Babits Kft. – Egyszerűen minőség 2/1

– Első rész –

A CNCMedia célkeresztjébe vettük az esztergomi Babits Kft-t, ahol nemrég került átadásra egy vadonatúj műhelycsarnok. A fejlesztés mikéntjéről és a cég életéről Babits Károly mesélt nekünk:

– Mi a cég fő profilja? Mit gyártanak, mit forgalmaznak?

– Fő profilunk a CNC-esztergálás, -marás. Rendelkezünk eszterga-megmunkáló központokkal, amikkel kész alkatrészeket állítunk elő, valamint egy négytengelyes maró-megmunkáló központunk üzemel, amivel komolyabb marási munkákat is el tudunk végezni. A jövőben kettő darab négytengelyes palettacserélős horizontál-gépre és egy háromtengelyes X=1200-1300mm-es Y=600 mm-es és Z=800 mm-es marógépre ruházunk be, ami lényeges változást jelent majd. Ezzel komoly munkákat fogunk végezni, megegyezés van már az egyik partnerünkkel mind a termékekről, mind a technológiáról. Ezen kívül saját innovatív termékeken is gondolkozunk, és reméljük, hogy ezzel a magyar ipar szerepét újra visszaemeljük a bérgyártásból a saját termékek gyártására. Örülnénk, ha velünk együtt más magyar cégek is erre törekednének, hiszen ez emeli az ország szakmai színvonalát, és nem mellesleg ez jelent komoly bevételeket is a bérgyártáshoz képest.

– Mikor alapult a cég és milyen út vezetett napjainkig?

– Egy kicsit túlzok, ha azt állítom, hogy a mi cégünk egy garázsból indult, mert csupán egy kicsi sufniból. Édesapánk bocsátott a rendelkezésünkre egy 6-8 négyzetméteres helyiséget, ahol először nem is fémforgácsolással, hanem faesztergálással foglalkoztunk. A méhtelepen összeszedett forgó-morgó alkatrészekből készítettünk a testvéremmel egy kezdetleges faesztergát, ahol kézzel esztergáltunk, semmiféle nóniusz, semmiféle irányadó nem volt, csak a saját kezünk, fejünk, eszünk meg a hozzáállásunk.

Ezután építettünk egy nagyobb, 4×4 méteres műhelyet, ahol folytattuk a famegmunkálást. Közben elkalandoztunk egy kicsit a szakmától, mert nyertünk a totón, és vásároltunk két teherautót, amivel fuvaroztunk, részt vettünk a bős-nagymarosi építkezésen. Ennek vége szakadt, eladtuk az autókat, és így már volt annyi pénzünk, hogy tudtunk venni két öreg vasesztergát meg egy öreg marógépet. A marógép és az egyik öreg vaseszterga még ma is megvan. Ezt mi magunk felújítottuk, és így kezdtünk el “Józsi bácsinak” kapuéket, fogaskereket meg hasonlókat gyártani.

95′ december 1-én megalapítottuk a Babits Betéti Társaságot, ami a három öreg géppel indult és 60000Ft törzstőkével. Közben építettünk egy garázst, de kitaláltuk, hogy legyen inkább műhely egy tárcsavezérléses automata vaseszterga számára – mert máshol már nem volt hely a háznál. Azután megvettük azt a helyet, ahol még jelenleg dolgozunk. Mi már nem a privatizációban kaptuk ezt az üzemrészt, így teljesen ki volt “rabolva”, nem volt benne víz, villany, csatorna, semmi. Rendbetettük úgy, hogy megfeleljen az európai szabványoknak, és belaktuk hagyományos gépekkel. Nem sokkal később szerettünk volna vásárolni a Labor MIM területén még egy üzemrészt, de gáncsot kaptunk az önkormányzattól, mert a tudtunkon kívül az üzemi területet lakóövezetté nyilvánította, és így bővülésre nem maradt lehetőség. Ez nagyon rosszul érintett minket, mert a jó minőségű munkánknak köszönhetően egyre növekvő megrendelésünk volt. Ekkor mondtam a testvéremnek, hogy dobáljuk ki az öreg gépeket és vegyünk CNC-t. Ő hallani sem akart róla, hiszen a leggyengébb minőségű CNC gép is 25-30 millió forint, inkább használt gépet akart venni. Így is lett, vettünk kettő darab használt CNC-esztergát, de ezek közül az egyik mindig rossz volt, mi pedig kettőre vállaltunk munkát.

Ekkor mondtam, hogy ne szenvedjünk tovább, adjuk meg magunknak a lehetőséget, hogy vegyünk új gépeket, hiszen annyit küzdöttünk már az életben. És ha egy új gépünk van, akkor azzal jól megy a termelés, visszahozza az árát. Így egy újabb nagy beruházásba vágtunk, 350 millió forintot fektettünk be CNC-kbe. Találtunk olyan finanszírozó partnert, aki hajlandó volt segíteni nekünk aránylag kicsi önrész mellett. Rögtön 100-szorosára nőtt a termelésünk, hirtelen akkora kapacitásunk lett, hogy muszáj volt munkát keresni. Az új gépekre kaptunk is munkát főként a Höpe Kft-től – akikkel már azelőtt is kapcsolatban álltunk. Komoly megrendelések érkeztek tőlük, de egy idő után kezdtek kicsik lenni megrendelőként. Így jött a Rothenberger, akinek kuplung-szerkezeteket gyártunk hatalmas mennyiségben, mára úgy 50-60%-ot tesz ki a megrendelésekből. Közben jött a GMB Hungária Kft, aki egy nagy cégcsoport tagja, gyárt a Renault- és a Peugeot-konszernnek, francia hajógyáraknak, francia elektromos műveknek. Számukra több százezer alkatrészt gyártunk.

Az új üzemcsarnok teljesen 2010 november 4-én készült el. Apróbb javítanivalók néha még előfordulnak, de ettől függetlenül az átköltözés a következő hónaptól elindul, és június végére már szeretnénk elérni a végleges állapotot ebben a csarnokban. Az üzemterület háta mögött viszont van még egy 4200 négyzetméteres terület, ahol további fejlesztési lehetőségek vannak. Ide tervezzük egy újabb csarnok építését, már a tárgyalásokat is elkezdtük. Ebben a hátsó csarnokban a már korábban említett saját termékünket szeretnénk fejleszteni, gyárthatóvá, piac- és versenyképessé tenni.

– A cégük teljes egészében családi tulajdonú?

– Igen, a cég 50-50% arányban a bátyám, Babits Mihály és az én tulajdonomban áll. De az igát is ugyanígy húzzuk, nagyon jól együtt tudunk dolgozni.

– Milyen alkatrészeket és ezekből mekkora szériákat gyártanak? Hány ember számára biztosítanak ezzel munkalehetőséget?

– Pontos választ nem tudok mondani arra, hogy mit gyártunk, hiszen több mint 600 féle alkatrészt készítünk. A szériák nagysága pedig változó. Van olyan, amelyik éves szinten 200 ezer darabot jelent, de van, ami heti 10 ezret, tehát éves szinten 500 ezret meghaladó nagyságú. Ennél vannak kisebbek is, ami néhány ezres nagyságrendet jelent.

Jelenleg 8 munkatársunk van, de a fejlesztésnek köszönhetően most hirtelen 15 főre akarunk bővíteni, mert hála Istennek annyi megrendelésünk van, hogy tudnunk kell három műszakban dolgozni.

– Milyen mérettartományban készítenek alkatrészeket?

– A marógépen 6-800 mm-es alkatrészeket, esztergán 250-300 mm-es átmérőjű munkadarabokat tudunk megmunkálni. Az új gépekkel viszont nagyobb mérettartományban tudunk majd dolgozni.

– Említette, hogy vannak saját termékötleteik. Ezen kívül is foglalkoznak tervezéssel?

– Amit szeretnénk megvalósítani, az a világban jelenleg még nem használt technológia. Ehhez, és általában máshoz sem használunk számítógépes tervezői technológiákat. Az üzemeinket viszont az automatizálás irányába fogjuk terelni, hiszen három műszakban dolgozunk. Egyelőre még sok a hagyományos gép, viszont nagyon jó állapotúak, így vétek lenne ezeket lecserélni. De ahogy mondtam, folyamatosan vásárolunk új gépeket is, összesen 11 darabot, ezzel fel tudjuk tölteni az új üzemet.

A számítógépes módszereket inkább a fiaink képviselik, hiszen ők ebbe születtek bele, mi egy idősebb generációhoz tartozunk. De mi is tanuljuk azt, amire korábban a sok munka miatt nem volt idő, de elengedhetetlennek tűnik a mai gépipar számára.

– Milyen CNC gépeket és vezérlést használnak? Van-e kedvenc márkájuk?

– Van Daewoo, Spinner, Hartford gépünk, valamint két új Citizen, amit egyelőre még nem tapasztaltunk, de magasan kvalifikáltak. Van egy kevésbé ismert, de nagyon megbízható Policin eszterga-megmunkáló központunk, ami két tengelyt vezérel, és nagyon pontos. A gépeink általában 2 mikron visszaállási pontosságúak.

A tapasztalatunk az, hogy a CNC gépeket egyre jobbra készítik, egyre merevebbek lesznek, egyre kisebb géprezgéseket produkálnak, egyre pontosabban és gyorsabban dolgoznak.

Vezérlésre pedig FANUC-vezérlést használunk, mert a meghibásodás szempontjából ezek a legmegbízhatóbbak, és az is nagyon jó a magyarországi terméktámogatás, mindent lehet hozzá kapni.

– Főként hazai vagy inkább külföldi megrendelők számára készítik a termékeket?

– Úgy gyártunk hazai cégeknek, hogy ezek mind multinacionális cégek magyar képviseletei, ahol összeszerelik a termékeket vagy beépítik az alkatrészt, és viszik külföldre. Sok esetben be sem építik, hanem egyenesen viszik külföldre, és ott zajlik az összeszerelés. Így tulajdonképpen nem gyártunk hazai megrendelőknek, sajnos.

– Kik azok a megrendelőik, akikre kifejezetten büszkék?

Mindenkire. Azokra is, akik sokat rendelnek, azokra is, akik keveset. Tudniillik mindegyik rendes ember és adót fizet. Ha mégis ki kellene emelni valakit, akkor nagyon régóta működünk együtt a Höpe Kft-vel, a Sharpex Kft-vel is jó kapcsolatot ápolunk, ők a Rothenberger számára szállítják a termékeket.

A Sharpex Kft számára gyártott termék egyébként nagyon érdekes, mert kevés ember éri el azt, hogy a Magyarországon gyártott áruja Kínába kerüljön. A kuplunggyártást valahogy nem tudták lemásolni a kínaiak, mert bár próbálkoztak vele, állandóan eltörött, tönkrement, szétesett. Ez ugyanis nem egy bonyolult termék, de szakmailag kihívást jelent. A Rothenberger eredetileg sok helyen gyárttatta, de még a német termékek sem lettek önzáróak, ezért ragasztgatni kezdték meg kalapálni, de nagyon sokat kínlódtak vele. Később, mikor velünk kezdtek gyárttatni, akkor minden más helyen be is szüntették a termelést, mert a mi termékeinkkel egyáltalán nem ütköztek problémákba, összeszerelés után már csak szétvágni vagy széttörni lehetett. Igazából ez egy technológiai megoldáson múlik, de azt még a megrendelő sem tudja, hogy hogy csináljuk.

A kapcsolat velük azért is alakult jól, mert amikor eljöttek hozzánk, hogy gyártsunk nekik, akkor én mondtam a Rothenberger úrnak, hogy nagyon szívesen csinálok ebből az alkatrészből 5-10 darabot hagyományos gépen, de a tömeggyártás után nem tudok szavatosságot vállalni ezekkel a gépekkel. Ehhez szükség van legalább 80-100 millió forintos beruházásra, és ezt csak úgy tudjuk csinálni, ha legalább 5 éves szerződést kötünk. Ezt ő megértette, megírtuk a szerződést, fél éven belül beszereztük a szükséges gépparkot, és most már több mint 5 éve folyik a termelés.

– Volt-e más olyan termék, ami szakmailag kihívást jelentett?

– Sok ilyen termék volt, a testvéremmel sokáig fröccsszerszámokat készítettünk hagyományos gépekkel úgy, hogy a CNC-sek megirigyelték. Volt például egy olyan fröccsszerszám, amivel kerti virágtartókat nyomtak, és ebbe negatív rádiuszokat kellett tenni. Végül megoldottuk a hagyományos gépekkel, de nem volt egyszerű.

Volt egyszer egy pár darabos alkatrészem, amit a MOM-ban gyártottak CNC gépen. 5 mikronos tűréssel kellett elkészíteni, és elrontották. Így kért tőlem az egyik ismerősöm 20 darabot, mert mindenképpen szüksége volt rá. Akkor az én gépem olyan volt, hogy ha az ember nekidőlt az asztalának, majd’ két centit arrébb mozdult. Azért a kedvéért megpróbáltam. Körasztallal kellett forgatva elkészíteni, és volt egy ismerősömnek passzamétere, amivel tudtam mérni a szükséges tartományban. Azt a trükköt találtam ki, hogy – mivel nem kellett nagy mogásokat végezni az asztalon –, magának az anyagnak a mozgását mértem ki passzaméterrel. Minden egyes marót kióráztam, amit kézzel kicseréltem, szóval mire a 20 darab elkészült, azt hittem, hogy megőszülök, de végül mindegyik darab 5 mikronon belül volt. Aki pedig megkért, hogy csináljam meg neki, még kételkedett is, hogy azon a gépen gyártottam le.

Egyszer pedig egy csőhajlítót kellett készíteni, és a csúszka részét köszörülni kellett. A megrendelőnek mondtam, hogy ne köszörültesse meg az alkatrészt, hanem a kimart darabhoz készíttessen egy másikat, mert köszörült darab után marni nagyon nehéz. Ő ennek ellenére megköszörültette, így csak az alkatrészt négy napig állítgattam a gépen. Na, ahhoz kellett türelem.

Amire viszont igazán büszkék vagyunk, az még a faesztergályos korszakból származik. Ha egy iparművész megtervezett egy lépcsőkorlátot vagy szobortartót, akkor abból legyártottuk a szükséges mennyiséget meg esetleg néhány pótdarabot, de utána leállt abból a gyártás és többet olyat nem készítettünk. Tudták rólunk, hogy ilyesmivel is foglalkozunk, így egyszer a keresztény múzeumból kerestek meg minket, hogy egy az 1400-as évekből származó földgömbtartót – amit talán Kopernikusz is használt – készítsünk el. A régit már nem állították ki, mert annyira elöregedett, hogy vákuumkamrában kellett tárolni, nem lehetett restaurálni. Így csupán egyetlen fényképet kaptunk, hogy ez alapján rekonstruáljuk a földgömbtartót. Amikor elkészült, az idős restaurátor – aki a végső kivitelezéssel foglalkozott –, meglátta, és elsírta magát, hogy gyerek kora óta nem látott ilyen munkát. Talán ez volt az, ami igazi elismerést nyújtott.

– Van-e valami hasznos gépbeállítási trükkjük, ami meggyorsítja vagy egyszerűsíti a gyártást?

– Tárgyaltunk Póka István úrral az NCT Kft vezetőjével egy új gépről, amire már a pályázat is elkészült. Ez már legalább annyit fog tudni, mint a Citizen. Póka úrnak ugyanis remek fejlesztőcsapata van, és közösen gondolkodtunk a fejlesztés irányán. Úgy látjuk, hogy a forgácsolástechnológiai eljárások, a szerszámok, az anyagok adottak, ebben különösebb csodát nem tudunk tenni, hogy gyorsabb legyen a munkafolyamat. Ahol javítani lehet, az a mellékidők csökkentése. Ha pl. a gép csinál egy esztergálási műveletet, de a következő művelet egy horonymarás, akkor a gép már készítse elő azt a folyamatot. Így amikor a kés befejezi az esztergálást, abban a pillanatban menjen a következő lépéshez, és ne akkor kezdjen gondolkodni a következő műveleten. Ezzel igaz, hogy csak pár századmásodpercet lehet megspórolni, de több művelet esetén többszázezer darabnál ez már igen jelentős időmegtakarítást jelent. Ez jól mutatja, hogy milyen magas szinten kell gondolkodni a mérnököknek.

A műveleti sebességeket viszont nem érdemes feljebb vinni, mert így hamarabb tönkremegy a gép, és a szerszámok is gyorsabban kopnak. A mi gépeinknél is visszavettem a gyorsjáratokat, illetve az indulást és megállást sem pillanatszerűen végzik, hanem fel- és lefutási görbék alapján. Így indulásnál és megállásnál nem ütközésszerűen rántja meg a gépet, és ezzel a gép pontossága növelhető.

– Mi alapján választotta ki régi kollégáit, mi alapján választana újakat? Mit tart fontosnak a munkatársaiban?

A választ megtudhatja a folytatásból…