– Első rész –
Írta: Jelencsik Mátyás
E heti látogatásunkat a győri Borsodi Műhely Kft-nél tettük, ahol személyesen Borsodi László ügyvezető igazgató úr fogadott minket a szakmát kimerítő beszélgetésre:
– Mivel foglalkozik a cég, mi a fő profiljuk?
– 1993 óta főként egyedi gépalkatrészgyártással foglalkozunk – leginkább az autóipar számára. Bármilyen kopott vagy törött alkatrészt tudunk pótolni. Ezt az irányt alapvetően az 1992-es textilipari válságnak köszönhetjük, mivel azelőtt textilipari gépalkatrészek gyártásával foglalkoztunk. A beáramló olcsó keleti textiltermékek viszont versenyképtelenné tették a magyar textilipar nagyját, így új lehetőségek után kellett néznünk. Akkor megvizsgáltuk, hogy mi az, amit senki más nem csinál szívesen, mi az, ami hiányt jelent a magyar piacon. Így kezdtünk bele az egyedi gépalkatrészgyártásba, amit azóta is professzionális szinten próbálunk képviselni. Ehhez egy ideje a tervezés is hozzátartozik, másfél éve pedig hőkezeléssel is elkezdtünk foglalkozni, ami egyrészt a szerszámaink kezelését teszi lehetővé, másrészt pedig a légi ipar kiszolgálására tesz alkalmassá minket. Ezen kívül géprész-felújítással is foglalkozunk, ami nagyon nagy lehetőségeket tartogat épp az elmúlt válságnak köszönhetően. Érdekes adat, és talán a céget is jól jellemzi, hogy az anyagár mindössze 12%-ot tesz ki, a többi 88% hozzáadott érték.
– Mikor és milyen keretek között indult a cég?
– Augusztus 1-én leszünk 30 évesek, ami óriási öröm, különösen, ha azt nézzük, hogy egy 12 négyzetméteres nyári konyhából indultam egy satupaddal, egy NDK-s pisztolyfúróval, valamint még egy egyszerű kis köszörűgéppel. Összesen ennyi volt, amikor elkezdtem a vállalkozást, de azonnal dinamikus fejlődés indult meg, egyre több volt a megrendelés. Folyamatos bővülés volt jellemző, majd 1996 -ban Kft – vé alakultunk, azóta ebben a formában, 100%-ban családi tulajdonú cégként folytatjuk működésünket, a mai napig sok családtag és rokon dolgozik együtt.
– Milyen termékeket gyártanak és mekkora sorozatban?
– Termékeink java improduktív. Ez azt jelenti, hogy nem épül be közvetlenül egy másik termékbe, hanem annak keletkezéséhez járul hozzá. Ha tehát egy általunk gyártott csavar egy autó motorjába kerül rögzítő elemként, akkor azt produktívnak nevezzük, míg ha ugyanaz a csavar a szállítószalagon a motor továbbítását segíti elő, akkor ezt improduktívnak nevezzük. Tehát az autóiparban működő gépekbe gyártunk pótalkatrészeket, főként nem a továbbító, hanem a termelő egységekbe. Stratégiai döntés alapján a jövőben nagy sorozatokkal nem foglalkozunk, hanem inkább a kicsi, éves szinten maximum néhány ezres, néhány tízezres szériákat fogjuk fogadni. Egyelőre viszont az egyedi gyártás az uralkodó. Ezt a nagy gyártók nem szeretik, így számunkra régóta piaci rést jelent, ahol nem kell hatalmas konkurenciával szembenézni.
– Hány embert foglalkoztatnak az üzemeikben? Milyen kapcsolatban állnak egymással a telephelyeik?
– Jelenleg körülbelül 110-en vagyunk a többi telephelyet is beleértve. A szombathelyi üzemünket is egy kalap alá veszem, mert igazából mindkettő Borsodi, csak az egyik Műhely, a másik meg Fémmegmunkáló. Ez azért van így, mert amikor kialakítottuk a szombathelyi telepet, akkor pénzügyileg kedvezőbb volt kapcsolt vállalkozásként regisztrálni. Mára azonban több hátránya is van: Teljesen azonos tevékenységet végzünk, ugyanaz a tulajdonosi kör, egy menedzsment szerződés keretében pénzért vezetjük azt a céget, több alkatrészt itt és ott egyaránt megmunkálunk, ahogy épp a technológia és a logika diktálja. Mégis nagyon ügyelni kell a részletes és pontos elszámolásra, nehogy adócsalás vagy pénzmosás leghalványabb gyanújába is keveredjünk. Másrészt pedig több pályázati kiíráson csak az egyik cég indulhat. Már gondolkodtam az összevonáson, csak az is energiába kerül, jelenleg pedig másra összpontosítunk.
– Említette, hogy tervezéssel is elkezdtek foglalkozni. Milyen szerepet játszik ez a cég életében? Vannak-e saját termékeik?
– Két éve kezdtünk tervezéssel is foglalkozni. Ez egyelőre még kezdeti stádiumban van három tervezőmérnökkel, de folyamatosan fejlődünk és bővítjük ezt az ágazatot is. A jelenlegi három mérnökből kettő gépészmérnök, egy pedig elektromérnök. Önálló termékek tervezésével sosem foglalkoztunk, mert sosem volt rá időnk. Az élet elkényeztetett minket, mert mindig volt megrendelőnk, nem volt szükség a saját termék gyártására. Másrészt ez több szempontból is nehéz. Először is meg kell vizsgálni, hogy mi az a termék, amire igény van, azután jól kell tudni megtervezni és legyártani, ezen felül pedig ott a piac, ahol azt el kell tudni adni. Jelenleg tehát saját termékek és nagyszériák irányba nem tervezünk elmozdulni, de a későbbiekre nézve nem zárhatunk ki semmit, mindig rugalmasnak kell lenni. Tervezési feladatink során egyedi célgépeket fejlesztünk a vevő által igényelt folyamat elvégzéséhez.
– Beszélgetésünk előtt már volt lehetőségünk egy kicsit körbenézni a saját múzeumukban, önálló laboratóriumukban, és a műhelyben, ahol sok modern gép üzemel. Milyen CNC-gépeik vannak, mely márkát vagy márkákat preferálják?
– Kimondottan márkahűek nem vagyunk, de ennek ellenére a Hurco a profilunknak nagyon megfelel. Ár-érték arányban nagyon jó, és könnyen használható az általunk végzett feladatokra. Ezen kívül persze vannak más gépeink, amik technológiában és árban is máshol helyezkednek el, mint pl. a Hermle. Ez utóbbi géppel kemény marást tudunk végezni, amire a Hurco nem alkalmas. A Hurcoval viszont nagy biztonsággal, gyors programozással tudjuk megoldani az egyszerűbb feladatainkat. 
Egyébként olyan jó kapcsolatot sikerült kialakítani és annyira meg vagyunk elégedve a Hurcoval, hogy saját szervizet építünk ki erre a márkára. Egy elektromérnököt képezzünk ki, aki a gépészeti és villamos problémákat is megfelelően tudja megoldani. A márkák közti váltogatást egyébként nem tartjuk célszerűnek, mert nagy hibalehetőséget hordoz magában. Mindegyik gépnek és vezérlésnek más a logikája, és ha egy munkatárs az egyik gépről a másikra megy át, esetleg naponta többször kell váltania a gépek között, akkor könnyebben előfordulhat, hogy a másik logika szerint gondolkodik és így hibát követ el.
– Főként hazai piacra dolgoznak vagy inkább az export a jellemző?
– Kérdés, hogy mit nevezünk hazai piacnak, mert a tulajdonosi kör sok esetben külföldiekből áll. Ha a hazai azt jelenti, hogy Magyarországon van a telephely, akkor legalább 95%-ban hazai piacra termelünk. De volt pl. olyan eset, hogy a szombathelyi kuplunggyártó cég, az LUK induló kínai gyárát szerszámoztuk fel. Jellemzően azonban hazai telephelyű multinacionális cégek számára készítünk termékeket.
– Van-e olyan partnerük, akikre kifejezetten büszkék?
– Az LUK a legnagyobb megrendelőnk. Kapcsolatunkat oktatni lehetne. Kölcsönösen tudjuk egymást figyelmeztetni az apróbb hibákra, fel tudjuk hívni egymást, hogy megbeszéljük a megfelelő megoldásokat. Nem élnek vissza semmilyen formában a multik számára kínálkozó előnyökkel, mindig korrekt a fizetés, és így tovább.
Nagyon jó a kapcsolatunk az Epcos-szal is. Ők 2004-ben felkértek bennünket, hogy lássuk el az egész üzemet improduktív alkatrészekkel, de ennek feltétele az volt, hogy a teljes gépalkatrészgyártó üzemet megvásároljuk, az embereket átvesszük jogutóddal, és így indul a szombathelyi üzemünk.
Az Opellal 1994-ben kezdtünk együttműködni, kizárólagos kapcsolatban állunk velük 1999 óta. Érdekes, hogy ’94-ben 20 fővel dolgoztunk Győr-Ménfőcsanakon egy családi háznál minőségbiztosítás és – ellenőrzés nélkül, mégis láttak bennünk fantáziát. 1999 – ben 64%-os megrendelési arányuk volt nálunk, és ilyen nagy arány elég veszélyes bármilyen cég számára. Mára 10 % – ra változott ez az arány, köszönhetően a dinamikus fejlődésünknek. Egyik munkatársunk állandó megbízatásban áll náluk. Részben az ő igényeiknek köszönhetjük a kisújszállási üzemünket. Mivel kizárólagos beszállítójuk vagyunk, fontos, hogy ne hozzuk őket lehetetlen helyzetbe, még akkor se, ha például leég a telephelyünk. Ha nekik másnap szükségük van egy alkatrészre, akkor nem mondhatjuk azt, hogy nem tudjuk teljesíteni. Azért komikus volt, hogy voltunk húszan és vettünk egy 24 fős céget. De a lényeg, hogy észrevettük ezt a – csupán kimondott, nem is hivatalos – igényüket, és igyekeztünk megfelelni ennek az elvárásnak is.
A miskolci Bosch-sal is kapcsolatban állunk. Jelenlegi termelésünk 1,4%-át teszik ki megrendeléseik, de ők is nagyon dinamikusan fejlődő cég, komolyan kell venni őket.
Eltöprengtem, amikor tőlük jöttem haza, hogy jó lenne abban a régióban is egy üzemet nyitni. Tudomásul kell venni ugyanis, hogy a logisztika is jelenthet problémát. A szállítási költség folyamatosan növekszik, a gyártók pedig egyre rövidebb határidőket szabnak. Így adott esetben egy háromszáz kilométeres kamionfuvar is jelentős időt vehet el a termeléstől, és emellett jelentős költséggel is bírhat. Vas-megyében is emiatt nyitottunk egy céget, ami azóta Borsodi Fémmegmunkáló Kft néven fut. A gépesítés a miénk, az épületet egyelőre béreljük, de hamarosan szeretnénk saját tulajdonú telephelyet létesíteni. Ezen kívül más autó- és légiipari partnereink is vannak, de ezek közül sokukkal írtunk alá titoktartási szerződést, így ezekről most nem is beszélhetek. Persze ezen cégek közül sokan költenek nagy összegeket marketing célokra, tehát nem a nevük elhallgatása a cél. Inkább úgy gondolják, ha nekik megfelelő beszállító vagyunk, akkor a konkurencia számára is azok lehetünk, és nem szeretnék elveszíteni a velünk kialakított gyümölcsöző kapcsolatot.
– Van-e olyan termékük, aminek a legyártása különleges műszaki igényeket támasztott?
– Az egyedi gyártás területén minden egyes munkadarab új problémát vet fel, sokszor egy egyszerűnek látszó munkadarab is próbára tudja tenni az ember szaktudását. Nagyszerű gyártmányaink vannak, időnként még engem is lehívnak az irodából, ha egy különleges munkadarab elkészül. Ha mégis ki kellene emelnem valamit, akkor talán a gyártástechnológia egyik különlegessége a turbinalapát. Én marósként ezt igen szép kihívásnak tartom: egy befogásban, szimultán öttengelyes megmunkálással elkészíteni egy olyan munkadarabot, ami ívelt, szinte súlya sincs, több száz mérési pontja van és mindenhol kétszázados pontosságon belül kell lenni, ez igazán nem egyszerű.
Egy másik kihívás – mondja Borsodi Úr, miközben egy munkadarabot hoz az asztalhoz – ez a sín. Olyan hornyok vannak benne, amik 0,38mm szélesek, az élén pedig és egy 0,2-es rádiusz csatlakozik a 45°-os szöggel. Ezek a hornyok köszörüléssel készültek, ráadásul edzett darabba. Mire a japánok le tudták gyártani ezt a mintát, addigra a projekt már elúszott. Ezelőtt három évvel ez egy egymilliárdos projekt volt két éves lefutással. Ez a mi bevételünket akkor megduplázta volna. Egy amerikai cég megbízásában valósult meg feszes ütemtervvel, de mire ideért Európába a megmunkáló gép és a mintadarab, addigra a határidők lejártak.
Ezen kívül van egy nagy furatköszörűnk is, ami teljesen egyedi gyártmány, ezzel a japánok is majd’ egy évet késtek. Ez 300 mm hosszan egy 24-es furatot 2 ezred futáspontossággal képes kimunkálni. Mi ezt nem tudjuk mérni, a mesterdarabot – amit a japánok itt készítettek el az új géppel –, az Audinál mérettük be, mert egyszerűen alig van az országban olyan gép, amivel ilyen mélyen ezt a pontosságot mérni lehet.
– Sok helyről hallani, hogy napjainkban egyre nehezebb jó szakembereket találni fémipari szakterületeken. Hogy látják a helyzetet országos viszonylatban, tapasztalják-e ezt Önök?
– Teljesen egyetértek. Annyira igaz ez az állítás, hogy itt cégen belül is eltávolodtunk az eredeti szakmától. Vissza kell nyúlnunk a gyökerekhez, újból meg kell tanulni a szakmánk alapjait, a hagyományos gépek kezelését. Nekem meggyőződésem az is, hogy aki nem érti igazán ezeket az alapokat, abból jó CNC-s sem lehet. Vannak ugyanis gépek, amelyek fúrnak, marnak és ellátják a hagyományos feladatokat. De ezen felül vannak olyan gépek is, mint pl. a svájci Studer vagy a Toyo furatköszörűnk. Ezekből alacsony szakértelemmel nem lehet kihozni azt, amit a gép valójában tud. A csúcstechnológia birtoklása önmagában kevés; szükséges, hogy megfelelő megrendeléseink legyenek, valamint az is, hogy a gép és a kezelője azonos szinten tudjon gondolkodni.
– Mit tesznek a probléma megoldásának érdekében?
– Négy évvel ezelőtt Kisújszálláson összehívtunk egy konferenciát, rá egy évre pedig sikerült újraindítanunk a forgácsoló szakmunkásképzést. Idén végez az első évfolyam, tehát mint gyakorlati hely működünk. Most március elején indul egy felújítás és egy tanműhely kialakítása, aminek keretében az elvárásainknak megfelelő szakembereket akarunk kiképezni. Én azt mondom, hogy egy vállalkozónak sosem szabad panaszkodnia, hogy ilyenek vagy olyanok a körülmények. Mindig sikeresnek kell lenni és kész. A mi feladatunk az, hogy megoldjuk a problémákat. Ez az én sajátos szemléletem, ezért nem bántom az iskolákat. Bár lehetne rájuk kritikát mondani, de minek!? Minden olyantól igyekszem távol tartani magam, ami elvonja a figyelmemet a feladatomtól. Elindítottuk a saját képzésünket, hogy el tudjuk látni a saját üzemeink igényeit a kisújszállási, szombathelyi és győri telephelyünkön is. A fiatalok egyelőre nehezen mozdulnak, de továbbra is mindenképpen magas színvonalon szeretnénk végezni mind az oktatást, mind a termelést. Igyekszünk mindig megfelelő kiutat találni. Az új szakmunkás képzésről véleményem az, hogy egy-két év alatt erős, átfogó, elméleti képzést kellene nyújtani, hogy a későbbiekben ne legyen baj a matematikával és a fizikával, utána pedig kemény gyakorlati képzést, hiszen eddigre lassan a fejük lágya is benő. Sokáig egyébként azt hittem, hogy az elvégzett iskolák száma vagy neve tudást jelent. Én szakiskolát végeztem, így számomra nimbusz volt, hogy ha valaki érettségit vagy egyetemi végzettséget szerzett. Azt is hittem, hogy akinek felsőfokú végzettsége van, az alapvetően vezetőnek is jó. De aztán rá kellett jönnöm a saját káromon, hogy ez nem feltétlen van így; igazából az számít, hogy az egyes diákok számára mi „megy át”. Mindemellett az iskolákkal nagyon jó kapcsolatot ápolunk, úgy a szakiskolákkal, mint a győri vagy miskolci egyetemmel. Felismertem, hogy a tudás minden forrásának hasznosítása fontos, nagyra becsülöm azt, aki tud. Ritka példaértékű a győri egyetem kapcsolata az iparral, mert ők nem csak névleg állnak kapcsolatban velünk, hanem valóban elismerik a mi tevékenységünket (is), és szoros együttműködés alakult ki. Több közös projekt is fut, például az egyikben az egyetemen megtervezték a hőkezelési eljárást, mi pedig megvalósítottuk, és utána a laboratóriumunkban bevizsgáltuk a legyártott alkatrészt. Az egyébként a hosszú távú céljaink között szerepel, hogy más cégeknek, egyetemeknek is próbaeljárásokat végezzünk, teszteljünk.
– Az elmúlt években nagy teher nehezedett a magyar piaci szereplőkre is a világgazdasági válság miatt. Hogy érintette ez a céget, milyen problémákkal szembesültek és milyen válaszokat sikerült ezekre kitalálni?
A választ megtudhatja a folytatásból!