Mezőgéptől autógyárig – gyártás minden szinten 2/1

– Első rész… –

Téten a Sokoró Kft.-nél jártunk, ahol Balázs László műszaki vezetőt kérdeztük a cég tevékenységéről és életéről

Írta: Jelencsik Mátyás

Sokoró Kft. - Cégér Téten, a kisváros csendes utcáin egy rendezett és még a téli-tavaszi sárban is tisztán tartott telepen találjuk meg a Sokoró Kft-t, amit büszkén hirdet a portára kihelyezett cégér. Van is mire büszkélkedni, hiszen már ez a kis műalkotás is elárulja, hogy egy több mint ötven éves múlttal rendelkező céggel van dolgunk. A portán túljutva, az irodarészlegen találjuk Balázs László műszaki vezetőt, aki éppen a műhelyből érkezik vissza, hogy bokros teendői között is szakítson ránk időt.
Néhány rövid technikai előkészület után már bele is lendül a mesélésbe, ahogy a cégről kérdezem:


– Mi a cég fő profilja és mit gyártanak?

– A cég elsősorban mezőgazdasági gépek fő részegységeit és alkatrészeit gyártja belföldre és külföldre egyaránt. Ezen kívül vannak saját tervezésű mezőgazdasági gépeink, leginkább belföldi piacra, de osztrák és német ügyfelek számára is. Tulajdonképpen azt mondanám, hogy vegyes gépgyártással foglalkozunk, mert a papíripari berendezésektől kezdve az autóipari konvejor pályákon át szerelőszalagokig vannak megrendeléseink. Új berendezéseket és pótalkatrészeket egyaránt gyártunk.

A munkafolyamatokat tekintve a szálanyag és lemezdarabolástólCNC láng és lézervágás is – a hegesztésen és szerelésen át a termék készre festéséig a gyártás teljes folyamatát el tudjuk végezni néhány speciális technológiai eljáráson kívül. A CNC-technológiát 1996-ban kezdtük az első lángvágó berendezésünkkel. Azóta beállítottunk még két lángvágót, egy NC élhajlítót, van két megmunkáló központunk – az egyik egy kisebb középkategóriás gép, de a másik az magában a technológiában is nagynak számít –, illetve van egy CNC-esztergánk, ami tavaly ősz óta üzemel.

Ahogy a CNC-technológia egyre elterjedtebb lett, mi is éreztük, hogy el kell kezdenünk foglalkozni ezzel, hiszen ez a jövő. Most, hogy a 3D-s szoftverek is egyre jobban kifejlődnek, a tervezőink fantáziája is gyakran beindul, és akkor azt nekünk le kell gyártani. Sok olyan alkatrészt tudunk ma könnyedén megvalósítani lézervágóval vagy egy 5 tengelyes megmunkáló központtal, amit 20 évvel ezelőtt nagyon nehezen tudtunk volna kifaragni.

– Mikor és milyen formában indult a Sokoró Kft?

– Már nagyon régen, 1949-ben alapították a céget, de akkor még gépállomásként szolgált: A környező gazdálkodók számára biztosított munkagépeket a háború után, majd javítóállomás lett, mikor már a TSZ-eknek is voltak gépeik, de javítórészlegeik még nem nagyon. Először csak a régi körmös Hoffertraktorokat javítottuk, de később a komolyabb gépeket is. Az igazi gépgyártás a 60-as évek végén kezdődött, amikor a régi ÁFOR benzinkutak kabinjához a vasszerkezeteket több ezres nagyságrendben készítettük, illetve az IKARUS autóbuszok alvázait, de ezeket is nagy mennyiségben. Ha jól emlékszem, itt elkerültük a százezer darabot is. Ezt követően ’77-től éves szinten 4-7000 darabot gyártottunk az E-296 jelzésű vágószerkezetből, ami a lábon álló takarmányok betakarítására alkalmas. Volt még egy termék, ami egy kisebb sikersorozat lett. A ’80-as évek közepétől kezdve nagyjából 10 év alatt a CARBOROBOT automata szeneskazán 40 és 80 kW-os változataiból gyártottunk mintegy 10000 darabot.

A rendszerváltás előtt az akkori cégvezetés igyekezett saját lábra állni, függetlenedni akkori anyacégünktől a Győri MEZŐGÉP-től. Ennek része volt az önálló tervező és kísérleti részleg kialakítása, de licenceket is vásárolt a cég. A rendszerváltás után sikerült önállósodnunk, majd egy-másfél év múlva következő lépésként a dolgozók egy csoportja a privatizációs folyamat részeként megvásárolta a társaságot, azóta magántulajdonban levő vállalkozásként működünk.

Sokoró Kft - Varstroj1992-től az ingolstadti Dräxlmaier csoportnak dolgoztunk be, rajtuk keresztül először a Mercedesnek, majd az Audinak készítettünk kábelkötegeket. Ez később más megrendelőkkel motormodul szereléssel bővült, a kábelgyártás aránya pedig fokozatosan csökkent. Emellett az évek múlásával folyamatosan bővült a mezőgazdasági gépek kínálata, kovácsoltvas fémbútorok forgalmazását is beindítottuk, 1998-ban pedig megnyitottuk a mezőlaki gyártelepünket is. Az új évezredben néhány évre visszatért az új generációs CARBOROBOT gyártása, az autóipar számára már konvejorpályákat is készítettünk, saját tervezésű mezőgépeink a  megrendelésre gyártott gépekkel együtt sorozatgyártás szintjére fejlődtek. Egyik nagy újdonságunk pedig a napkollektor mezők gyártása és telepítése.

Mindezekkel együtt azt hiszem, hogy országos szinten jelentős szereplővé váltunk, hiszen több száz embernek biztosítunk munkalehetőséget. Ez azt jelenti, hogy jelenleg a környező 30-40 településről járnak ide dolgozni, de volt, hogy az ezres létszámot is elértük már. A bejárást tömegközlekedéssel, szerződéses buszjáratokkal, illetve ahonnan csak kevesen járnak be, onnan személygépjárművel oldjuk meg. Úgy érzem, hogy ez azért is kimagasló teljesítmény, mert a térségben Győr nagyon nagy mennyiségben veszi fel a munkaerőt, de még emellett is versenyképesek vagyunk.

– Milyen arányban dolgoznak exportra és mely termékek kerülnek a hazai piacra?

– Elsősorban az autóipari termékek kerülnek külföldre, főleg Ausztriába és Németországba, de emellett van egy komoly francia megrendelőnk is. Ez egy textilipari cég NC-vezérlésű szabászgép komplett lemezágyazását jelenti, részben lefestve. Tulajdonképpen ehhez kellett egy nagy megmunkáló központ – erről még később lesz szó –, de még ehhez is kellett egy forgatóasztal, hogy teljesen el tudjuk készíteni. Ezenkívül pedig Angliába szállítunk nehéz talajmunkák elvégzésére alkalmas gépekhez festetlen mezőgazdasági géprészegységeket.

A francia kapcsolatból származó idei árbevétel a tavalyi évhez képest nagyjából megduplázódik, de az angliai üzlet az lényegesen nagyobb, éves szinten a franciának 4-4,5-szerese a jelenlegi prognózis szerint. A német piac inkább egyedi gyártás kategóriájába tartozik, nem olyan nagy volumenű. Van most például egy megrendelésünk, egy szerelő konvejorpálya továbbító láncra, ami 800 méter hosszú. Ehhez alkarnyi nagyságú láncszemekből azért meglehetősen sok kell, de maga a teljes konstrukció mégis egyedi.Sokoró Kft - Haas

A hazai piacra lényegesen kevesebb terméket gyártunk, 2008-ig a cég termelésének 90-95%-a külföldre került. Azóta is csak azért csökkent a külföldi arány, mert már a dunakilitii VERITAS cégen keresztül értékesítjük az autóipari megrendeléseinket, így pedig belföldi eladásnak számít, bár a termék sok esetben külföldön köt ki. Azért van néhány magyar autóipari szereplő, akikkel a VERITAS kapcsolatban áll, tehát nehéz megmondani, hogy pontosan mekkora arányban kerülnek hazai piacra a termékeink.

– Ön mióta dolgozik a cégnél és milyen feladatokat lát el?

Én csak 31 éve – válaszolja Balázs úr mosolyogva. ’80-ban végeztem Győrben az akkori Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán a Járműgyártás-technológia szakon. Előtte szintén a győri Jedlikben tanultam gyártástechnológiát. Itt a cégnél az első beosztásom is technológus volt. Utána 2 évig voltam MEO-vezető, majd technológiai csoportvezető. Tavaly augusztustól pedig műszaki vezető, tehát gyakorlatilag a műszaki fejlesztési részleget irányítom.

Az NC-vel pedig mióta a cégnek kapcsolata van, azóta nekem is. Az első programozásokat én csináltam, aztán amikor a megmunkáló központot megvásároltuk, akkor arra is levizsgáztam. Mivel a termékeink nem olyan összetettek, ezért komoly programozásra nem volt szükség, de a szerszámozás a mai napig az én feladatom, úgy a szerszámválasztás az új műveletek beállításánál, mint a kopott szerszámok pótlása.

– Láttam, hogy az irodában tervezés is folyik. Ez a tevékenységek mekkora hányadát jelenti? Saját termékeket is terveznek?

– A vezetőség egy önálló tervezői részleget akart létrehozni, ami meg is valósult. Már a rendszerváltás idején is voltak teljesen saját tervezésű gyártmányaink, sőt mondhatnám, hogy akkor csak azok voltak, nagyon kevés volt a bérmunka. Mára ez nagyon elmozdult az utóbbi irányába. Lényegében a fejlesztések nagyja is rendelésre végzett, a megrendelő nagyvonalakban vázolja az elképzeléseit, mi pedig konkrét megoldást tervezünk rá. Legtöbbször 3D-s modelleket kapunk, így a tervezői részleg nélkül a gyártandó termékek terveit sem tudnánk fogadni. Így viszont a 3D-s tervezőprogram segítségével könnyen módosíthatjuk, fejleszthetjük a termékeket. A programhoz folyamatos terméktámogatásunk van, így mindig naprakészen tudjuk fogadni a megrendelőink igényeit.

A munkánk a legváltozatosabb területekre is kiterjed, mert amint mondtam, megtalálható nálunk a nagyszériás gyártás, ami például az autóipar számára készül, de ugyanúgy azzal is foglalkozunk, ha egy gazda bejön hozzánk, hogy a betakarításnál eltört az egyik alkatrész, és helyette gyorsan újat kell gyártanunk. Ilyenkor az esztergályos nem minden esetben tudja kitalálni, hogy hogyan is kellene kinéznie az alkatrésznek, milyen méreteket kellene elkészítenie. A nagy megrendelők esetén pedig gyakran az összeállításból nekünk kell alkatrészekre bontani a gépet, tehát a tervezői részleg jelentősen hozzájárul a sikereinkhez kis- és nagymegrendelők esetén is.

Emellett karbantartói munkákat is végzünk mind megrendelésre, mind a saját igényeink kielégítésére. Egyik partnerünk például a győri hulladék-feldolgozó, ahol a szelektáló gépek nagy igénybevételnek vannak kitéve, és időnként meghibásodnak. Ilyenkor a tönkrement alkatrészeket ki kell cserélni, de adott esetben a meglévő konstrukció alapján a hiányzó részeket nekünk kell kitalálni vagy kikövetkeztetni.

A saját gépek tervezése mára háttérbe szorult, inkább a gépek gyártása folyik, ezek tervezési szakasza lényegében lezárult. Néha azonban előfordul, hogy különleges igényekre tovább kell fejleszteni egy adott egységet, ki kell egészíteni egy újabb funkció ellátására, komfortosabbá kell tenni valamilyen szempont alapján, és ekkor újabb tervezési munkálatok szükségesek a megfelelő illesztések kialakításához, a konstrukció átdolgozásához.

– Milyen típusú CNC-gépeket használnak, milyen vezérléseket alkalmaznak?
Sokoró Kft - Mecof

– A lángvágóknál a szlovén VARSTROJ-jal kezdtünk, lézervágóból TRUMF-ot vásároltunk, a kisebbik megmunkáló központunk, illetve az eszterga az amerikai HAAS cégtől származik, a nagy megmunkáló központ olasz, ebben a mérettartományban elég kicsi volt a választék, és végül ez tűnt a legjobbnak. Ez ugyanis nagyon extrém a kategóriáján belül is, X-ben 6000mm, Y-ban 1250mm, Z-ben pedig 2500mm a mozgástere. Ez egy 5 tengelyes, forgatható fejes olasz MECOF gép. Ezeken kívül van még egy HACO élhajlítónk is.
A berendezések FANUC illetve HEIDENHAIN vezérléssel vannak ellátva.

– Sok helyről hallottuk, hogy egyre nehezebb napjainkban jó fémipari szakmunkást találni, az „öreg szakik” lassan eltűnnek. Hogy látják az országos helyzetet, találkoznak-e a jelenséggel?

– Ezzel egyetértek, főleg a hagyományos megmunkálás, hagyományos technológia területein: hegesztő, lakatos, esztergályos szakmunkásból egyre kevesebb van. Nekünk főleg lakatos- és hegesztőmunkásokra lenne szükségünk. Ilyen irányba tettünk is lépéseket: tavaly volt egy válságtámogató pályázati lehetőség, amit el is nyertünk, és így a hiányszakmákban OKJ-s képzéseket indítottunk, hogy valamilyen szinten biztosítsuk az utánpótlásunkat.

A képzésről országos szinten annyit, hogy elment az informatika és CNC irányába, így gyakorlatilag az ember bármelyik szakiskolában talál ilyen szakembert, viszont az alapszakmai képzés nagyon hiányos. Rendszeresen vannak nyári és félévközi gyakorlatos középiskolai,- egyetemista diákjaink, voltam szakdolgozatíróknak külsős szakmai konzulense, így a tapasztalataim első kézből származnak. A szakiskolák talán túlságosan rámennek a gépkezelésre, de így sok esetben azok az alapok, amik egy jó CNC-kezelőnek is szükségesek, hiányoznak. Előbb-utóbb ugyanis eljön a pillanat, amikor odaállítják a gép elé, a kezébe adnak egy darab vasat, egy rajzot, meg egy kupac szerszámot, hogy „Tessék, csináld meg!”, de ekkor ki kell találni a megmunkálási sorrendet, a vágósebességet, melyik szerszámmal kell megmunkálni, stb. Ez a fajta tudás nagyon hiányzik.

Egy másik kérdés az oktatással kapcsolatban, hogy nagyon elterjedt a SIEMENS-vezérlés, ami nem feltétlen tükrözi az ipar, az oktatók vagy a felhasználók elvárásait. Nálunk, ahogy említettem Heidenhain és Fanuc vezérlések vannak.
A probléma másik alapja, hogy korlátozott, vagy teljesen hiányzó szakmai előképzés után lehetőség van például szaktechnikusi képesítés vagy egyetemi diploma megszerzésére. Jónéhány tanulónak a más irányú szakmai vagy gimnáziumi oktatás miatt hiányos vagy semmilyen szakmai előképzettsége nincs, a további néhány év pedig az oktatás jelenlegi helyzetében nagyon kevés a minőségi elméleti és gyakorlati szakmai tudnivalók elsajátítására. Egy ilyen képzettségű frissen végzett fiatalt szinte lehetetlen a munkahelyen hatékonyan „használni”, hisz további éveket vesz igénybe a betanítása.

Egy konkrét és egy általános példa: álláshirdetésre jelentkezett egy 19 éves kb. 40 kg-os, gimnáziumot és CNC gépkezelői tanfolyamot frissen végzett hölgy nagy önbizalommal és nulla eséllyel, de VOLT PAPÍRJA!!! A másik dolog a tervezői munkák során jön elő és ez már nem csak hazai probléma, külföldi dokumentációkban is gyakran előfordul, hogy felesleges, rosszabb esetben végrehajthatatlan megmunkálásokat, indokolatlanul szigorú gyártási tűréseket írnak elő amik lassítják az előkészítést, megakaszthatják és drágítják a gyártást. Ezeknek az oka véleményem szerint nagyrészt a szakmai gyakorlati képzetlenség és csak nagyon kis hányadában a rutintalanság vagy a konstrukció funkcionális nem ismerése.

A munkaerőt tekintve amúgy is nagy konkurenciát jelent Győr, és az, hogy közel vagyunk a nyugati határokhoz. Ha az ember felcsapja az újságot az álláshirdetéseknél, kapásból talál négy-öt CNC-kezelői állást osztrák és német nyelvterületekre. Sokan mennek el egy jobb ígéret miatt, mások meg nyugdíjba, így például az irodában is a legrégebbi kollégám 3 éve van itt. Az öreg szakemberek helyére pedig hagyományos munkást nem is lehet találni, mert ez a képzés már kifutott. Ez mind közrejátszik abban, hogy nehéz munkaerőt, még nehezebb jó munkaerőt találni.

Sajnos a hibákat látom, de megváltó ötletem nincs arra nézve, hogy hogyan lehetne vagy kellene megreformálni az oktatást.

– Ettől függetlenül a képzéseik már kielégítőek a saját igényeikre nézve?

– Ez már úgymond egy kellemesebb probléma, mert a kapacitásaink annyira le vannak kötve, hogy bérmunkásokat kellett felvennünk, akiket egy külsős cég szervezett be számunkra. Próbáltuk a képzésekkel utolérni magunkat, de most már azok is kevesen vannak, akiket kiképeztünk. Így külsős segítségre szorulunk, valamint a gépkezelők egy bizonyos részét „zöld gombos” gépkezelőnek hívom, akik ki tudják cserélni a munkadarabot és rendesen végzik a feladatukat, de ha valamit kijelez a gép vagy változtatni kell, akkor rögtön szólnak, mert ilyen szinten már nem értenek a kezelésükhöz.

– A 2009-es válság komoly problémát jelentett sok cég számára. Önöket ez hogyan érintette, milyen válaszokat sikerült találni a helyzetre?

– A választ megtudhatják a folytatásból… –