is szeretnénk tartani. Mindenkit arra buzdítok, hogy ha valakivel valami problémája van, akkor azt személyesen, emberi hangon beszéljék meg egymással, mert nem szeretném, ha zsörtölődés, veszekedés lenne. Ne egymással foglalkozzanak, hanem a saját munkájukkal, mert úgyis észreveszem, ha valakinél nem megfelelő tempóban halad a munka. Reggel, amikor odamegyek, látom, hogy milyen alkatrészt gyárt, és rögtön tudom, hogy abból mennyinek kell elkészülnie. De a testvérem is ugyanígy van, azonnal észrevesszük, ha nem megfelelő technológiát alkalmaznak. Már kitapasztaltuk, hogy az anyagminőségtől függően mennyi ideig tart valaminek a megmunkálása, és ezt a többieknek is tudni kell tartani. Ugyanis nem ők gyártanak, hanem a gép. A gépet “csak” beállítani kell, kiszedni a kész darabot, azt ellenőrizni, forgácsot eltakarítani, anyagot berakni. Erre mindegyik munkatársunkat rendesen megtanítjuk. Volt például olyan munkatársunk, aki az elején még hagyományos esztergán még egy csavart sem tudott elkészíteni rendesen, mára pedig az egyik legjobb programozónk. Türelem kell az emberhez és meg kell adni neki az esélyt.

– Régóta ugyanaz a társaság dolgozik együtt, vagy azért van cserélődés?

– Egyáltalán nem jellemző a cserélődés. Összesen 3-4 ember volt, aki kilógott a sorból. Volt egy, akinél alapvető szakmai ismeretek hiányoztak, ráadásul tanulni sem volt hajlandó. Megvártuk, amíg talál másik munkahelyet magának, nem akartuk elküldeni. Volt két ember, akinek sajnos alkohol-problémái voltak. És volt egy, aki kölcsönt kért mindenkitől, ráadásul ivott is. Neki kénytelenek voltunk azt mondani, hogy jobb lesz, ha nem gyötörjük egymást.

A többiekkel viszont régóta együtt dolgozunk, a legrövidebb ideje velünk dolgozó ember is 6 éve nálunk van. Kivéve a testvérem fiát, aki most jött a céghez. Nagyon fontos nekünk, hogy jó légkör uralkodjon idebent, így az emberek nem szívesen mennének el tőlünk. Az új épületünket is igyekeztünk otthonossá kialakítani, megpróbáltunk semmit sem kisajnálni belőle. Nagyon sok csarnokot meglátogattunk, hogy megnézzük, mi az, ami jó, és mi az, amit mi máshogy csinálnánk. Ezért színesek a falak, kényelmes az ebédlő, van mindenkinek hely a személyes holmijai számára, igényes tisztálkodási lehetőséget biztosítunk, környezetkímélő berendezéseket építettünk be, légkondicionált az egész helyiség. Ennek ellenére biztosan kimaradt valami, illetve vannak hibák, de ezek ki fognak derülni, és majd igyekszünk kiküszöbölni ezeket.

 

– A hosszú munkakapcsolatok tükrében kissé irrelevánsnak tűnik a kérdés, de napjaink szakoktatásával mennyire van megelégedve?

– Sajnos a kérdés nem az, ez mindig nagyon fontos. Én úgy látom, hogy az oktatás most egy kicsit háttal ül a lovon. Volt itt három srác, akik mérnökasszisztensnek készültek. Nem tanították meg őket rendesen az anyagismeretre, technológiai eljárásokra és sorrendekre, illetve más alapvető szakmai ismeretre. Viszont a jogaikra annál inkább. Ez nagyszerű, csak akkor inkább jogász kurzusra kellett volna jelentkezniük. Egy szakmai kurzusban nem baj az, ha az ember tudja, hogy milyen jogai vannak, de azt akkor heti egy-két órába tegyék be. Ugyanez a helyzet a szakmunkásképzőben is. Ha ezt összehasonlítjuk egy kőműves képzéssel, akkor azt látjuk, hogy azt három évig oktatják, és kell érettségiznie, míg egy CNC-snek nem kell érettségi és a képzés is csak két éves. Holott 5-10 év is kevés lehetne.

Az oktatást a helyére kellene tenni. Sok nagyszerű oktatót elküldtek, de hallottam olyat, hogy valaki a szakmai órán bútort faragott magának.

Azt gondolom, hogy ami a szocializmusban rossz volt, azt el kell vetni. De ami jó volt, azt meg kell tartani, mert az is a mi történelmünk volt. Amikor mi elmentünk inasnak, akkor nekünk azt mondták, hogy “Uraim, magukat senki nem hívta ide, önszántukból jöttek ide. Ha tehát nem úgy tanulnak, és nem úgy viselkednek, ahogy az az itteni szellemnek megfelel, akkor inkább menjenek haza!” Tehát nem azt mondom, hogy egy tanárnak drasztikusnak és arrogánsnak kell lennie, de igenis jogokat kell adni neki és eszközöket, hogy fegyelmezhessen. Hogy a szülők ne támadhassák le, hogy miért adott a gyereknek egyest. Az iskolának vissza kell adni a régi nimbuszát, és kell tanítani a jogokat is, de először a kötelességeket.

 

– A szakemberhiányt saját belső oktatással oldják meg vagy esetleg kapcsolatban állnak valamilyen oktatási szervezettel?

– Szeretnénk felvenni néhány pályakezdőt, és mielőtt CNC oktatásra, tanfolyamra küldjük, azelőtt megtanítjuk velük az alapszakmát. Ez azt jelenti majd, hogy valamivel alacsonyabb fizetést kapnak, de nem minimálbért, hiszen betanulás alatt is valamiből meg kell élniük, különösen, ha családjuk van. Azonban a munkájuk egyelőre nem egyenértékű egy robotprogramozóéval. Ha komolyan gondolják és tényleg meg akarják tanulni a szakmát, akkor egy-két év alatt nagyon komoly szintre fel tudjuk hozni őket. Úgy gondoljuk, hogy majd megegyezést kötünk, hogy ha nálunk végzik az oktatást, akkor egy bizonyos időt nálunk kell dolgozniuk cserébe a magas színvonalú szakmai tapasztalatokért.

Nagyon fontos – és ez hiányzik a mai oktatásból –, hogy a CNC-s szakembereink jól ismerjék a hagyományos megmunkálási eljárásokat is. Rendelkezniük kell kreativitással, ismerniük kell egy szerszám terhelhetőségét, képesnek kell lenniük a szakmai ítéletalkotásra, ismerniük kell a megmunkálási sorrendet. Ennek érdekében a hagyományos gépeken megtanítjuk az alapvető fogásokra, kézi szerszámok készítésére, melyek a megmunkálást meggyorsíthatják. Ha ezekkel az ismeretekkel rendelkeznek, az a CNC-s gyártást 50-60%-kal is meggyorsíthatja, mert például megfelelő sorrendbe teszik az anyagokat, kevesebb szerszámváltás lesz szükséges, stb. Fontos, hogy belelássanak a gyártási folyamatba, azt jobbá tudják tenni a saját eszükkel, és ezt párosítani tudják a CNC gyorsaságával.

Az oktatást egyrészt mi magunk végeznénk, másrészt van elképzelésünk együttműködésről az NCT Kft-vel. Már láttam az oktató helyiségeiket, amik fel vannak szerelve számítógépekkel. Hozzájuk fogjuk majd küldeni az embereinket, mert nagyon jó mérnökeik, technológusaik és szakembereik vannak, akik nagyon magas színvonalú oktatást tudnak nyújtani. Ők benne vannak a szakmában is, tehát más szemmel tudnak tanítani, mint egy egyetemen vagy szakképző iskolában csak elméleti tudással rendelkező emberek. Örülök, hogy ők eljutottak ide, ha mi is rendelkeznénk a megfelelő forrásokkal, szívesen belevágnánk hasonlóba, de egyelőre most más a feladatunk.

– Az elmúlt években nagy teher nehezedett a magyar piaci szereplőkre is a világgazdasági válság miatt. Hogy érintette ez a céget, milyen problémákkal szembesültek és milyen válaszokat sikerült ezekre kitalálni? A bővítést látva úgy tűnik, voltak jó válaszaik.

– A gazdasági válsággal kapcsolatban csak annyit, hogy amikor az előző, 350 milliós beruházásunk folyt, akkor is gazdasági válság volt. Nálunk nem volt válság. Most beruháztunk 219 milliót, de válság most sem volt.

A bankok eldugták a pénzt, az emberek bepánikoltak, és visszafogták a fogyasztásukat. A válság tehát a fejekben van, valós válság nem volt. A hozzáállás és a hozzá nem értés miatt alakul ki válság. Ugyanis ilyenkor nem tudja eldönteni az ember, hogy fogyasszon vagy ne, magánál tartsa a pénzt vagy ne, hogy mibe fektesse a pénzét. Ha válságképet építünk fel magunkban, akkor tényleg válság lesz, és összedől a világ. És ha ezt el is híresztelik, mint ahogy azt a sajtó tette, akkor tényleg nagyfokú bizonytalanság alakul ki az emberekben. És ha a fogyasztás megszűnik, akkor a termelés is megszűnik, tehát válság lesz.

Az embereknek a jó hozzáállásukkal, a pozitív gondolkodásukkal kellene ezt kezelni, és akkor nem alakul ki ilyen helyzet. Nyugodtan egyenek-igyanak, törjék el a csavart az autójukban, legyen munka, legyenek fejlesztések, újítások és haladás tovább.

 
– Ezek szerint Önöknek nem voltak visszaesések a megrendeléseikben?

– Visszamondásaink nem voltak, de a forgalom 10-15%-kal visszaesett. Mi azért igyekeztünk elkerülni az autóipart, és a legnagyobb recesszió ezen a területen volt. Korábban dolgoztunk a Suzuki Sport Európa Kftnek. A 2007-2009-ben épített sportautóiknak a futóművébe az összes alkatrészt mi gyártottuk. Náluk viszont tényleg erős visszaesés lehetett, mert tavaly és idén sem rendeltek. De már jelezték, hogy a jövőben ismét fognak.

A Höpe Kft termékcsoportokat váltott, így ott is sokkal több lesz a megrendelés, már helyreállt ott is a rend. Az új csarnokunkhoz vezető úton van az ő épületük is, ahol 6000 négyzetmétert felújítottak, másik 6000-et most újítanak, utána pedig a többit, összesen 22000 négyzetmétert. És ott dolgozni fognak, tehát az ő visszaesésük voltaképpen nem a válságnak köszönhető, hanem a termékváltásnak.

Mi pedig idén már meghaladtuk a tavalyi féléves termelést, tehát a visszaesés után újra emelkedő ágon vagyunk.

 

– Egy cég számára fontos, hogy mindig legyen elegendő megrendelése, de az sem jó, ha túlvállalja magát. Hogyan sikerül Önöknek megtalálni az optimumot?

– Ez borzasztó nehéz, de még válaszolni is rá. Inkább az legyen a problémánk, hogy túlvállaljuk magunkat. Szerencsére vannak nagyon jó kapcsolataink más nagyszerű cégekkel, és így adott esetben át tudjuk adni a munkát. Erre már volt példa a 3S Kft-vel. Ők jól dolgoznak, precíz munkát végeznek, így jó szívvel oda merem adni a megrendeléseinket, nem rontják le a becsületünket. A mi köreinkben ugyanis nem kell nagyon rosszul dolgozni, hogy az embernek utána egyáltalán ne kelljen dolgozni, mert gyorsan terjednek a hírek, és a megrendelők hamar elpártolhatnak. Ennek azért van előnye is, mert legalább “az elvtársnak jó lesz” korszak lecsengett, mára fontossá vált a hosszútávon megbízható termelés. Sem magyarnak, sem külföldinek nem szabad rossz árut adni, mert a hírnevünket pillanatok alatt kicsorbítja.

– Sok cég számára erős nyomást jelent a távol-keleti piac. Önökre milyen hatással van az olcsó import?

– Szerencsére ránk nincs hatással. Egy esetben volt, hogy a GMB Hungary el akarta vinni a heti 10000 darabos szériát Kínába. Ezt meg is tették, de a kínai gyártótól való megrendelés úgy működik, hogy az egész szériát előre ki kell fizetni, és a szállítás csak a számlakiegyenlítés után kezdődik. Igen ám, de ha külön embereket nem küld ki a megrendelő, hogy ellenőrizzék a termelést és a termékeket, az is megtörténhet, hogy a háromnegyede selejt lesz. Így járt a GMB Hungary is. Ötöd áron megrendelték a kínait, de utána mégis jöttek, hogy kellene gyártani, mert sok volt a selejt. Ekkor már csak 20%-kal magasabb áron vállaltuk, mert addigra már más megrendelő is akadt, de még így is minket választottak.

Egyetlen európai gyártónak sem tanácsolom, hogy alapos ellenőrzés és felügyelet nélkül helyezze ki a termelést, különben még akár csődbe is mehet az olcsó áruval. Az más kérdés, ha ott létesíti az ember a megfelelő infrastruktúrát, biztosítja a szakértelmet, és csak az olcsó munkaerőt vásárolja onnan. De ehhez természetesen hatalmas tőke kell.

– Tehát a megfelelő minőség biztonságot nyújthat a hazai szereplőknek. Ennek érdekében Önöknél hogyan zajlik a minőség ellenőrzése?

– Ahol jelenleg vagyunk, ott elég kaotikus a helyzet, így borzasztó nehéz lenne az ISO9001-et bevezetni. Arról van ugyanis szó, hogy az nem csak egy cégvezetési program, hanem az anyagvásárlástól a forgácsleadásig mindent nyomon követ. Ezzel nincs is semmi gond, csak egy ilyen műhelybe kizárólag hitelesített, bemért műszerek kerülhetnek, szigorú előírások vannak a raktározásra és sok másra is, tehát nagyon problémás lenne megvalósítani. Viszont eddig nem is volt rá szükségünk. A megrendelőink elfogadták, hogy minőségi munkát kaptak tőlünk kézbe. Ennek ellenére szándékunkban áll eleget tenni a követelményeknek, a pályázatírásra mostanában úgyis nagyon rászoktunk.

Amikor majd bevezetjük az ISO minősítést, akkor a fiamat szeretném idehozni, és a testvérem az ő gyerekeit is, hogy álljanak a minősítő szakemberek mellé, és akkor közepesen átvetetjük velük a céget. Ez ugyanis egy remek lehetőség a három fiúnak arra, hogy megtanulja, hogy honnét jött ez a cég, hogyan működik, hogyan kell vezetni, mit kell tenni a legapróbb részletekig. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy a söpréstől kezdve végigmennek a létra minden fokán, hogy átlássák a cég működését. És amire eljutnak a magasabb szintre, addigra már fokozatosan szeretnénk nekik megmutatni, hogy hogyan zajlanak a tárgyalások, hogyan kell árajánlatot tenni, stb.

Nem mondom, hogy mi az összes szükséges ismerettel rendelkezünk, néha jó lenne, ha az ember tanult volna egy kis közgazdaságtant vagy hasonló tudományokat. De az elmúlt időszakban nagyon sok tapasztalatunk lett, és sok esetben tapasztaltuk, hogy elegendő, ha az ember a józan eszével végiggondolja. Persze egy tanult tudással lehet, hogy többet lehetne megcsillogtatni, ezért sokszor előveszünk egy-egy könyvet, ami kissé száraznak is tűnik, de érdemes néha olvasgatni egy kicsit.

– Korábban már említette, hogy a kapcsolataikat a jó hírnevüknek köszönhetik. Hirdetésre ezek szerint nem is költenek?

– Azt nem árultam el az életutunkról, hogy a testvéremmel 15 éven át rendőrök voltunk, méghozzá baleseti helyszínelők a közlekedésrendészetnél. Ott a rendőrcsapatot szponzoráltuk a Porga-kupán, ahol cégek, a rendőrség hasonló közösségek csapatai játszottak, jó buli volt. Itt szponzoráltuk a rendőrök csapatát, és amikor meccs volt, akkor kitették a cégünk emblémáját. Ennél többet nem költöttünk reklámra. De most már ez a kupa is abbamaradt.

Van egy honlapunk, ahol meg lehet tudni rólunk a szükséges információkat. (http://www.babitskft.hu) Ezen kívül pedig igyekszünk jól dolgozni, és ez egy nagyon komoly reklám. Mindenkinek javaslom, hogy nagyon figyeljen oda a munkára és annak minőségére, amit kiad a kezéből, mert ennél jobb reklám nincs. Legalábbis az én tapasztalatom szerint.

 

– Manapság a közösségi oldalak egyre nagyobb teret hódítanak maguknak, az online források egyre szélesebb körűek mind a hobby, mind a szakmai szinten érdeklődők számára. Ebbe az irányba terveznek nyitni?

– Egyelőre még nem. Ezzel inkább a fiaink fognak foglalkozni. Ehhez persze hozzá tartozik, hogy a mi szocializálódásunk egészen máshogyan zajlott. Nálunk például a hifi-torony a hokedli és rajta a Sokol rádió volt. Ez nagyon érdekes kontraszt a mai technológiákhoz képest. Az én fiam már beleszületett, hogy nyomkodja a távirányítót meg a számítógépet, én pedig nem figyeltem oda, lemaradtam. Most kell megtanulnunk azokat a dolgokat, amiket egyszerűen kihagytam az életemből, mert fáradt voltam, nem figyeltem oda, nem érdekelt. Lassan az internetes alkalmazások kezelése kezd nem nehézkessé válni, bár egyetlen tanfolyamon sem vettem részt. Még nem készségszinten, de már használjuk a számítógépet a testvéremmel. Mi egész egyszerűen nem ehhez szoktunk hozzá, de rá vagyunk kényszerítve, hogy megtanuljuk.

Egyelőre azért sem foglalkoztunk ezzel, mert minket most nagyon leköt, hogy minden rendben menjen az átköltözésnél, este pedig már nincs arra időnk, hogy ezzel foglalkozzunk. A fiaink persze készségszinten csinálják ezt az egészet, talán örülnek neki, és nem fáradnak el tőle. El semmiképpen sem zárkózunk előle, hiszen fejlődik a világ. Ha pedig az ember bezárkózik, akkor nem tud tovább fejlődni.

Egyébként már ide az új tárgyalóba is olyan TV-t vettünk, amin a nagyobb tervrajzokat is kényelmesebben meg lehet nézni, és nem a kis asztali monitoron kell nagyítgatni.

– Van-e olyan filozófiájuk vagy elméletük, ami a cégvezetésben vagy akár egész életükben megmutatkozott, és szívesen megosztanák másokkal?

– Ezen különösebben még nem gondolkodtam. Sem én, sem a testvérem, nem vagyunk pénzkergető természetű emberek. Mindkettőnk egyszerűen öltözködik, szegény családból származunk. A sikerünk titka talán a kitartás, a sok munka. Soha nem azért vettünk új esztergát, hogy abból nagy pénzt csináljunk. Inkább elkötelezettjei vagyunk a szakmának, szeretünk dolgozni, erre neveltek. Már gyerekkorunkban kukoricát kapáltunk, vagont raktunk, mert a szüleink nehezen tudták biztosítani a megfelelő körülményeket. Én sót raktam ki az útkezelőnek vagonból. 50°C-os meleg volt benn, csípett a só. Sokat tettünk a testvéremmel azért, hogy egy kicsit jobb körülmények között tudjunk élni. Sosem a nagy vagyon volt a cél. A pénz eszköz, amivel megvehetünk egy fagyit vagy ami éppen kell. Ma sincs szándékomban milliárdokat felhalmozni, mert nincs rá szükségem. Nem is értem azokat, akik remegnek a pénzért. És talán épp emiatt nem is lesz nagy vagyonuk, mert nem a megoldásra koncentrálnak, hanem felaprózzák az életüket a pénzért. Mi a pénzt nem hajszoljuk, jön magától. Ahol tisztességesen, alázattal dolgoznak, oda jön a pénz.

Ha például meglátok valamit másnál, akkor nem azt kérdezem, hogy ő hogyan lopta össze magának, hanem azt, hogy mit csinálok én rosszul, hogy azt nem tudom megvenni? Ha a megoldást keresi az ember, akkor megtalálja a módját, hogy hogyan kapja meg. Soha nem szabad irigyelni a másik embertől semmit, a másik embert igenis segíteni kell. Ha egy adott helyzetben valaki nem ad kézzelfogható segítséget, de ad egy tanácsot, hogy hogyan kell a helyzetet megoldani, az már bőven elég. Tisztelni kell a másik embert és az ő munkáját. Annyira kell bántani a másik embert, amennyire magunkat bántanánk. Talán mi így élünk, és lehet, hogy ez az, ami miatt most nem Korfura megyünk nyaralni, hanem inkább egy otthonos, barátságos étkezőt csinálunk a munkásainknak.

Így volt, hogy amikor a Spinner gépeket vettük, és kinn voltunk a cég központjánál, akkor fogadott minket az üzletkötő, aki a gépeket árulta, és mondta, hogy mindjárt érkezik főnök. Egy öregúr jött be kintről gumicsizmában, kertésznadrágban. Kiderült, hogy ő Spinner úr, és kint kertészkedett. Mi hozzájuk képest törpék vagyunk, ő mégis nagyon közvetlen és egyszerű volt. És ez a lényeg. Szeresd az életet, majd az élet is szeretni fog Téged, és megkapod mindazt, amire szükséged van.

Babits Károly úr az interjú végén megemlítette, hogy a dédapja és a híres magyar költő ugyanabból a dalmáciai narancsligetből örököltek, így vérségi rokonság is lehet közöttük, de pontos kutatást még nem végeztek. Azt viszont tudni lehet, hogy Babits elég nagytermészetű ember volt, szerette a mulatást és a nőket, így 37000 forintos adótartozást hagyott hátra az esztergomi Babits-villára. Ezt Babits Károly nagyapja – egyszerű szegény ember lévén – nem tudta kifizetni, hiszen ez akkoriban hatalmas összeget jelentett. Így maradt az államra a villa. Babits Mihály és Babits Károly pedig a híres magyar költő rokonai lehetnek, és ők maguk is nagyon sokat költenek. Nem verset…

Köszönjük Babits Károlynak és Babits Mihálynak,hogy rendelkezésünkre álltak!

További sikereket és fejlődést kívánunk!

 
Miről szól az első rész?  Olvassa el itt!

 

 

Megosztás

Papp Oliver

A CNCMedia alapító főszerkesztője. CAD szakértő. Legújabb generációs szerszámgépekről, technológiai fejlesztésekről, szoftveres megoldásokról, valamint legfontosabb hazai és külföldi rendezvényekről ír 2008 óta. 

Tags:

[
    ]