Mezőgéptől autógyárig
– gyártás minden szinten 2/2

– Második rész –

Miről szól az első rész?  Olvassa el itt!

– A 2009-es válság komoly problémát jelentett sok cég számára. Önöket ez hogyan érintette, milyen válaszokat sikerült találni a helyzetre?
Hála Istennek megúsztuk – summázza látható megkönnyebbüléssel Balázs úr. Nehéz lenne megmondani, hogy nyertünk-e vagy veszítettünk-e az elmúlt időszakkal. Valahogy úgy a nulla körül voltunk. Az igaz, hogy tavaly januárban egyik pillanatról a másikra be kellett fejezni a kábelgyártást. Ez elég nehéz helyzet volt, de akkor már részben elkezdődött az autóipari modulszerelés, így az embereket igyekeztünk átcsoportosítani, majd ezt a részleget folyamatosan bővítettük, így itt a létszámfejlesztés nem is állt le, havonta 3-5 embert be kellett állítani. Volt egy időszak, hogy a leálló kábelgyártás és a másik, felfutóban levő részleg nem érte el az azelőtti bevételt, de mostanra már stabilizálódott a helyzet és élénkülni látszik a piac.


– Az elmúlt időszakra az volt jellemző, hogy visszaestek a megrendelések, most pedig könnyű abba a hibába esni, hogy túlvállalja magát a cég. Hogyan sikerül az optimális terhelést megtalálni?
– Ez őszintén szólva nem az én területem, így pontosan nem tudok válaszolni, de igyekszünk minden hozzánk befutó kéréssel és megrendeléssel foglalkozni. Említettem korábban, hogy a helyi kisvállalkozók egyéni problémáitól a nagysorozatokig mindenfélével foglalkozunk. Természetesen mérlegelni kell, hogy az adott probléma megoldásához a szükséges technika a rendelkezésünkre áll-e, mert néha befut olyan ajánlatkérés – mint amilyen például éppen most az asztalomon is van –, hogy még a nagy géppel sem tudjuk megmunkálni. Ilyen esetben természetesen le kell mondani a megrendelést.
Ettől függetlenül az mindig benne van a kalapban, hogy külsős segítséget kell igénybe vennünk, mert nem fér a kapacitásunkba a munka. Szerencsére a környező kisvállalkozók nagyon jó felszereltséggel rendelkeznek, akár NC-gépekkel vagy lakatos műhellyel is, így számíthatunk a segítségükre. Egy másik megrendelés esetén a festés jelentette a problémát. Van ugyanis egy alagutas porfestőnk, csak éppen ehhez a feladathoz kicsinek bizonyult, így egy téti vállalkozó együttműködésével sikerült mégis kivitelezni. Szóval azért nem ijedünk meg a feladatoktól, megpróbáljuk megoldani. Másrészt az országon belül nincsenek nagy távolságok, így például feszültségmentesítő eljárásra gyakran Csepelen kötünk ki, mert ott van hozzá megfelelő berendezés. Dombóváron pedig a napelemek tartószerkezetének tűzi horganyzását végeztetjük, mert a fuvarozás költsége még mindig alacsonyabb, mint egy közelebbi cég munkájának díjkülönbözete.
Összegezve tehát amit csak tudunk, azt elvállalunk, mert ha csak azzal foglalkoznánk, amit teljes egészében el tudunk végezni, akkor már rég bezárhattunk volna.

– A sok felsorolt eset mellett volt-e valami olyan emlékezetes feladat vagy probléma, amit végül mégis sikerült megoldani?
– Talán kettő ilyen is volt. Az egyik esetben a pozsonyi Volkswagen-nek szállítottunk komplett karosszéria-szállító függesztékeket – úgy 900 darabot. Ez akkor volt, amikor a 4-es Golf gyártása indult. A nehézséget a nagy darabszám mellett a kiinduló alapanyag jelentette, mert 89mm-es átmérőjű, 17 mm-es falú csőből kellett 3D-be hajlítani, így egy térbeli tartócső alakult ki belőle. Ebből volt négy darab: elől-hátul két-két darab, de úgy, hogy az ajtónyílást nem takarhatta el, az alkarosszériához illeszkednie, a karosszéria vonalait követnie kellett, de hozzá nem érhetett, szóval volt benne kihívás. Végül egy győri cég segítségével oldottunk meg a hajlítást. Eleinte nekik is kellett próbálkozni, de miután megtalálták a megfelelő beállításokat, utána már nem volt probléma.

A másik eset egy hasonló probléma volt, egy nagy keresztmetszetű zártszelvény hajlítása. Ehhez egész egyszerűen nem volt meg a megfelelő technológiánk. Végül egy trükkel sikerült megoldani: támasztólemezeket raktunk a belsejébe, hogy ne rogyjon össze. De nem a szokásos módszert alkalmaztuk, ahogy azt annak idején tanították. Aszerint homokkal kellett volna feltölteni, a két végére dugót helyezni, hogy ne roppanjon össze. A mi esetünkben ez nem volt megoldható, mert 140×250-es szelvényekről volt szó, meg nem is volt túlságosan hosszú. Végül a fent említett acélbetétezéssel oldottuk meg.

– Helyenként a távol-keleti piac erős konkurenciát jelent. Önöket érinti-e ez?
– Mi egyelőre nem vettük észre, a megrendelőink sem villantották fel a tárgyalásokon ezt a lehetőséget, hogy lejjebb nyomják az árainkat. Talán a határidők miatt nem jelentenek veszélyt, meg annyira nem vagyunk drágák sem, hogy a szállítással együtt olcsóbbak legyenek. Az tény, hogy hatalmas fejlődést mutattak és a gazdasági mutatóikkal is letettek valamit az asztalra, de talán épp emiatt Kínában is elkezdett emelkedni az életszínvonal, így ők maguk adják fel a vonzó kínálataikat. Így viszont már nem nagyon érdemes más kontinensre szállítani. Ezen kívül pedig nem minden az ár. Hallottam, hogy a minőségben bár van javulás, még mindig nem az igazi.

A versenyképességüket vagy annak hiányát mutatta az az eset is, amikor tárgyaltam egy kínai szerszámgép-gyártó cég képviselőjével, és amikor a határidő megbeszélésére került a sor, akkor azt mondták, hogy az alapból négy hónap. Ebből nagyjából másfél-két hónap a gyártás, mert addig neki sem állnak a gyártásnak, amíg meg nem kapják a megrendelést a konkrét opciókkal, plusz minimum másfél hónap a tengeren szállítás. Ha nem tengeren szállíttatunk, akkor bár lényegesen gyorsabb, de drágább is az ügylet, így pedig elvesztette volna a pénzügyi előnyét.

Más kérdés az elektronika, ahol kis alkatrészeket nagy tömegben konténerszám hozzák, és nem számít a határidő. Ott megérheti, de a mi szak-területünkön egyelőre nincsenek jelen.

– Említette a minőséget. Önök hogyan biztosítják a termékeik megbízhatóságát, milyen minőségbiztosítási és/vagy –ellenőrzési eljárásokat alkalmaznak?
Kérdésemre Balázs úr hátrafordult és a falra akasztott minőségbiztosítási elismervényekre mutatva folytatta: – Az ISO-9001-es tanúsítványokat már évek óta megcsináltuk, és az autóipar is szigorú követelményként helyezi elénk a minőségbiztosítási rendszer meglétét. Évente a szükséges újításokat végrehajtjuk, rendszeres auditálás alatt vagyunk, és az SAP-nél talán egy kicsit kevésbé ismert termelésirányítási rendszert, az IFS Application-t működtetjük, ami teljesen átfogja a cégirányítást az árajánlattól kezdve a végszámlázásig mindent beleértve. Mindent dokumentálunk és a visszakereshetőség is biztosított.


– Minden cég számára fontos, hogy a partnereivel jó kapcsolatot ápoljon és a vevők számára is megnyerő kommunikációt folytasson. Milyen formában jelenteti meg magát a cég, milyen fórumokat használ?
– Rendszeresen részt veszünk kiállításokon, főleg mezőgazdasági rendezvényeken, mivel magyar cégek, magyar mezőgazdasági vállalkozások vásárolják a gépeinket. Ezek részben önálló kiállítások, részben pedig közösek. Szoktunk tartani kimondottan szántóföldi gépbemutatókat is, ahol a környékbeli gazdálkodók munka közben figyelhetik meg gépeink működését és funkcióit. A meghívókat vagy közvetlenül vagy a falu gazdászirodáin keresztül juttatjuk el az érdeklődőknek. Itt a saját és bérgyártott termékeket is be szoktuk mutatni.

Bár nem gyakori, de újsághirdetésekben is hirdetünk akciókat, a szórólapokon mindig rajta vannak az elérhetőségeink. Illetve az interneten is elérhetők vagyunk a honlapunkon keresztül (www.sokoro.co.hu), ahol a cégtörténettől kezdve termékismertetőkig és elérhetőségekig szintén minden megtalálható. Igyekszünk minden lehetőséget megragadni arra, hogy hallassunk magunkról.

Természetesen mérlegelni kell azt, hogy mi az, ami megéri, milyen szintű reklámozás rentábilis. A kiállításoknak van egy költsége, illetve van egy nagyon kevéssé megbecsülhető többlethozama. Ezeket kell összehasonlítani, és ez alapján tudjuk eldönteni, hogy mi az, ami nekünk megéri. Sajnos ebbe az utóbbi időben a válság is jelentősen beleszólt. Most voltunk körülbelül két hete az AGRO-MASHEXPO-n, de ezek a központi kiállítások sajnos nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Sok ember kijön, körbenéz, a gyerekeket felültetik a traktorokra, és mint egy alternatív hétvégi programra ellátogatnak. A komoly vásárló és érdeklődő viszont nagyon kevés, így a helybérlés és az utazási-szállítási költségek nagyrészt veszteségként könyvelhetők el. Lehetőség lett volna a kedvezményes vásárlásra, vásári akciót is hirdettünk, de a négy nap alatt csupán egyetlen egy gépet adtunk el. Ilyen feltételek mellett az ember többször is meggondolja, hogy részt vegyen-e a kiállításon.

Ezzel szemben a saját kiállításainkra a potenciális vásárlóinkat tudjuk meghívni, és ott be is tudjuk mutatni a gépeink működését.

Reméljük, hogy Önt is hamarosan érdeklődőink között üdvözölhetjük!


Ezúton szeretnénk köszönetet mondani Hujber Tibor műszaki igazgatónak, és Balázs László műszaki vezetőnek a riport létrejöttéért.

További sikeres évet és jó munkát kívánunk!

Miről szól az első rész?  Olvassa el itt!